A szenvedéllyel, kemény munkával és elismerésekkel tűzdelt Ferrari története igazi sikersztori: mára az erő, a dinamika, a státusz szimbóluma, ami egy kisfiú álmából született. A legendás, ágaskodó ló, és a Ferrari védjegyévé vált vörös szín a pénzben mért siker egyik legütősebb kombinációja, és nem is igazi sportautó-rajongó, aki ne látna szívesen egy modenai paripát a garázsában. Utánajártunk, hogyan lett az álomból Ferrari.
A Ferrari története több mint egy évszázaddal ezelőtt, 1898-ban kezdődött – ekkor született meg Enzo Anselmo Ferrari, Modena külvárosában. Enzo tízévesen, édesapjával és bátyjával járt először autóversenyen, és a legelső perctől mintha sebesség és autók iránti rajongással oltották volna be. Egy hollywoodi filmben ez nagyjából úgy folytatódna, hogy a srác elkezd versenyezni, a garázsban saját autót épít, aztán hirtelen a hírnév kapujában találja magát egy saját gyártású luxusautóval. A Ferrari azonban ennél jóval döcögősebben indult: az 1910-es években az első világháború nehézségei közepette Enzónak édesapja és bátyja elvesztésével is meg kellett küzdenie. Félbehagyta az iskolát és dolgozni kezdett, majd a világháborúban is szolgált, de rövidesen súlyos betegsége miatt leszerelt.
Felépülése után, 1918-ban megpályázott egy állást a Fiatnál, de elutasították. Végül egy kis torinói gyárban kezdett el dolgozni, ahol az akkoriban nagyon keresett Torpedo modelleket gyártották.
1919-ben Milánóban költözött, ahol a C.M.N-nél (Costruzioni Meccaniche Nazionali) először tesztvezetőként, majd versenyzőként építette karrierjét. Még ugyanabban az évben részt vett élete első versenyén, a Parma-Poggio di Bercetón, ahol negyedikként végzett a háromliteres kategóriában.
Innentől kezdve évtizedeken át versenyzett, ami a pályán kisebb-nagyobb sikereket, azonkívül viszont egyértelműen nagy előrelépést jelentett a számára. Ennek köszönhetően kezdődött meg 1920-ban a közel húsz évig tartó együttműködése az Alfa Romeóval, ahol hivatalos versenyzőként, tesztvezetőként, majd 1938-tól az Alfa Corse vezetőjeként dolgozott.
Ferrarit 1927-ben lovagi címmel tüntette ki az olasz állam, melyet haláláig számos más elismerés követett. Olaszország azóta is igazi legendaként tekint Enzo Ferrarira, aki az autóipar és az olasz autóversenyzés úttörőjeként nemzetközi sikereket és ismertséget hozott. Ferrari ugyanis a pályán kívül is aktív résztvevője volt az autóversenyzés világának:
1925-ben társalapítóként részt vett a Corriere dello Sport magazin létrehozásában, 1929-ben pedig megalapította Modenában a Scuderia Ferrarit, mely az autótulajdonosok versenyzését hivatott támogatni. A kezdeményezés hamar követőkre talált, és a ma hivatalos Forma-1-es csapat is ennek köszönhető.
Az ágaskodó ló jelképe is az 1920-as években forrt össze Ferrari nevével: Enzo ekkor találkozott a híres első világháborús pilóta, Francesco Baracca szüleivel, akik felkérték, hogy használja versenyautóin a háborúban elhunyt fiuk repülőgépén ágaskodó fekete ló jelképét.
A ló végül a Scuderia logójaként tűnt fel, a háttérben egy sárga pajzson, felül az olasz trikolórral szegélyezve.
Az autóversenyzői sikereket is egyre csak halmozta: 1927-ben először végzett elsőként a Modenai Körversenyen (Circuito di Modena) egy Alfa Romeo 6C–1500 SS modellel, amit 1928-ban egy újabb győzelem követett.
Ferrari azonban fia, Alfredo (ismertebb nevén Alfredino vagy Dino) közelgő születése miatt nem sokkal később befejezte a versenyzést, és innentől a Scuderiára fókuszált: 1937-ben jelentek meg az Alfa Romeo 158 Alfetta modellel, mely hamar uralkodó lett az autóversenyzés nemzetközi világában. Enzo 1937-ben otthagyta a Scuderiát, és rövidesen Milánóba költözött, hogy átvegye az Alfa Corse vezetését. Az Alfa Romeo és Ferrari együttműködése azonban hamarosan véget ért: 1939-ben szétváltak útjaik, és innentől kezdve Enzót az a vágy hajtotta, hogy egyszer egy saját gyártású autójában verhesse majd meg az Alfa Romeót.
„Gondolkozz és cselekedj úgy, mint egy győztes. Így nagy valószínűséggel elérheted a céljaid.”
Az Alfa Romeóval való szakítás után Enzo megalapította az Auto Avio Costruzionit Modenában, amely 1940-ben megjelent a Tipo 815-ös modellel a Mille Miglia versenyen, de a siker elmaradt. A második világháború alatt, 1943-ban a vállalat Modenából Maranellóba költözött, és megépült a későbbi Ferrari-gyár első fele.
A gyárat 1944-ben és 1945-ben is bombatalálat érte, de a károkat gyorsan helyreállították, így 1945-ben Enzo Ferrari végre nekifoghatott az első Ferrari autó tervezésének, melyből 1947-re meg is született a V12-es motorral hajtott, 125 S névre keresztelt modell.
Ez már telitalálat volt, és sorra hozta az eredményeket: 1948-ban a Mille Miglia első helyét 1949-ben a Le Mans-i 24 óráson aratott győzelem követte, majd az első, 1951-es Forma-1-es nagydíj után '52-ben máris világbajnoki címet szereztek Alberto Ascari olasz autóversenyző vezetésével.
1956-ban a Ferrari családnak újabb veszteséggel kellett szembenéznie: Enzo fia, Alberto (Dino) belehalt az őt évek óta kínzó izomsorvadásba. Haláláig viszont rendületlenül segített az új 1,5 literes V6-os motor tervezésében – ennek is köszönhető, hogy a V6-ost használó sport- és versenyautó sorozat tíz évvel később a Dino nevet kapta.
A Ferrari az 1960-as években elindult a nagyvállalattá válás útján: Ferrari cégformát váltott, és 1969-ben partneri szerződést írt alá a Fiat csoporttal, ötvenszázalékos részesedést adva a vállalat részvényeiből. Közben Maranellóban saját szakemberképző intézményt hozott létre, ezzel biztosítva a Ferrari-gyár dolgozóinak utánpótlását.
A fejlődés ezután sem állt meg: az autóversenyzés elkötelezett híveként Enzo Ferrari megépíttette a Fiorano Circuit versenypályát, melyet 1972-ben adtak át, 1984-ben pedig megjelent az új Ferrari modell, mely a cég 40. születésnapja alkalmából az F40 nevet kapta. Ez az ikonikus modell a mai napig a sportautók sztárja, és az utolsó modell, mely még a cégalapító irányítása alatt született. Enzo Ferrari ugyanis 1988-ban, kilencvenévesen elhunyt.
A hagyatéka azóta sem vesztett népszerűségéből: a sportautó-gyártók közül a Ferrari büszkélkedhet a legtöbb Forma-1-es győzelemmel, a gyűjtők körében a mai napig az ágaskodó ló által fémjelzett márka az egyik lekeresettebb, és autóik rekordáron kelnek el nemzetközi aukciókon.
A Ferrari által meghódított sztárokról már nem is beszélve: amellett, hogy a nyolcvanas évek kedvelt nyomozója, a Tom Selleck által alakított Magnum is egy 308 GTS modellben szelte a hawaii aszfaltot, olyan hírességek garázsában lapult egy-egy vörös legenda, mint Clint Eastwood, Sammy Davis Jr, Brigitte Bardot, Peter Sellers vagy a Pink Floyd dobosa, Nick Mason.
Azt már csak halkan jegyezzük meg, hogy állati szerencsések, akik mostanában Londonban járnak: április 15-ig ugyanis az egész történetet láthatják megelevenedni a Design Museum Ferrari Under the Skin kiállításán.
Ez is érdekelhet:
Földöntúli erő, arcszaggató sebesség, és luxus. Ma ezt jelenti a Lamborghini márkanév, szerte a világon, de nem is olyan régen ez még egészen másképp volt.
(Fotók: Getty Images)
Monza | Modena | 125 S | Ferrari | Alfa Romeo
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!