A hatvanas években eredetileg a jobb aerodinamika miatt kapott szokatlan formájú karosszériát a Ferrari 250 GT, amelynek legendás alakját most egy egyedi 550 Maranello eleveníti fel.
1962-ben azzal bízta meg Giotto Bizzarrini mérnököt Giovanni Volpi gróf, a Scuderia Serenissima versenycsapat tulajdonosa, hogy tervezzen számára egy versenyautót, amely felveheti a versenyt az akkor megjelent Ferrari 250 GTO-val. A híresen makacs Enzo Ferrari ugyanis nem volt hajlandó GTO-t eladni a grófnak, mivel az elcsábította a Ferrari mérnökeit a saját csapatához.
Az átigazolt mérnökök közt volt Bizzarrini is, aki a Ferrarinál éppen a GTO megalkotásán dolgozott,
és most szabad kezet kapott, ezért felhasználhatta a valóra nem vált ötleteit. Az új versenyautóhoz az alapokat egy 1961-ben gyártott 250 GT adta, és a karosszériaépítő Piero Drogo közreműködésével speciális aerodinamikus karosszériát kísérleteztek ki hozzá.
A Kamm-forma lényege a nyújtott tetővonal és a hirtelen lecsapott hátsó rész,
ezt az autóiparban alkalmazott megoldást használták fel az egyedi Ferrarihoz, és ez adta a 250 GT jellegzetes formáját is, ami után egyszerűen csak kenyeresfurgonnak nevezték. A háromliteres V12-es motorral szerelt versenyautó csak 935 kilogrammot nyomott, ezzel könnyebb is volt a GTO-nál.
Az első bevetése 1962-ben, a 24 órás Le Mans-i futamon volt,
ahol könnyedén megelőzte a Ferrari összes 250 GTO-ját, és a negyedik órában már a hetedik helyen állt, de aztán fel kellett adnia a küzdelmet. Abban az évben még kétszer megnyerte a kategóriáját, de ennél nagyobb sikere lett nyugdíjas korában, a veteránversenyek közönsége körében.
Az eredeti után további két példányt készített belőle megrendelésre Bizzarrini és Drogo, és a következő évtizedben számos más sportautó alakját inspirálta a Kamm-forma. Most az eredeti versenyautó által ihletett Ferrari készült el, amelyet a holland dizájner Niels van Roij tervezett a 250 GT modern utódja, az 1996-ban bemutatott 550 Maranello alapjára.
Csak a szélvédőjét tartották meg az eredetiből, egyébként az egész karosszéria alumíniumból készült, az elemeket kézzel formázták hozzá. A motorja az 5,5 literes V12-es, 477 lóerővel és nyitott kulisszában kapcsolható váltókarral. Az időmérő órájára a „kit érdekel” felirat került, ezt az egyetlen példányban készült Ferrarit ugyanis
nem versenyre, hanem a vezetés élvezetére szánták.
Ritka élvezetek
A limitált szériás veterán sportautókat gazdagítja a Jaguar legújabb alkotása, a klasszikus E-Type felújított változata, amelyből csak hat kupé és hat roadster készül, és csak párosával lehet megkapni őket. Még ennél is értékesebb a Mercedes-Benz SL első szériája, amelynek történetét nemrég meséltük el, ennek fennmaradt példányai több százmillió forintos összegért kelnek el.
(Képek: Getty Images, Niels van Roij Design)
ferrari 250 gt | niels van roij | ferrari 550 maranello | Ferrari | ferrari 250 gto
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!