2024 nyarán a spanyoloknak végképp elege lett a turistákból. Még a madridiakból is.
Nem túl hízelgő becenevet kaptak az Atlanti-óceán hűvösebb partjaihoz utazó madridi turisták a helyiektől. A madrileños közönség újabban Galíciába és más északi régiókba utazik a hőség elől, ahol örülnek is az így keletkező extra bevételnek, a fővárosiakat viszont hírhedten gőgösnek tartják. Ennek megfelelően az új gúnynevük
fodechinchos, ami szó szerint azt jelenti, hogy „haltolvajok”.
„A fodechinchos egy kicsit idióta, alapvetően beképzelt turista Madridból, aki nem tiszteli a helyi hagyományokat” – adott pontos definíciót a Guardiannek a Barcelonai Egyetemen angolt tanító, galíciai származású Miguel Vega. Hát, ez sem sokat javít a helyzeten.
Kicsit árnyalta a képet Ainhoa Rebolledo galíciai író, aki szerint a fodechinchos jellemzően a madridiakat jelenti, de vonatkozhat bárkire, aki máshonnan érkezik Galíciába, és tudatlan vagy rossz modorú turista.
A tipikus haltolvaj panaszkodik a gallego táblákra, holott a galíciai nyelv bármilyen spanyolul beszélő számára érthető; ragaszkodik az italához járó ingyen tapashoz, ami Andalúziában hagyomány, de Galíciában nem – ahogy egyébként Madridban sem –; végül nem veszi észre az árapályokat. Ahogy Rebolledo magyarázza:
„A Földközi-tengeren az árapály körülbelül 20 centi, itt viszont méterekben mérjük. A klasszikus fodechincho dagálykor elakad a parton az autójával.”
De miért éppen haltolvajnak hívják őket? A név egy azóta betiltott szokásból ered, amikor a halászok – miután kihúzták a partra a halaktól hemzsegő hálót – hagyták, hogy a turisták hazavigyenek párat megfőzni. Igen ám, de hamarosan elkezdtek vödrökkel járni a tengerpartra, visszaélve a nagyvonalú vendéglátással.
De megkapták a magukét a földközi-tengeri Spanyolországból érkezők is, akik – legalábbis egy, a vendéglátásban dolgozó cantabriai nő X-bejegyzése szerint – „panaszkodnak, hogy a víz túl hideg, algás és hullámzik. Úgy tűnik, képtelenek megérteni, hogy léteznek dagályok.”
Ugyanő a madridiaknak azért szólt be, mert „meglepődnek azon, hogy nemcsak szarvasmarhák vannak ezen a vidéken.” Végül pedig a szomszédos baszkoknak mondott oda, akik
„úgy tesznek, mintha megmentenének bennünket a szegénységtől, amikor vesznek egy szendvicset, aztán gorombák a pincérrel.”
Ezek után eléggé úgy tűnik, hogy a Spanyolország különböző vidékein élőket az köti össze, hogy egyikük sem szereti a madridiakat, nagyjából ahogy Franciaországban vannak a párizsiakkal – summázza a Guardian. Mindenki gúnyol mindenkit, a katalán vidéken élők például pixapin-nek, azaz fenyőre pisilőnek nevezik a barcelonaiakat, mert állítólag hajlamosak félrehúzódni az országúton, hogy könnyítsenek magukon.
Néhány spanyol polacónak (lengyelnek) nevezi a katalánokat, mert nem érti őket, amikor a katalánul beszélnek. Navarrában azt mondják a baszkföldi látogatókra, hogy robasetas (gombatolvajok), míg Cantabriában a fodechinchos megfelelője a papardo, egy hal, ami mindent felfal, majd eltűnik.
Már csak az a kérdés, mit mondanak Madridban a vidékről érkezőkre.
Arról, hogy mi mindent mondanak a spanyolok a tömegturizmusra, sokat írtunk az elmúlt hetekben, kezdve az „Ölj meg egy turistát!” felirattól az idei (várhatóan) rekord évig és a híres vízipisztolyos tüntetésig.
(Forrás: Guardian, fotók: Vonatkozó galíciai életképek a GettyImagestől)
spanyolország | galicia | turizmus | madrid | barcelona
Magyarország ásványvíz-forrásai túracélpontnak is tökéletesek
Megfogni a jövő építőit – Bálint Attila-interjú
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!