Close
Bisztrót nyitott a balatoni hentes, akinél órákat hajlandóak várni a vásárlók

Bisztrót nyitott a balatoni hentes, akinél órákat hajlandóak várni a vásárlók

“Tavaly nyáron hatvan percet kellett várni a vásárlóknak, hogy a pulthoz érjenek” – kezd bele Kocsis Jenő, a balatonkenesei Pörc tulajdonosa, mikor arról kérdezzük, miért nyitottak idén bisztrót a delikátbolt mellé. Közben saját fűszerezésű sült kolbászokat, gigantikus burgert göngyölt oldalassal, és lágy túrógombócot kóstolunk a teraszon. 

Áprilisban volt négy éve, hogy Kenese főutcáján megnyitott a Pörc. A balatoni delikátbolt azóta kötelező megállóhelye lett az északi partra érkező ínyenceknek, a feldolgozott húsárut a kolbásztól a stifolderen át a forró pörcig rengetegen szerzik be az apró üzletből, ahogy a környékbeli sajtokat és borokat is. Ehhez persze kellettek a rövid ideig működő budai üzletek, a megjelenés menő gasztronómiai fesztiválokon, a mindig jó kedvű és profi személyzet – Jenő mellett Levi, Nándi és Kornél, a szakács, aki idén csatlakozott a csapathoz –, no meg a minőségi áru, amit Jenőék saját, kenesei, családi üzeme biztosít.

A hosszú sorban állás ellenére itt soha nincs elégedetlenkedő vendég, de a vásárlás sem olyan, mint egy mezei húsboltban.

“Elmondunk mindent, kóstoltatunk, ajánlunk, ne az legyen, hogy hazaviszi a portékát a vásárló, és otthon derül ki, hogy nem ízlik neki. Mi azt szeretnénk, hogy már várják, hogy otthon kibontsák a csomagot” – mondja Jenő.

Felvágottakat, sajtokat és jó kávét eddig is lehetett kérni az üzletben, most viszont vagány grillkonyhával bővítik tovább az eddig is erős kínálatot. De mielőtt elmesélnénk, milyen a Pörc bisztró konyhája, kanyarodjunk kicsit vissza a gyökerekhez.

Merthogy a Pörc olyan, mint egy rakoncátlan gyerek és egy tapasztalt aggastyán egyszerre: hiába fiatal az üzlet a srácokkal együtt a pult mögött, mégis, egy tradicionális családi vállalkozásról van szó, aminek az ötödik generációja Jenőé. A Kocsis család ugyanis már közel százötven éve foglalkozik hússal, Jenő dédapja hentes, vendéglátós és kocsmáros volt, a húsboltja ráadásul pont a most nyílt bisztró helyén állt.

Anno saját gazdaság biztosította a kifogástalan minőségű húsárut, ma a családi feldolgozó a siker egyik kulcsa, amit Jenő édesapja felügyel.

“Amit mi adunk, azt magunk készítjük, ezt nem lehet lemásolni. Ezért is adunk többet, mint bárki más” – vallja.

Persze, kellett a jó időzítés is, hiszen pont a nyitás idején kezdett fontos lenni az embereknek, mit esznek. A Pörcben pedig csak olyan áru van, amit gyerekének is bármikor, nyugodt szívvel adna az ember.

A bisztró még alakulóban, de a delikát hangulata egészen egyedi, a falon régi családi fotók lógnak, az egyik sarokban a dédapa monarchia-korabeli kolbásztöltője – amit egyébként még két éve is használtak a töltéshez –, a pulton egy régi, mechanikus mérleg és egyetlen kassza van. Meg hús, hús, és még egy kis hús az olajok, ecetek, sajtok, borok mellett.

A családi vállalkozást tovább vinni könnyűnek tűnhet, de Jenő régebben egyáltalán nem gondolkozott hasonló üzletben, hiszen a húsiparban dolgozva – az üzemben más lassan két évtizede besegít – nem látta rá az igényt. A külföldön szerzett vendéglátós tapasztalat után az első ötlet egy fánksütő és kávézó volt, amibe elég csúnyán belebukott a Pörc előtti időkben. Aztán egy strandbüfét nyitott a rá jellemző igényességgel, de a padlizsánkrém és a meggysör akkor még meg sem közelítette a lángos és a hekk népszerűségét, úgyhogy egy szezon után azt is bezárta.

A Pörcben viszont minden addiginál jobban hitt, és már a nyitás napján érezte, hogy működni fog. Ma az üzlet ott tart, hogy hiába beszélünk balatonparti delikátról – ahol főleg magyar termékek vannak, kiegészülve néhány egyedi, például olasz olajjal, ecettel –, novemberig kitart a szezon, és bőven megéri egész évben nyitva tartani.

A néhány évvel ezelőtt nyitott budapesti üzleteket (ahol a főváros egyik legjobb reggelijét is adták pörc nyárssal, meleg pörccel és full extrás szendvicsekkel) végül családi okok miatt zárták be, most már csak a kenesei üzlet van, és az új bisztró, közvetlenül a szomszédban.

“Nem nekünk való a budapesti lét. Itt minden lassabb, de emberibb.”

A magas minőség a Pörcben alapvető, ahogy az is, hogy a nyakkendőben, kötényben és kesztyűben dolgozó srácok mindent tudnak az élelmiszerekről.

“Ami az üzletben megtalálható, arról tudjuk, milyen allergének vannak benne, adható-e laktózérzékenyeknek vagy várandós nőknek. Az élettani hatásokra is odafigyelünk, és ezért sokan hálásak.”

A sikert jól mutatja, hogy már a nyitás óta heti szinten meg akarják venni az üzletet, de a Pörc nem eladó, és a terjeszkedés sem cél, mert azzal pont a lelkét veszítené el. A másik – vérszemet kapott, befektetői – oldalról persze teljesen érthető a dolog: hétvégente nem ritka, hogy három órán keresztül várnak vásárlók a teraszon, hogy elkészüljön a következő adag pörc.

“Van, hogy jövök az autómmal, és a közeli kocsmából integetnek és futnak ide, hogy friss árut kapjanak. Ez hihetetlen érzés” – meséli Jenő.

A bisztróban is ugyanaz a szellemiség, mint a delikát boltban: amit adnak, az a lehető legjobb legyen. A szűk nyolc-tíz ételes menüre grilltál, többféle hamburger (akár pörccel vagy göngyölt oldalassal), sült kolbász és hidegtálak is kerültek, mellé friss, környékbeli borokat is kóstolhatunk a teraszon.

A hamburgerbe a húst természetesen házon belül készítik, 85% rostélyosból és egy kis lágy zsiradékból, a buci a közeli Katica pékségből érkezik, a kétkezes, oldalassal megspékelt, szilva chutneys verziót pedig igazi férfias kihívás megenni.

A menütáblán ugyan még nincs fent, de kérhetünk omlós, sült pörcöt is, amit a bisztróban friss salátával és kenyérrel adnak – a pörc viszont titkos recept, ezért, amíg világ a világ, Keneséig kell jönni.

A látottak és kóstoltak alapján nincs sok esélyünk desszertet enni, de ha mégis eljutunk eddig a pontig, akkor például finom, belül lágy, krémes túrógombócot is kérhetünk, amit zabkekszbe forgatnak.

A következő hetekben még alakul a koncepció, de egész biztos lesz változó ajánlat is, mindig friss alapanyagokkal, hogy a visszatérő vendégeknek is mindig tudjanak újat mutatni és adni. A hozzáállás viszont mindig ugyanaz:

örülnek mindenkinek, aki bejön az üzletbe, különben nem is lenne értelme csinálni.

Ez is érdekelhet:

Impozáns borterasszal kapcsol magasabb fokozatba a Szent Donát Csopakon – Roadster

A csopaki Márga bisztró néhány év alatt az északi part ikonhelyévé, a Szent Donát Birtok pedig megbízható, nemzetközi szinten is elismert borászattá vált: az étterem egész évben telt házzal üzemel – nem csoda, már a panorámával jóllakunk -, a borok pedig Michelin-csillagos éttermek borlapjáig jutnak.

(Fotók: Gyana Dániel)

Close