Talán nincs is olyan város szerte e nagy Európában, amely ne hívná magát, több-kevesebb joggal, a kávéházak fővárosának, s ez alól természetesen Bécs sem kivétel, így magától értetődő, hogy majd minden sarkon van egy kávéház (némi süteménnyel az étlapon), minden másodikon egy cukrászda (némi kávéval az itallapon), minden harmadik sarkon egy pékség (mind süteménnyel, mind kávéval a kínálatban). Lemerülünk a melanzsok, pretzelek és sajtos rudak világába.
A bécsiek abszolút kedvenc szabadidősportja, illetve sokaknál voltaképpen főfoglalkozás a panaszkodás, és ugyebár panaszkodni egyedül nem lehet, ahhoz kell egy partner, és az egész akkor ér valamit, ha ezt vagy egy forgalmas utcasarkon űzik, egymástól legalább egy méterre állva, vagy egy kávéházban/cukrászdában – és természetesen minden korosztálynak megvan a maga helye. Kávéházba a fiatalok járnak, a lendületes, újra és érdekesre nyitott városlakók.
Az elmúlt évtizedben a kávéházak alapvetően átalakultak, a kávé mintegy mellékesen szerepel a kínálatban, megbújva az étlapon a szendvicsek és levesek mögött. Cukrászdába az idősek járnak, itt költve el tisztességes nyugdíjuk egy részét, csendes, diszkrét, nevetéstől mentes hangulatban, kihasználva azt a tényt, hogy cukrászdákban is lehet már reggelizni, sőt ebédelni is. E két világ ritkán találkozik csak egymással, ezek egyike az Aida nevű cukrászdalánc, amelynek üzleteibe helybéli csak végső elkeseredésében teszi be a lábát.
A két generáció közti szép számú bécsinek a legrosszabb esetben is csupán egy sarkot kell gyalogolni egy pékségig, ahova a nem túl fiatalok és nem túl idősek járnak úgy kenyérért, mint kávéért, valamint halk beszélgetésért és csendes olvasásért. Ha nem is minden létező világok legjobbika a három (plusz egy) nagyobb lánc alkotta pékségháló, azért elég közel áll hozzá.
Közös jellemzőjük a gyors kiszolgálás, a friss péksütemény és kávé, valamint a szédületes kínálat. Majdnem minden másodikban le lehet ülni, van, ahol asztalhoz hozzák, amit rendelünk, van, ahol nem, sorban várakozni alig kell, a pult mögött állók (akik közül jó eséllyel minden második magyar) rendkívül hatékonyan és gyorsan szolgálnak ki, mégsem érzem azt soha, hogy futószalagon állnék. Ez a közös mindegyikben, a különbségek már, hogy így fogalmazzak, finomabbak.
Anker. A legtöbb üzlettel rendelkező lánc egyben a csendes megbízhatóság forrása is. Ritkán vannak hajmeresztő összeállítású kenyerek a kínálatban, kávéból se sokfélét készítenek, a reggelijük viszont páratlanul finom, nem sajnálják sem a sonkát, sem a vajat, sem a lekvárt. Mindenképpen kiemelendő, hogy a cég honlapján termékre lebontva feltüntetik az összetevőket és a kalóriamennyiséget, így nyomon lehet követni, hány a mennyi a szalonnás stanglinál meg a túrós batyunál. Ráadásul az üzletekben külön vegán termékcsalád is található, és ha sósat akarok enni, valamint hagyományos fehér vagy barna kenyeret, csak az Ankerbe megyek.
Der Mann. Itt már szélesebb a paletta, az olívás stanglitól a karintiai zsemléig (voltaképpen ugyanaz, mint a Käsestangerl, csak zsemle formájában) minden megtalálható, ráadásul elég fura és modern összeállítású kenyereket is kínálnak. Külön kiemelendő háromszögletű szendvicsek, a "sarkok" széles választéka. Számos változatban kínálják az Eckeket, ezek közül a tojásos-rukkolás szinte minden pénzt megér. Stanglik ügyében a diós a legemlékezetesebb, Nussbergstangerl néven fut, és első pillantásra tepertősnek látszik, de diós az, méghozzá sós változatban. Ám legyenek ezek mégoly finomak is, a Der Mannba nem ezért járunk, hanem a süteményekért, a cukrászsüteményekért, amelyek minőségben simán rávernek az Aidára. A kínálat szezonálisan változik, és a fekete sem rossz, bár ha az ember kávézni akar, akkor a harmadik lánc egyik üzletében kell megállnia.
Ströck. A legfinomabb kávét itt adják (ráadásul Fairtrade minőségben), valamint olyan diós és mákos bejglit, hogy az ember evés közben azon kezd el tűnődni: miért vesződöm én ezzel otthon? A kenyerek színvonala egyenletesen magas, és Speckstangerlt csak itt érdemes venni, mert ez az egyetlen pékség, ahol a specket egész szeletekben simítják rá a stanglira, és szórják meg gazdagon sajttal (hogy még oldalt is lefolyik róla, és hozzásül a kiflihez), mindenhol máshol kockázott speckkel dolgoznak. Egészen különleges finomság a nem túl szellemes nevű Rosini, amely egyfajta mazsolával dúsított kalácstészta, négyszögletes formában sütve – kávéhoz egyszerűen tökéletes. A cég honlapján szintén mindent meg lehet tudni egy adott termék összetevőiről és energiatartalmáról, bár megértem azokat is, akik nem akarják a szórakozást efféle információkkal elrontani.
A piacon még van számos kisebb-nagyobb szereplő, ezek egyike a kevés üzlettel rendelkező Felber, amely péksüteményben nagyon erős, különös tekintettel a sajtos rúdra (Käsegebäck). Olyan finom, hogy a többi lánc nem is bajlódik vele, ezenfelül az ízesített (tökmaggal, fokhagymával, medvehagymával, meg ami éppen kéznél van, és szezonális) termékeik finomak. A másik, egyre több helyen megtalálható üzlet a Backwerk, amely önkiszolgáló alapon működik (meglepően jó színvonalú kávéjukhoz is magunk juthatunk hozzá), minőségben és árban is a piac közepén helyezkedik el, viszont egy óriási előnye van az összes pékséggel szemben: üzleteik este és hétvégenként és nyitva vannak, és ezért a bécsiek még azt is elnézik nekik, hogy német eredetű a boltlánc.
Mondhatnánk, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg vagyunk elégedve, tudjuk, hol adnak jó kávét, hol lehet beszélgetni, hol számíthatunk zajra, hol arcszeszorgiára, hol turistákra, ám néhány apróságot a végén ki kell emelnem, és ezért a tudásért nem egyszer súlyos árat kellett fizetnem.
Nincs kakaós csiga. Mindenütt árulnak ahhoz hasonlatos csigát, de ne dőljünk be a látszatnak, fahéjas az a csiga, sőt van még vaníliás, esetleg diós, gyakran mákos, ám kakaós, az nincs. És ha már a mák szóba került: az osztrákok imádják a mákot, a magyar szokásától eltérően viszont sós formában is fogyasztják, ezért érdemes azonosítani vásárlás előtt, hogy a mákos termék a Mehlspeise (édes péksütemények) vagy a Gebäcke (péksütemények) kategóriájába tartozik.
Mindenütt van túrós batyu vagy rétes. A túró (Topfen) szerves része az édes péksütemények palettájának, csakhogy az osztrák gyakorlat nem használ se citromhéjat, se citromlevet a túrós készítményeknél, ellenben sok cukort és tejszínt, így lehet, hogy egy túrós rétes (Topfenstrudel) olyan kívánatosnak látszik, hogy az ember az üvegen átnyúlna érte, de nem azt kapjuk, amit megszoktunk. Van azonban kiváló péksütemény, isteni cukrászsütemény, nagyszerű kávé, csendes sarok, béke és nyugalom a megfáradt utazónak, a beszélgetésre vágyónak, és csak egyetlen egy esetben érdemes elkanyarodni bármelyik fenti pékség ajtaja elől.
Mégpedig akkor, ha meglátjuk az Oberlaa feliratot, amely a város legjobb cukrászdáját takarja, olyan jó, hogy mondania sem kell, mindenki tudja, és aki egyszer megkóstol ott egy csokoládés csokoládétortát vagy egy gesztenyés minitortát, az könnyen lehet, hogy legközelebb csak az Oberlaa kedvéért jön Bécsbe – és helyesen teszi, mert megéri.
anker | pékség | oberlaa | dermann | cukrászda
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!