Valenciában majdnem minden megvan, ami a világ egyik legnagyobb turistamágnesében, csak valamivel emberibb léptékben. A november elején-közepén is strandidővel csábító közép-kelet spanyolországi városból ajánlunk hat izgalmas helyet a modernista épülettől kezdve a kiszáradt folyómederbe épített parkon át a vintázs kávézóig.
A városban sétálgatva többször felsejlik a gondolat, hogy itt csak Pató Pál urak és senoritáik élnek, mert Spanyolország harmadik legnagyobb településén finoman fogalmazva vonakodva indul be az élet. Szombat, de főleg vasárnap délelőtt mintha egy otthoni munkaszüneti napra ébrednénk: kihalt utcák fogadnak, és a kávézók meg az üzletek sem sietik el kitenni az abierto (nyitva) táblát, igaz, aki nyolc vagy kilenc órakor gőzölgő feketére és péksüteményre vadászik errefelé, az valószínűleg külföldi.
A híresen laza mediterrán életfelfogásba Valencia szinte minden sarkában bele lehet botlani, legyen az az óváros történelmi kis utcájában megbújó kávézó, egy naplementekor festői panorámával hívogató tengerparti étterem, vagy egy klasszikus, nyüzsgő helyi piac. Az ebéd utáni kötelező szieszta mindezt a második hatványra emeli, így hát a 820 ezer lakosú földközi-tengeri-parti város ideális búvóhely a hétközi hajtás kipihenéséhez. Persze ez nem jelenti azt, hogy unatkozni jövünk ide, éppen ellenkezőleg: a pulzáló éjszakai élet, a történelmi-ultramodern városrészek találkozása, a kiszáradt folyómederben berendezett csodás parkok, no meg a végeláthatatlan tengerpart zsúfolt napokat ígérnek.
A művészetek és a tudományok városa (La Ciudad de las Artes y las Ciencias)
Az óvárosból egy kiadós sétával elérhető az öt épületből álló komplexum, amelyek között tátott szájjal bóklászva olyan érzése támad az embernek, mintha Marty és Doki kölcsönadta volna a DeLoreant, és előrement volna húsz-harminc évet az időben. A helyi kötődésű építész, Santiago Calatrava által megálmodott futurisztikus építményeket a kiszáradt Turia folyó régi medrében húzták fel.
Itt található Európa legnagyobb akváriuma, a kívülről tavirózsát idéző L’Oceanografic, egy háromemeletes, óriási bálna csontvázára emlékeztető interaktív tudományos múzeum (Museo de Ciences Principe Felipe), egy gigantikus planetárium és lézerszínház (L’Hemisferic), egy hétezer négyzetméter alapterületű növénykert (L’Umbracle), és egy operaház (El Palau de les Arts Reina Sofia). Mindegyik végigjárása nagyjából elvisz egy napot, úgyhogy ha erre nincs kapacitás, az Oceanograficot érdemes választani. Az akváriumban több mint ötszáz fajt lehet megfigyelni, köztük delfineket, medúzákat, tengeri csillagokat, fókákat, de leginkább a szinte köztünk úszó, ijesztőnek tűnő cápák és a bohókás rozmárok viszik el a show-t.
Kávé és/vagy brunch a Cappuccino Grand Caféban
Aligha előzte meg többórás brainstorming a keresztelőt, de nem is a név a lényeg: a Valencia közepén megbúvó, vintázs hangulatú kávézóban akár egy kényelmes kanapén kávét kortyolgatva az ablakból is figyelhetjük a – lassan – ébredező várost, vagy jó idő esetén a teraszon üldögélve fogyaszthatunk el egy kiadós brunchot. A kávéválaszték nem akar több lenni a megszokottnál (eszpresszó tejjel, latte, kapucsínó, americano), viszont a brunch menüjük ígéretes és változatos: a tea vagy a kávé mellé frissen facsart narancslé, croissant, vajjal és mézzel kenhető pirítós, serrano sonka és sajtválogatás, joghurt valamint gyümölcssaláta jár, továbbá omlettet, tükörtojást és egyéb izgalmakkal megrakott tojásvariációkat kérhetünk még.
Tipikusan olyan hely, ahol egész délelőtt elüldögélne az ember, amit persze nyugodtan megtehetünk, de mégis inkább vegyük nyakunkba a várost, és gyűjtsünk emlékeket.
Jardín del Túria
Képzeljük el, hogy a Budapestet kettészelő Duna egy árvíz következtében elmossa a várost, és a szakemberek úgy döntenek, a további katasztrófákat elkerülvén kivezetik a folyót a központból, a kiszáradt medrét pedig beparkosítják. Mindez megtörtént Valenciában az 1957-es nagy áradat alkalmával, aminek hozományaként később a Túria korábbi medrébe szebbnél szebb parkokat telepítettek, meghagyva fölöttük a több száz éves hidakat.
Megéri végigsétálni a kilenc kilométer hosszú parkot, miközben utunkat tavacskák, játszóterek, narancsligetek, kávézók, sportpályák (futballmeccs valahol mindig zajlik…), szökőkutak kísérik.
Stadiontúra a Mestallában
Ha már futball, kihagyhatatlan program a patinás helyi csapat hazai mérkőzése. A kívülről kissé rozogának tűnő Mestalla maga az élő történelem, hiszen Európa egyik legrégebbi futballstadionjának számít – épp ezért meghökkentő látványt nyújt vasárnap délelőtt az egyik oldalában berendezett alkalmi (?) ócskapiac, ahol több száz ember nyomorog és alkudozik olyan kincsekre (?), mint egy remélhetőleg működő kétkazettás magnó vagy egy porcelán Jézus.
Akkor sincs ok a búsulásra, ha a Valencia CF idegenben játszik, vagy nincs bajnoki forduló, mert az egyórás, vezetett stadiontúrán olyan helyekre juthat el az egyszeri focirajongó, hogy a hideg futkos a hátán, ha belegondol, kik jártak ott előtte. Ilyen a VIP részleg a lelátón, a sajtószoba, a klub múzeuma, de a két leginkább libabőrös pillanatot a csapat öltözőjében tett látogatás és a játékoskijáró okozza, ahonnan kisétálhatunk a pálya szélére, és leülhetünk akár a kispadra is.
Paella csak a tengerparton
A helyiek tanácsát megfogadva nem a belvárosban, hanem a part menti éttermek egyikében érdemes kipróbálni a spanyolok nemzeti ételét, a ténylegesen Valenciából indult paellát. Maga a tenger egyébként ebben az időszakban is simán fürödhető, a homokos parthoz csatlakozó, pálmafákkal borított promenádon (Playa de la Malvarrosa) pedig kötelező a séta.
A paella lényegében a kultúrák keveredéséből álló egytálétel, a mórok, az arabok és a spanyolok ízvilágának egyvelege. A tradicionális valenciai paellában nincsenek tengeri herkentyűk, hanem a kagylók és a rákok helyett nyulat és csirkét raknak a hatalmas acél- vagy vasserpenyőbe, paszulybab, paradicsom, rizs, sáfrány és olívaolaj társaságában (régióként elfogadott a fokhagyma, az articsóka, a paprika, és a csigák is).
Az először paellát rendelőknek érdemes tisztában lenniük azzal, hogy egy tál két személyre van porciózva, és ha tíz perc várakozást követően jelzi a pincér, hogy „még öt perc és kész!”, azt nyugodtan lehet inkább huszonötnek venni. A Balandret étteremben majdhogynem a vízparton ülve hallhatjuk a morajló tengert naplementés vacsora közben, tényleg páratlan élmény.
Egy ital az óvárosban, az El Siglóban
Szűk, néhol labirintusszerű macskaköves utcák jellemzik Valencia egy nagyobb sétával bejárható óvárosát; minden sarkon bárral, bisztróval, kávézóval, esténként a budapesti Gozsdu Udvarra jellemző nyüzsgéssel találkozhatunk. A tucatnyi történelmi jelentőségű épület mellett itt működik a város legnagyobb piaca (Mercat Central), illetve számtalan helyre ülhetünk be levezetni a nap végén.
Az El Siglo egy szálloda utcára nyíló étterme, pici terasszal, ahol egy nagy pohár, gyümölccsel gazdagon telepakolt sangria társaságában pihengetve figyelhetjük a sötétedésre már élettel megtelt sétálóutca történéseit.
paella | spanyolország | mestalla | jardin del turia | valencia
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!