Close
Űrhajó? Nem, csak csoda – BMW i8 Roadster-teszt

Űrhajó? Nem, csak csoda – BMW i8 Roadster-teszt

Két ülés köré még nem készült ehhez hasonló autó. Kipróbáltuk a legkülönlegesebb BMW-t.

Van, hogy kiadja. Például amikor az Audi R8 Spyder után nem sokkal át kell ülni egy BMW i8-asba. Mindkettő német prémium autó, a típuskínálat tetejéről, igazi sportkocsi, abból a fajtából, ami tíz év múlva sem lesz kapható néhány millió forintért. Nagyon drágák, elég ritkák, iszonyú erősek, és úgy vonzzák a tekintetet, mint egy pénzcsíkot húzó páncélautó.

Mégis: alig lehetnének különbözőbbek.

Bár az R8 briliáns mérnöki munka – hihetetlen, hogy ennyire kezes lehet egy szupersportkocsi –, az Audi semennyit nem kockáztatott vele. Egy középmotoros, V8-as vagy V10-es motorral szerelt, Lamborghini-alapú kétüléses izomkupéra és -roadsterre Audi-emblémával az orrán van igény, biztosan eladnak belőle annyit, amennyit gyártanak, a vevői pedig azt kapják, amit várnak, ezért elégedettek lesznek.

A BMW i8-as viszont sokszorosan újat hozott, ráadásul kövérlúd- és szőrös kutyaharapás-elv mentén olyan bátor autó lett, mint csak kevés az autótörténelem során. Ebben a műfajban pedig a szerencse sokszor nem áll a bátrak mellé – Tucker, NSU Ro 80, hogy csak két, a Roadsterről is linkelhető példát említsek.

Ez a bátor büszkeség sugárzik az egész autóról.

Persze valószínűleg nem ezt mondaná, aki másodpercekig nem vesz levegőt, amikor meglátja az utcán. Mert igaz, hogy az i8 egy autó-űrhajó skálán előbbihez áll közelebb, de olyan futurisztikus, hogy egy önvezető Tesla hozzá képest oldtimer.

Az eleje lapos és széles, összetéveszthetetlen bármelyik másik BMW-vel, pedig itt még csak-csak alibizhettek volna a dizájnerek. Az oldalnézetet viszont már olyan vonalak határozzák meg, és úgy futnak ki a farra, hogy a boldog és figyelmes tulajdonosok valószínűleg hónapok múlva is találhatnak új nézeteket.

A hátsó sárvédő fölötti, a hátsó lámpatesttel is kiemelt légalagút nem ilyen, az rögtön lenyűgöz. A hátrafelé szűkülő kólásüveg- vagy zseblámpaforma amúgy a másik i-BMW-ről, az i3-asról ismerős, de itt kapott plusz egy dimenziót – reméljük, ez lesz az i-modellek Hofmeister-Knickje, mert nagyon sokáig, nagyon sok módon szeretnénk még látni.

Ennek a minden domborulatával, ívével, meghökkentő, konkáv formáival is harmonikus remekműnek finom kiegészítése a fekete betétek sora, beteljesülése pedig a praktikusan védhetetlen, extravaganciában viszont verhetetlen, felfelé nyíló ajtópár.

Az i8-as karosszériája messze van az átlagostól, szupersportkocsi-mércével is különleges, mégsem ettől bátor a BMW. Attól már inkább, hogy a váz is műanyag, pontosabban szénszál-erősítésű műanyag, talán ismertebb nevén karbon. Igen, az i3-as is ilyen, csak annak nem hiányzik a keménytetejéből egy darab, nem 374 lóerős, nem megy 250-nel, és nem 4,6 másodperc alatt gyorsul százra.

Egyelőre elektromos meghajtású sportkocsit gyártani is bátorság – de még nagyobb, hogy az i8 nem az, hanem hibrid. Ezt nagyköbcentis benzines és kis elektromotor rendszerbe kapcsolásával szokták letudni, a BMW viszont sokkal merészebbet húzott.

Beépített egy másfél literes, háromhengeres benzinmotort.

A kategóriában, ahol a teljesítmény csak egy adat, ahol hengerszámmal és hengerűrtartalommal szokás egymásra licitálni, és ahol már a motorindítás okozta hangélménynek fel kell pörgetnie a pulzust. A másfél liter még a kompaktok között is kicsinek számít, a három henger pedig a lenézett alapmotorok ismérve, mármint az i8-as alatt több szinttel és több tízmillió forinttal.

Igaz, ez a másfél literes, háromhengeres turbómotor 231 lóerős. A hátsó kerekeket hajtja, a 143 lóerős elektromotor pedig az elsőket, a vezetőnek – ahogy ez a hibrideknél szokás – semmi dolga nincs a rendszerrel, az megold mindent a körülményeknek megfelelően, mármint az akkuk konnektoros töltésén kívül, az a vezető feladata (bár tudjuk, ezzel a plug-in hibridesek ritkán vesződnek).

A teljesítmény így sem jön ki a szupersportautós külsőhöz méltó szintre: van erő bőven, persze, az i8 Roadsternél viszont léteznek sokkal vadabb, zsigeribb vezetési élményt adó sportautók lényegesen olcsóbban is. Ez a BMW egy nagyon jól vezethető, nagyon gyors kétüléses, de tulajdonképpen teljesen másik műfajba tartozik, mint bármilyen egyéb autó.

Hangélmény azért ebben a kategóriában is szükséges: mivel ezt a csendes villanymotorra és az orgánuma miatt ritkán dicsért háromhengeresre sem lehetett bízni, hangszóró segít. Akár szánalmasnak is tarthatjuk ezt, ám inkább csak műfaji sajátosság. (Ha lesz közvetlen konkurens, majd megnézzük, hogy csinálják.)

Sokkal inkább mi vagyunk szánalmasak, amint próbálunk a felnyílt ajtó alatt átmászni a küszöbön. Lehet, hogy méltósággal kezdünk neki, és bent ismét méltósággal ülhetünk majd, a kettő közötti időszakot viszont igyekezzünk magányosan, közönség nélkül átvészelni, ahogy a kifelé vergődést is.

Benn ülni egyébként bizonyos értelemben kisebb élmény, mint kintről ámulni a kocsit: átlagautóhoz képest meghökkentő a műszerfal, az i8-karosszériához képest visszafogott. A praktikumot a sportülések mögötti pakolóüregek adják, roadsterben ismeretlen méretűek, az apró ponyvatetőnek és a kis benzinmotornak sem kell sok hely.

De teljes tévedés lenne praktikus szempontból nézni az i8 Roadstert. Ez egy olyan autó, hogy már a sorozatgyártása is csoda, nagyon bátor, ezért nagyon szimpatikus húzása a BMW-nek, egy olyan autótörténeti különlegesség, amit meg is lehet venni bő ötvenmillió forintért. Igazi kincs.

(Fotó: Tóth István)

Close