Megújult a világ legnépszerűbb plug-in hibrid sportkocsija, és végre gyártásba küldték a már korábban bemutatott Roadstert. Továbbra is high tech-remekmű a BMW i8.
Három taktika közül választhatnak a 2010-es évek nagy autógyártói. Az egyik, hogy úgyis megáll az idő, ezért csak legyintenek az újabb, fejlődő technológiákra. A második – a Nokia-taktika –, hogy annak tudatában, ők megkerülhetetlen iparági szereplők, nyugodtan legyinthetnek az újabb, fejlődő technológiákra (ez mondjuk nekik nem jött be). A harmadik, hogy bár nem egyértelmű, pontosan melyik technológia lesz a befutó a következő évtizedekben, ők ott akarnak lenni a piacvezetők között, ezért folyamatosan fejlesztenek.
Az autóiparban ez az új technológia ma leginkább az elektromos és hibrid meghajtás. A legtöbb gyártó a meglévő típusaiba építi be ezeket (pl. Mercedes-Benz B 250 E, Audi Q7 e-tron quattro), vagy létrehoz egy hagyományos autóra emlékeztető hibrid típust (pl. Toyota Prius). A BMW egész másképp közelíti meg a témát: nemcsak a létező sorozatait hibridesíti (pl. 330e iPerformance), hanem egy teljesen új típuscsaládot is életre hívott, az i-t.
Az i-nél a laikus számára is egyértelmű: ez valami nagyon high tech-dolog. Valóban, de azért fogalmazzunk egy fokkal pontosabban: az i3-as városi villanyautó – az egyik legélvezetesebb, legstílusosabb és legjobb –, az i8 pedig a látszat ellenére földi jármű, egy hibrid sportkocsi, vagy inkább szupersportkocsi. Utóbbi megújult és új változata is lett, ez pedig bőven elég apropó egy cikkhez.
2014-ben mutatták be az i8-ast, tehát nem túl öreg, veszik is szépen – nem ezek szoktak lenni a radikális modellfrissítés előzményei. Nem is történt ilyesmi: maradt az alumíniumból és szénszál-erősítésű műanyagból álló karosszéria- és vázszerkezet, a felfelé nyíló ajtók, a lapos és széles forma a jellegzetes i8-részletekkel. Egy módon lehet egy ilyen autót még feltűnőbbé tenni:
az i8 Roadster pedig épp ezt, a vászontetőt kapta meg.
Tizenöt másodperc alatt válik csukottból nyitott tetőssé az autó – ötvenes tempóig akár menet közben is –, ilyenkor a hátsó szélvédő három centit emelkedik, hogy szélfogóként funkcionáljon. Bár a szélvédőkeretet és a küszöböket is megerősítették, hogy egy esetleges borulásnál is megóvja a két utas épségét, az össztömeg így is csak 1,6 tonna, ami szerény ebben a kategóriában. Ezek a paraméterek valószínűleg nem foglalkoztatják majd a leendő tulajdonosokat, a teljesítmény annál inkább.
Az első kerekeket hajtó villanymotor 143 lóerősre erősödött, az alualváz közepére épített akkuk energiatároló képessége 11,6 kWh-ra nőtt – ennél talán érthetőbb érték, hogy kizárólag elektromos meghajtással 70 km/h helyett már 120-szal tud menni. Átdolgozták a benzinmotort is: bár a hátsókerék-hajtásról gondoskodó blokk továbbra is háromhengeres, mint anno a Wartburg, de érdemes komolyan venni: noha csak másfél literes, 231 lóerős, a rendszerteljesítmény így 374 lóerő.
Kicsit kevéske – mármint ahhoz képest, hogy néhány sorral feljebb leírtuk: szupersportkocsi. Panaszra viszont csak akkor van ok, ha a tulaj autóskártyázni akar, nem autózni. Utóbbi esetben ugyanis nem a lóerő számít, hanem a gyorsulás és végsebesség. Utóbbit 250-ben limitálták, a nulláról százra sprint pedig a
Coupénál 4,4 másodperc, a Roadsternél 4,6.
A vezetőnek persze csak a kormányt és a gázt kell kezelnie – bár meg kell jegyezni, hogy a gáz már a benzines-dízeles korszakban sem volt túl pontos kifejezés, a hibrides-villanyos új világunkban pedig teljes hülyeség –, minden mást intéz az elektronika. Ha betápláljuk a navigációba az úti célt, az energiamenedzsment úgy tartalékol, hogy az elektromotor az ideális szakaszokon segítsen be a hajtásba.
Aki csak azért nem vett eddig i8-ast, mert nem létezett belőle gyári E-Copper rézmetál vagy Donington Grey fémmetál árnyalat, az bonthatja a Dom Pérignont. Miután átvette az autóját, úgyse nagyon akar majd pezsgőzgetni, ha vezetheti is.
(Fotók: BMW)
autóbemutató | bmw i8 | nagy sztori | bmw
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!
