Close
Bisztrót nyitott a balatoni hentes, akinél órákat hajlandóak várni a vásárlók

Bisztrót nyitott a balatoni hentes, akinél órákat hajlandóak várni a vásárlók

“Tavaly nyáron hatvan percet kellett várni a vásárlóknak, hogy a pulthoz érjenek” – kezd bele Kocsis Jenő, a balatonkenesei Pörc tulajdonosa, mikor arról kérdezzük, miért nyitottak idén bisztrót a delikátbolt mellé. Közben saját fűszerezésű sült kolbászokat, gigantikus burgert göngyölt oldalassal, és lágy túrógombócot kóstolunk a teraszon. 

Áprilisban volt négy éve, hogy Kenese főutcáján megnyitott a Pörc. A balatoni delikátbolt azóta kötelező megállóhelye lett az északi partra érkező ínyenceknek, a feldolgozott húsárut a kolbásztól a stifolderen át a forró pörcig rengetegen szerzik be az apró üzletből, ahogy a környékbeli sajtokat és borokat is. Ehhez persze kellettek a rövid ideig működő budai üzletek, a megjelenés menő gasztronómiai fesztiválokon, a mindig jó kedvű és profi személyzet – Jenő mellett Levi, Nándi és Kornél, a szakács, aki idén csatlakozott a csapathoz –, no meg a minőségi áru, amit Jenőék saját, kenesei, családi üzeme biztosít.

A hosszú sorban állás ellenére itt soha nincs elégedetlenkedő vendég, de a vásárlás sem olyan, mint egy mezei húsboltban.

“Elmondunk mindent, kóstoltatunk, ajánlunk, ne az legyen, hogy hazaviszi a portékát a vásárló, és otthon derül ki, hogy nem ízlik neki. Mi azt szeretnénk, hogy már várják, hogy otthon kibontsák a csomagot” – mondja Jenő.

Felvágottakat, sajtokat és jó kávét eddig is lehetett kérni az üzletben, most viszont vagány grillkonyhával bővítik tovább az eddig is erős kínálatot. De mielőtt elmesélnénk, milyen a Pörc bisztró konyhája, kanyarodjunk kicsit vissza a gyökerekhez.

Merthogy a Pörc olyan, mint egy rakoncátlan gyerek és egy tapasztalt aggastyán egyszerre: hiába fiatal az üzlet a srácokkal együtt a pult mögött, mégis, egy tradicionális családi vállalkozásról van szó, aminek az ötödik generációja Jenőé. A Kocsis család ugyanis már közel százötven éve foglalkozik hússal, Jenő dédapja hentes, vendéglátós és kocsmáros volt, a húsboltja ráadásul pont a most nyílt bisztró helyén állt.

Anno saját gazdaság biztosította a kifogástalan minőségű húsárut, ma a családi feldolgozó a siker egyik kulcsa, amit Jenő édesapja felügyel.

“Amit mi adunk, azt magunk készítjük, ezt nem lehet lemásolni. Ezért is adunk többet, mint bárki más” – vallja.

Persze, kellett a jó időzítés is, hiszen pont a nyitás idején kezdett fontos lenni az embereknek, mit esznek. A Pörcben pedig csak olyan áru van, amit gyerekének is bármikor, nyugodt szívvel adna az ember.

A bisztró még alakulóban, de a delikát hangulata egészen egyedi, a falon régi családi fotók lógnak, az egyik sarokban a dédapa monarchia-korabeli kolbásztöltője – amit egyébként még két éve is használtak a töltéshez –, a pulton egy régi, mechanikus mérleg és egyetlen kassza van. Meg hús, hús, és még egy kis hús az olajok, ecetek, sajtok, borok mellett.

A családi vállalkozást tovább vinni könnyűnek tűnhet, de Jenő régebben egyáltalán nem gondolkozott hasonló üzletben, hiszen a húsiparban dolgozva – az üzemben más lassan két évtizede besegít – nem látta rá az igényt. A külföldön szerzett vendéglátós tapasztalat után az első ötlet egy fánksütő és kávézó volt, amibe elég csúnyán belebukott a Pörc előtti időkben. Aztán egy strandbüfét nyitott a rá jellemző igényességgel, de a padlizsánkrém és a meggysör akkor még meg sem közelítette a lángos és a hekk népszerűségét, úgyhogy egy szezon után azt is bezárta.

A Pörcben viszont minden addiginál jobban hitt, és már a nyitás napján érezte, hogy működni fog. Ma az üzlet ott tart, hogy hiába beszélünk balatonparti delikátról – ahol főleg magyar termékek vannak, kiegészülve néhány egyedi, például olasz olajjal, ecettel –, novemberig kitart a szezon, és bőven megéri egész évben nyitva tartani.

A néhány évvel ezelőtt nyitott budapesti üzleteket (ahol a főváros egyik legjobb reggelijét is adták pörc nyárssal, meleg pörccel és full extrás szendvicsekkel) végül családi okok miatt zárták be, most már csak a kenesei üzlet van, és az új bisztró, közvetlenül a szomszédban.

“Nem nekünk való a budapesti lét. Itt minden lassabb, de emberibb.”

A magas minőség a Pörcben alapvető, ahogy az is, hogy a nyakkendőben, kötényben és kesztyűben dolgozó srácok mindent tudnak az élelmiszerekről.

“Ami az üzletben megtalálható, arról tudjuk, milyen allergének vannak benne, adható-e laktózérzékenyeknek vagy várandós nőknek. Az élettani hatásokra is odafigyelünk, és ezért sokan hálásak.”

A sikert jól mutatja, hogy már a nyitás óta heti szinten meg akarják venni az üzletet, de a Pörc nem eladó, és a terjeszkedés sem cél, mert azzal pont a lelkét veszítené el. A másik – vérszemet kapott, befektetői – oldalról persze teljesen érthető a dolog: hétvégente nem ritka, hogy három órán keresztül várnak vásárlók a teraszon, hogy elkészüljön a következő adag pörc.

“Van, hogy jövök az autómmal, és a közeli kocsmából integetnek és futnak ide, hogy friss árut kapjanak. Ez hihetetlen érzés” – meséli Jenő.

A bisztróban is ugyanaz a szellemiség, mint a delikát boltban: amit adnak, az a lehető legjobb legyen. A szűk nyolc-tíz ételes menüre grilltál, többféle hamburger (akár pörccel vagy göngyölt oldalassal), sült kolbász és hidegtálak is kerültek, mellé friss, környékbeli borokat is kóstolhatunk a teraszon.

A hamburgerbe a húst természetesen házon belül készítik, 85% rostélyosból és egy kis lágy zsiradékból, a buci a közeli Katica pékségből érkezik, a kétkezes, oldalassal megspékelt, szilva chutneys verziót pedig igazi férfias kihívás megenni.

A menütáblán ugyan még nincs fent, de kérhetünk omlós, sült pörcöt is, amit a bisztróban friss salátával és kenyérrel adnak – a pörc viszont titkos recept, ezért, amíg világ a világ, Keneséig kell jönni.

A látottak és kóstoltak alapján nincs sok esélyünk desszertet enni, de ha mégis eljutunk eddig a pontig, akkor például finom, belül lágy, krémes túrógombócot is kérhetünk, amit zabkekszbe forgatnak.

A következő hetekben még alakul a koncepció, de egész biztos lesz változó ajánlat is, mindig friss alapanyagokkal, hogy a visszatérő vendégeknek is mindig tudjanak újat mutatni és adni. A hozzáállás viszont mindig ugyanaz:

örülnek mindenkinek, aki bejön az üzletbe, különben nem is lenne értelme csinálni.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Gyana Dániel)

Megjelent a legújabb Roadster magazin!
Ismét egy magazin azoknak, akik szerint nem arra születtünk, hogy a négy fal között üljünk, akik szerint az élet olyasmi, amit nagykanállal kell fogyasztani és amiből sosem lehet elég. 170 oldalnyi friss, színes és energiával teli kontent felfedezőknek, kalandoroknak, inspirációt keresőknek mindarról, ami miatt érdemes nekivágni a világnak. Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom