„Riasztást kaptunk, hogy maradjunk távol az ablaktól”

Legújabb cikkeinkért kövess minket a Roadster Google News oldalán is!

Magyar turisták is az Öböl-térségben rekedtek, miután szombaton kitört az elmúlt évek legsúlyosabb konfliktusa a Közel-Keleten. Eszterék egy hétre utaztak Dubajba, de a visszaút éppen február 28-a késő estére esett – Eszterrel online beszéltünk arról, amit átéltek, illetve a jelenlegi kinti helyzetről.

• Hogyan segítsünk a kint rekedt magyaroknak, és hogyan ne?
• A helyi hatóságok profin, higgadtan kezelik a helyzetet.
• Rendes kerékvágásban megy az élet, minden szükségeshez hozzáférnek.
• Zajlik a ramadán is, de light kiadásban.

Múlt hét szombaton, a reggeli órákban még legfeljebb sejteni lehetett, milyen konfliktus tör ki a Közel-Keleten. Dubajban minden teljesen normálisan működött, amikor Eszterék a nyaralásuk utolsó napján elindultak az Abu Dzabi-i reptérre, útba ejtve a Louvre Múzeumot.

Még akkor sem aggódtak, amikor törölték a járatukat, egyszerűen „rutinosan átfoglaltak” a következő napra, és jelezték a szállodának, hogy később csekkolnak ki.

„Azóta mindennap újrafoglaljuk a jegyünket az elérhető első járatra”

– mondta Eszter kedd reggel. Gondolkodtak a szárazföldi kijutásra is, de az jelenleg roppant körülményes és bizonytalan. Annál is inkább szeretnének mielőbb hazajönni, mert a szeretteik otthon aggódnak értük.

A helyzet kezelése

Eszter hangja nyugodt és összeszedett – és biztató az is, amit a helyzet kezeléséről mond: „A hatóságok rendkívül profin és összehangoltan végzik a dolgukat. Pont annyi információt adnak, amennyi szükséges, mindig időben és pragmatikusan. Mentális segélyvonal indult, ingyen kapjuk a netet, telefonon jelzik, ha bármit másképp kell csinálnunk.

Ma reggel például jelezték, hogy elindulnak a vadászgépek, ezért ha tehetjük, maradjunk otthon. Amikor a komolyabb drónok érkeztek, riasztást kaptunk, hogy maradjunk távol az ablaktól, és ne hagyjuk el az épületet.”

Ez a bizonytalan helyzet eléggé „kiszolgáltatott és nyomasztó”, miután senki nem tudja, mennyi ideig tart a konfliktus, és mi fog történni, de alapvetően biztonságban érzik magukat. „Az emberek teszik a dolgukat – közvetít Eszter, miközben a háttérből madárcsicsergés hallatszik –: egy parkban vagyok, gyerekek játszanak, az emberek sétálnak, dolgozni járnak, épp most ment el mellettem egy ételfutár.”

Minden rendben lesz

A biztonságérzetet erősítette, amikor az Egyesült Arab Emírségek elöljárói – köztük Mohamed bin Zajed al-Nahjan elnök és a védelmi miniszter – végigsétáltak a Dubai Mall-ban, fontos továbbá minden működik. Szinte az összes étterem nyitva van, ahogy a metróállomások is, az emberek teraszokon ülnek, a bátrabbak napoznak a strandon.

Nem akadozik a közmű-hálózat sem, bár az ATM-ek előtt most valamivel többen állnak sorban, és kicsit többen tankolnak, sorolja Eszter.

Létrejöttek különböző magyar közösségimédia-csoportok, ahol információkat osztanak meg, illetve egy kint élő ismerősük még Eszterék befogadását is felajánlotta. „Akik itt élnek és dolgoznak, nagyon bizakodóak – mondja Eszter. – Úgy látják, hogy itt minden rendben lesz, csak idő kérdése.”

Ágyúlövéssel jelezik a böjt végét

Közben (március 19-ig) zajlik a ramadán is, az iszlám holdnaptár 9. hónapja, amely alatt a muszlimok napkeltétől napnyugtáig böjtölnek. Ám ezúttal „kicsit lájtosabb” lett az ünnep, és rátevődött egy olyan réteg, ami az eredeti szellemiségétől elég távol áll: a fogyasztásé.

„Van ramadán offer, és ramadán menü az összes gyorsétteremben”

– holott eredetileg a befelé fordulás, az önfegyelem és önmegtartóztatás gyakorlása, a másoknak való segítségnyújtás a ramadán üzenete. Ám Esztert az döbbentette meg igazán, amikor naplementekor, miután a müezzin kihirdette a böjt végét, minden alkalommal kilőttek egy ágyúból: „megremegtem, amikor először hallottam.”

Azóta éles fegyverek hangja hallatszik, de az ágyújelzéseket ettől még nem hagyták abba.

Hogyan segítsünk – és hogyan ne?

Megkérdeztük Esztert, tudunk-e tenni értük valamit innen a távolból. Pragmatikus maradt, mondván, az nem segít, ha minden egyes Facebook-ismerős véletlenszerűen megkérdezi, hogy Mi van veletek, mikor jöttök haza?

„Aki egy picit is átérzi azt, hogy itt mi lehet, nem ír ilyeneket. Aki csak annyit ír, hogy gondol ránk, az jó érzés, és nagyon-nagyon sokat jelent, de az biztosan nem segít, ha nekünk kell megnyugtatni valakit, aki otthon olvassa a híreket.

Ez kicsit olyan, mintha megkérdezték volna 2020-ban, hogy Mikor lesz vége a Covidnak? Frusztráló olyan kérdéseket kapni, amire nem tudjuk a választ” – mondja Eszter, aki úgy látja, hogy ebből a helyzetből nagyon sokat lehet tanulni, az ő esetükben például azt, hogy „milyen összekapaszkodni, milyen jó, ha nem vagy egyedül egy ilyen helyzetben.”

„Szükség van ránk otthon, de nincs semmi olyan, ami nélkül ne lennénk meg” – összegzi a tapasztalatait. Aztán pontosabban is kifejti:

„Hétfőn mentem volna egy számomra nagyon fontos gálaeseményre. Múlt héten még azt éreztem az egyik legnagyobb problémámnak, hogy melyik ruhát vegyem fel. Hát ez most perspektívába került.

És ha ugyanígy perspektívában látnánk az egymás mellett élést, akkor ez egy békésebb világ lenne. Itt mindenféle kultúra megfér egymással, és nagyon értékelik, hogy az Emírség mindent megtesz értük. Ezek nagyon meghatározó napok, amikor jobban érződik az elfogadás és a felelősségvállalás.”

(Fotók: GettyImages, illusztráció)

konfliktus | biztonság | irán | dubaj | öböl-térség | nagy sztori