A tulipánfa-karosszériás torpedó legendája akkor is lenyűgöző, ha kiderül, hogy valójában nem is tulipánfából készült az áramvonalas faborítás André Dubonnet egykori autójára, amely a történelem egyik legismertebb Hispano-Suizája.
André Dubonnet, az aperitifjeiről ismert márka alapítójának, Joseph Dubonnet-nek az unokája, miután pilótaként szolgált az első világháborúban, és több kitüntetést szerzett, a tehetős örökösök izgalmas életét élte. A napenergia egyik első úttörője volt, saját autófelfüggesztést tervezett, amelyet aztán a General Motorsnak adott el, és boblesiklásban indult az olimpián. Dubonnet természetesen imádta a gyors és fényűző automobilokat, mint a Bugatti és a Hispano-Suiza, és az utóbbi tette halhatatlanná a nevét autós körökben.
Az 1904-ben alapított spanyol Hispano-Suiza amellett, hogy repülőgép-motorokat, teherautókat és fegyvereket gyártott, lenyűgöző luxusautókat is készített, és a márka történelmének egyik legismertebb példánya a „Tulipwood Torpedo”, amit André Dubonnet rendelt magának. Az autót egy 8 literes motorral szerelt alvázra építették, és Dubonnet befolyását mutatja, hogy ehhez hasonlója csak a Hispano-Suiza társalapítójának volt akkoriban. Az autót a szériánál nagyobb, közel 200 literes üzemanyagtartállyal szerelték fel, ami elengedhetetlen volt a hosszú versenyekhez.
Nem is tulipánfából készült
Az igazi érdekesség azonban a Hispano-Suiza karosszériája volt. Dubonnet néhány versenytársa, akik közül sokan repültek is, rájöttek, hogy a repülőgép-építési módszereket sikerrel hasznosíthatják a könnyűsúlyú autókarosszériák építésénél is. Dubonnet is belátta ezt, ezért felkérte az argenteuili Nieuport-Astra repülőgépgyártót, hogy készítsen egy aerodinamikus karosszériát az autójára. Az alkotást Henri Chasseriaux tervezte vékony mahagóniból, tehát nem tulipánfából, mégis ez a romantikus elnevezés maradt meg a köztudatban.
A mahagóniborítást egy belső rétegre fektették, amelyet több ezer alumínium szegeccsel fogtak össze, majd az egészet lecsiszolták és lakkozták.
A Nieuport által készített karosszéria állítólag mindössze 75 kilogrammot nyomott,
ami egy ekkora méretes automobil esetén elhanyagolhatónak számított a súlyos alváz tömegéhez képest. 1924. április 27-én Dubonnet máris versenyre fogta az autót, és elindult vele a szicíliai Targa Florio futamán, amelyet a korszak egyik legizgalmasabb és legveszélyesebb autóversenyének tartanak, és a hatodik helyen ért célba.
A könnyűsúly bajnoka
A versenyeken elért sikerek igazolják, hogy a Hispano-Suiza technikája és a Nieuport-Astra innovációja igazi versenyautóvá tették a fakarosszériás gépet annak ellenére, hogy állítólag a legnehezebb volt a mezőnyben. Nem túlzás azt állítani, hogy a tulipános torpedó legalább olyan fejlett és figyelemreméltó teljesítményű autó volt 1924-ben, mint amilyennek ma a Paganit vagy a McLarent tartják. Mindegyik a kor legerősebb hajtásláncát és a legmodernebb könnyűsúlyú anyagokat alkalmazza a maximális teljesítmény elérése érdekében, nem törődve a költségekkel, amely minden tekintetben lélegzetelállító eredményt hozott.
A rövid, de sikeres versenyzői pályafutását követően Dubonnet közúti használatra alakíttatta át az autóját, alacsony szélvédővel, ívelt sárvédőkkel és nagy fényszórókkal, mint ahogyan a képeken is látható. A Hispano-Suiza ezt követően újabb tehetős tulajdonosok birtokába került, rövid időre a parfümmágnás Roland Coty, majd a lekvárbirodalom-örökös Alexander Keiller szerezte meg. Az utóbbi számos módosítást hajtott végre az autón, új sárvédőket és kipufogórendszert szereltetett fel. A Hispano-Suizát végül egy karosszériagyártó raktárában helyezte el Plymouthban, ott vészelte át a második világháborút, és egy bombaszilánktól csak kisebb sérülést szenvedett.
Zálogba adott karóra
1950-ben egy délutáni tea során talált újabb gazdára az autó, majd Gerald Albertini, a Standard Oil örököse szerezte meg. A szenvedélyes autórajongó 1955-ben az út szélén parkolva pillantotta meg, és mindig egy cetlit hagyott a szélvédőn, hogy szeretné megvásárolni. Hat hónapba telt, mire sikerült megkötni az üzletet, és a hazafelé vezető úton történt, hogy Albertini úr leült egy csésze teára, míg az autójának hatalmas tartályát tankolták, akkor vette észre, hogy üres a pénztárcája, ezért kénytelen volt zálogba adnia az óráját, hogy kifizesse az üzemanyagot.
Albertini hamarosan hozzálátott új szerzeménye restaurálásához, ekkor derült ki, hogy az autó alig több mint 27 ezer kilométert futott, és a kuplungot leszámítva gyakorlatilag semmilyen kopást nem mutatott. A háborúban megsérült karosszériát új fa felhasználásával javították ki, és újabb, rézből készült díszítések is kerültek rá, a belső térben pedig krémszínű bőrrel vonták be az üléseket. A faidomokat egy idős hajóépítő mester készítette el, aki biztosította Albertinit, hogy
amit egy karosszériaépítő képes fémből elkészíteni, azt ő fából is meg tudja csinálni.
A csiszolt fából készült sárvédőket kézzel formált könnyűfém héjra fektették,
gőzölték, hogy tökéletesen illeszkedjenek, majd alumínium szegecsekkel rögzítették, tökéletesen simára csiszolták és polírozták. Az eredmény egy olyan karosszériaidom lett, amely egyáltalán nem tűnik utólagosnak, hanem mintha mindig is az autó része lett volna, és tulajdonképpen az is a mai napig. Miután elkészült, Albertini és a felesége elvitték az autót egy hosszabb túrára Franciaországba és Olaszországba, 1957-ben az Auto Motor und Sport magazin címlapjára is felkerültek vele.
Rejtőzködő élet
A hatvanas években a Hispano-Suiza az Egyesült Államokba került, 1965-ben kiállították a Henry Ford múzeumban, majd négy évvel később a New York-i autószalonon is. A hetvenes-nyolcvanas években többször is gazdát cserélt az autó, majd 1983-ban ismét restaurálták, hogy három évvel később büszkén állíthassák ki a Pebble Beach-i Concours d’Elegance eseményén. Pár évvel később került a jelenlegi tulajdonosának gyűjteményébe, és néhány alkalmi múzeumi szereplésén kívül nagyrészt a kíváncsi szemek elől elrejtve tartották.
A Tulipwood Torpedo idén augusztusban kerül az RM Sotheby’s aukciójára, és az ezt megelőző alapos vizsgálat során kiderült, hogy a fakarosszéria nagyjából eredeti állapotában maradt fenn. A tárolástól némileg elöregedett, az idők során szerzett sérüléseket is javították rajta, a legutóbbi restauráláskor pedig olyan lakkal vonták be, amely az eredetileg alumínium szegecseket sárgaréznek láttatja. Minden idők legismertebb és legvágyottabb Hispano-Suizáját kihagyhatatlan lehetőség megszerezni, az aukción 8-12 millió dollár közötti összegre számítanak érte.
(Fotók: RM Sotheby's, Getty Images, Bibliothèque Nationale de France)
Art deco legendák
A fakarosszériás Hispano-Suiza a múlt század húszas éveiben készült autók iránt rajongók egyik legizgalmasabb álma, olyan legendák közé sorolható, mint a Bugatti és a Talbot-Lago. Akkoriban rövid időre egy másik francia márka, a tömegmodelleket gyártó Peugeot is bekerülhetett ebbe az elit körbe a Darl’mat által megálmodott, art deco stílusú karosszériával szerelt versenyautójával, amelynek történetét ebben a cikkünkben meséltük el.
dubonnet | nagy sztori | hispano-suiza | veterán autó | versenyautó
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!