Nincs az az álmos hétfő, amikor végigsétálva valamelyik VII. kerületi utcán, ne futnánk bele legalább egy újabb vedéglátóhelybe. Jellemzően kocsmákról beszélünk, tehát üdítő, ha nem újabb vissza nem térő Jäger-akció a kirakat dekorja. A Klauzál utcába egy, gyakorlatilag definiálhatatlan kis találkozóhely költözött: a Grumpy etet, itat, marasztal, szívet melenget. Úgy érzed, bejelölnéd Facebookon ismerősnek, amikor ráeszmélsz, hoppá, ez mégis csak egy hely, nyitvatartással.
Ispán Sziszi neve nem ismeretlen azok számára, akik élik a budapesti éttermes világot. Az ő neve azonban szorosan összenőtt a Liszt Ferenc téri Menza étteremmel, ahol azért is felelt, hogy olyan rugalmasan és flottul menjen minden, ahogy mindig is ment a folyamatosan telt házzal robogó étteremben. Egy korszak azonban lezárult, a hihetetlen vendéglátós tapasztalattal és a szakma szeretetével jócskán felvértezett Sziszi idén nyáron úgy döntött, itt az ideje, hogy saját vállalkozásba kezdjen, ahol szinte mindenért ő a felelős, és ahol olyat és úgy ad, ahogy csak szeretné. Hogy ez egy kis kávézó, étterem, vagy inkább iszoda lesz, még nem is körvonalazódott.
Nem telt el sok idő és sok tervezgetés: máris megvolt a kiadó hely a Klauzál utcában, amire persze teljeskörű felújítás és redizájn várt.
A helyett, hogy egy egyszerű, ma divatos nordic enteriőrrel álltak volna elő, esetleg shabby chic, vagy indusztriál teret hoztak volna létre, valami olyat csináltak, amitől a hely már nyitás pillanatában otthonos és egyedi lett.
Az enteriőr kialakítását Perger Zsófi, a Redheads márka kreatív grafikusa vette a kezébe, és próbálta az adottságokat kihasználni. Ilyen volt például az igencsak retrónak tűnő lépcsőkorlát meghagyása is, de a két klasszikus csillár installálása is remek ötlet. Sokat segítenek az otthonossá tételen az egész falat betöltő rajzok is. Nem kellett messzire menni grafikusért, Zsófi és Biacsics Renáta "Renya" fogtak hozzá a meglehetősen egyedi világ megfestéséhez. Megmosolyogtató szövegek (Renya), kedves karakterek és lusta macskák (Zsófi) figyelnek a falról.
Pult jóformán nincs is, csak egy söntés-szerű: polcon sorakoznak a jobbnál jobb italok, egy szép kávégép uralja ezt a részt, ott várakoznak a sütemények, falatkák is. Egy sütő választja el a konyhát a söntéstől és a vendégtértől. Mondják, hogy a legjobb bulik mindig a konyhában vannak... nos ez a Grumpyban duplán értelmet nyer, tekintve, hogy Sziszi ott sertepeltél és készíti a rövid, ám annál velősebb étlap tételeit, vagy éppen azt, amihez kedve támad. Egy galériával is megtoldották a nagy belmagasságú helyiséget, ott bőven van hely, és elférnek a Redheads-holmik is.
És mégis mit adnak a Grumpyban? Reggelit, brunchot, szendvicseket, tapasokat, salátákat, pár házias főételt és sütiket. Hogy mikor adják? Reggeltől estig. Az a helyzet, hogy éppen azért találtuk izgalmasnak a helyet, mert nem akarja magát sehova kategorizálni. Nem reggeliző, de nem is ebédmenüs hely, bőven több egy kávézónál, és akár az esti koccintást is megejthetjük itt. Proseccóval, gin tonikkal, Tubival, ahogy jól esik. Brasserie? Lehet!
Van benne valami amszterdami báj, berlini pezsgés, párizsi könnyedség.
Eredeti és marasztaló, ami lássuk be, az elég nagy vendéglátós zajban ritkábban fedezhető fel.
A házias lasagne (tesztelve, az utolsó falatig) mellett bomba tabbouleh, egybesült röszti, házi kacsa rilette is készül, de ha úgy alakul, soron kívül lefőznek egy boeuf bourguignon-t is. Lesz belőle kb. tíz-tizenkét adag, a vendégek pedig helyben tudják majd meg, hogy a kedves burgundi marharagu is gőzölöghet előttük. De még az is előfordulhat, hogy valaki odakintről tétovázva figyeli a benti zsongást, nem tudja, hogy csak teázna egyet, jólesne már egy pikoló sör, vagy néhány falat... Sziszi pedig kimegy hozzá beszélgetni kicsit, ha éppen van ideje, aztán a tányér felett folytathatják. Vagy éppen a konyhában állva, amíg készül a kiválasztott étel.
Tetszik ez az egész: hogy semmi sincs élére vasalva, hogy van egy hely, ahová még egyedül érkezve sem lesz magányos érzetünk, és az is, hogy annyira kozmopolita.
Több ilyen Grumpy kéne Budapestre, és lehet, hogy kevesebb lenne a lógó orr és a borús hangulat!
Ez is érdekelhet:
A budai oldalon is van már egy Kiosk. Ráadásul nem is akármilyen: hangulatra elegánsabb, étlapját tekintve magyarosabb.
(Fotók: Grumpy Budapest)
redheads | grumpy budapest | ispán szilvia | reggeliző | foodbar | kávézó
Otthonos minimalizmus, avagy egy stílusos családi ház Szombathelyen
5 lélegzetelállító túraútvonal Európában, amin egyszer az életben végig kell menni
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!