Erre az írás végén még visszatérünk, ám kezdjük az elejéről!
Azt már megszokhattuk, hogy a Dérynében időközönként rátenyerelnek a kreativitás gombra, hogy aztán rendre valami izgalmas és inspiratív dolog történjen, majd a budapestiek boldogságmérője átforduljon a pozitív tartományba.
Így esett ez tavaly decemberben, amikor a Krisztina téren található kozmopolita bisztró beújított egy csúcstechnológiájú saját kovászos pékséggel, ami idén januártól üzemel teljes gázzal,
néhány napja pedig egy kényelmi szempontokat szolgáló frissítés is lefutott.
A többek között napi hétszáz kilogrammnyi kenyeret sütő és saját „tervezésű” croissant-nal büszkélkedő Déryné Kenyér év eleje óta egy – kívülről – kellemesnek tűnő problémával küzd: nem fogynak el a sorok a bejárata előtt.
A hónapok óta tartó tendencia legfőbb „bűnöse” maga a kovászból megálmodott friss és ultraropogós kenyér, a Tartine, aminek afféle zászlóshajóként nincs már szüksége saját marketingesre és menedzserre sem. Hogy mi a titka, azt nem feltétlenül tudjuk, de Kovács Kristóf alapító-tulajdonos szerint a minden reggel és este sütő újhullámos pékség lelkét az ott dolgozó szakemberek, a féltve őrzött és alkalmazott receptúrák adják, ám ezek természetesen nem működnének a dérynés technológia nélkül.
„A csúcstechnológia ad lehetőséget arra, hogy az emberi tudást precízen át lehessen vinni előbb a gyakorlatba, aztán a termékekbe. Maguk a sütők, az érlelőkamrák, a nyújtógépek a jelenlegi ismeretünk alapján abszolút világszínvonalat képviselnek” – erősíti meg Kovács Kristóf.
Mesélt a szörfös pékségnek becézett új üzemről is, aminek története még az Egyesült Államok nyugati partján eltöltött egyetemi öt évéből eredeztethető. Kristófot akkortájt érintette meg az ottani vadkovászos forradalom, méghozzá igen erős érzelmi kötődéssel és maradandó emlékekkel. Annak idején rengeteg időt töltött az óceánparton, ahol beszippantotta a parti hangulat, miközben azért a jegyzetelésről sem feledkezett meg. Arrafelé jó értelemben véve egyszerű körülmények között történik minden lényeges, a szörfösök által használt szolgáltatások például javarészt pici hajóépítő és egyéb műhelyekből lettek átalakítva, legyen szó akár egy kis pékségről napi néhány száz kisütött kenyérrel. Ezek az apró pékműhelyek jellemzően egyféle kenyeret készítenek, egyféle leveles tésztát használnak, tehát egy klasszikus francia pékséghez képest – ahol harminc-negyven fajta kenyér kínálgatja magát – inkább a „kevesebb több” koncepció érvényesül. Egyet csinálnak, de azt igyekeznek nagyon jól. Hasonló tematika mentén működik a Déryné Kenyér is, melynek kenyerébe az első harapásra beleszeretők utána gyakorlatilag mindig kapnak belőle. Kristóf szerint egyébként a Tartone világszinten bárhol megállná a helyét.
Hogy minél gyorsabban és kényelmesebben be lehessen pakolni a – virtuális – kosárba olyan jóságokat, mint mondjuk a diós vagy kakaós csiga, a batyu, a vajas kalács, a babka, vagy a pozsonyi kifli, nemrég indítottak egy webshopot, ami pékséghez képest meglehetősen szokatlan fordulat.
Hamar felismerték ugyanis, hogy nem igazán tudnak mit kezdeni a sorban állás problémájával, de úgy tűnik, ezzel a megoldással mindez abszolválható.
„Kifejlesztettünk egy saját felületet, melyen keresztül a nappaliban vagy az autóban ülve összerakható egy komplett kosár. Abban a pillanatban, ahogyan ezt valaki kifizeti az appon keresztül, a Déryné Kenyérben azonnal össze is készítjük neki, úgyhogy onnantól nincs más dolga, mint személyesen beugrani érte, vagy megállni az autójával az üzlet előtt és aztán beadjuk az ablakon. Eme megoldás életre hívója a kényelmi funkció volt, de hamarosan válaszható a klasszikus házhoz szállítás is” – mondja Kovács Kristóf.
Mint ahogyan berakható a kosárba a szörfös kultúra egyik sztárja, a Surfside Croi, avagy a Déryné Kenyér saját croissant-ja; nagyon szép, nagyon leveles, nagyon vajas és nagyon könnyű, ránézésre is eltér a városban kapható hagyományos verzióktól. Tekintélyes méretű, nem hosszúkás, hanem tömzsi formájú és képes egy ember egész napi energiaszükségletét fedezni.
Az eddigi tapasztalatok alapján a kenyér és a croissant mellett a legtöbb szuperlájkot pedig a Basque Sajttorta kapja, mint ahogyan pisztáciás baklava sem panaszkodhat a népszerűségre: friss szedésű, saját importból érkező gyönyörű közel-keleti pisztácia adja a város talán legfinomabb pisztáciás süteményének alapját, ami annyira zöld, hogy beszélni tud.
Aki pedig egy percig sem tud ellenállni az édes és sós csábításnak, kedvenc süteményeit a Déryné Kenyér kicsi, de annál szexibb napfényes teraszán nassolhatja egy jó cold brew mellett.
(Fotók: Puskás Nóri)
babka | kifli | croissant | vadkovász | pékáru
Jön az a különleges fesztivál, amelyen minden ízében megélheted a Márton-napi hagyományokat
Megfogni a jövő építőit – Bálint Attila-interjú
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!
