Európa egyik legnépszerűbb túraútvonala nem hegymászótúra, de valószínűleg pompásabb képeket fogunk majd készíteni az Alpok legmagasabb csúcsáról és az azt környező hegyekről, mintha magát a csúcsot vennénk célba. Kincses János írása.
A túra hossza százhetven kilométer, s ha ez még nem lenne elég, akkor hozzátesszük, hogy a táv alatt összesen tíz kilométernyi szintet mászunk fel és le. Miközben Franciaország, Olaszország és Svájc, pontosabban Savoie, Haute-Savoie, Vallée d'Aoste et Valais tartományok ösvényein taposunk, és a helyi menedékházakban szállunk meg. Ezekben főleg csúcsidőben, azaz augusztusban érdemes előre foglalni, különben kiszorulhatunk, de a foglalás azért is elvárt, mert a házakban tudniuk kell, hány főre főzzenek vacsorát.
Ezek a menedékházak ugyanis a hegyen vannak, a bevásárlás sokszor helikopterrel történik.
A túra tetszés szerint állítható össze, attól függően, mennyit vagyunk képesek egy nap gyalogolni. Számos turistaház vár minket az út során, ezek közül válogathatunk. Legtöbben az óramutató járásával ellentétes irányban járják be a túrát, de ez csupán egy íratlan szabály, amit tanácsos betartani, mert a túra így kevésbé megterhelő. Nyugodtan el lehet indulni az ellenkező irányba is. A túra általában Courmayeur, Les Houches, Chamonix, Les Contamines, St Gervais, Chapieux, Orsières (Champex, La Fouly) és Trient városaiból és falvaiból indul, de talán a legnépszerűbb kezdőpontja az Alpok fővárosának is tekintett Chamonix, azonbelül is a Les Houches nevű hely, pár kilométerre Chamonix-tól.
Chamonix neve összekapcsolódik az alpinizmus történetével. Onnan indult el a csúcsra Jacques Balmat és Michel Paccard doktor 1786. augusztus 8-án, és miután felmásztak rá, elkezdődött a modern hegymászás históriája.
Manapság már évente húszezer csúcsratörő ostromolja a Mont Blanc-t, de annak idején ez nem volt hétköznapi tett.
Chamonix azóta gyökeresen átalakult. Ahogy egy nyolcvan feletti, még ma is aktív mászóbarátom, Jean mesélte egyszer, nyolcvan év leforgása alatt Chamonixban sokat változott a miliő.
"Amikor a Cosmique gerincet másztuk (egy klasszikus út az Aiguille du Midire vezet), utolértünk egy fiatal francia hegyi vezetőt, aki egy hölgyet vonszolt, és meg akartuk előzni. De nem akart elengedni. Megkértük még egyszer udvariasan, de ránk se hederített. Ez régen nem így történt. A régi hegyi vezetőkben több tisztelet volt. Korábban az angol és a francia hegymászók együtt ittak a kocsmákban mászás után, a Hotel National bárjában mulattunk mi is, egyszerű hegymászók. Pedig mindenki szegény volt. Most tele van sikkes turistákkal, a pénz megváltoztatta Chamonix-t. Manapság felmennek a felvonóval az Aguille du Midire, és ennyi. Mi pedig kiszorultunk a Hotel Nationalból" – panaszkodott pár éve nekem nevetve. És neki elhihetjük, milyen volt a hegymászás fellegvára az ősidőkben.
Azért ami nem változott, az a Chamonix-t körülölelő hegyek látványa, ami – nem túlzás –, a világ egyik legszebbje. A csipkés gerincek olyan különlegesek, hogy Európában biztosan nem találunk hozzáfogható hegyi túrát. Biztosan nem leszünk magányosak az úton: ez az útvonal nagyon népszerű, számos iroda szervez vezetett túrákat, ahol túravezetők segítenek a szervezésben, és abban is, hogy biztosan ne tévedjünk el.
Ezen túl vannak olyan szabályok, amiket tanácsos ismerni, például, hogy tilos kempingezni a kijelölt helyeken kívül. Fel lehet verni a sátrat, ha ránk szakad az éjszaka a nagy magasságban, ám kizárólag napnyugta és napkelte között – ez a túrázók biztonságát szolgálja, s nyilván a hatóságoknak sem az a célja, hogy veszélybe sodorja az embereket. A szabályok a természet védelméért vannak.
Nagyon fontos, hogy felkészülten induljunk el a túrára. Számos weboldalon elérhető az a lista, hogy mit kell magunkal vinni – és ez bizony nem kevés. Egy minimum harmincliteres zsákra lesz szükségünk akkor, ha túracéggel megyünk, és szamarak segítik a felszerelés szállítását. Ebben az esetben ugyanis a cuccunk nagy része nem a hátunkon utazik, hanem a szervező cég gondoskodik azok elszállításáról, és arról is, hogy minden este hozzáférhessünk a felszereléshez. Ettől még nem ússzuk meg, hogy magunkkal kelljen cipelni, amire szükségünk lesz a nap során. Ha nem vesszük igénybe szervezők segítségét, akkor egy hatvanliteres hátizsákot kell beszereznünk. Az egyik legfontosabb kellék a túrabakancs, de nem lehet elindulni egy jó minőségű esőkabát és esőnadrág nélkül sem.
És mindenképp érdemes egy jó fényképezőgépbe is beruházni, mert életre szóló emlékként fogjuk megőrizni a naplementéket és napfelkeltéket a festői hegyek között, és valószínűleg számos, vissza nem térő pillanatnak leszünk a részesei, amit szívesen nézünk újra.
Minden évben az útvonalon rendezik a terepfutó versenyek olimpiájának tartott Ultra Trail du Mont Blanc-t, amelyen sok magyar is futott már.
Aki igazi terepfutó, és a fizikai állóképességét próbára akarja tenni, legalább egyszer részt kell vennie rajta.
Németh Csaba ultramaratonista kilencszer indult el a versenyen. 2006-ban második helyezést ért el a világ legjobb futóiból álló mezőnyben, egyedüli nem szponzorált versenyzőként. Akkor még háromezerrel kezdődött a rajtszáma, és mint amatőr versenyző, a hátsó sorokból indult. A miskolci futót csak néhány nepáli biztatta, akik nagyon bátornak tartották, hogy odamerészkedett abból a "lapos" országból. Mostanra pedig hatszor teljesítette a 168 kilométeres távot, összesen 9600 méter szintemelkedést leküzdve (ez több, mint ha tengerszintről a Mount Everest tetejére futnának fel).
A 2006-os résztvevők első tíz versenyzőjéből már senki sincs a mezőnyben. Az UTMB-n az indulók átlagéletkora negyvenkét év. Csaba szerint a mélyebb, nagyobb önismeret többet számít, mint a fizikai állapot. "Nekem az az előnyöm, hogy a fiatalabbaknak még nincs meg az a tapasztalata, amit én az elmúlt húsz évben szereztem a Kinizsi 100-on, a Mátrabércen" – mondta Csaba Chamonix-ban az utolsó versenyén, öt évvel ezelőtt.
Nekünk, átlagembereknek szerencsére nem kell éjjel-nappal futnunk, elég, ha a saját tempónkban végigmegyünk a százhetven kilométeren, ám akkor is nagyon kemény menet lesz. De az biztos, ha végigcsináljuk, más emberként térünk haza az ösvényekről.
Ez is érdekelhet:
Az Alpok–Adria túraút a szomszédban van: csak hat órát kell autózni, és Európa legszebb túraösvényén találjuk magunkat.
csúcs | hó | beszámoló | teljesítmény | hegymászás
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!