A Hugo Boss márka története a 20. század elején indult, azonban csak hosszú évtizedek után vált azzá, ami ma: az elegáns, kifinomult férfiak kedvelt márkájává. De hogyan is indultak az első, sötét évtizedek, és hogyan jutott el mára a Boss a nemzetközi divatházakig?
Hugo Ferdinand Boss 1885-ben fehérneműt és textilt árusító bolttulajdonos családba született a német Metzingenben. A boltot a család egyetlen fiú gyermekeként ő vette át még az első világháború előtt, majd a két háború között, 1924-ben megnyitotta saját ruhagyárát, ahol a pólóktól a német lódenkabátokig mindenféle ruhadarabot gyártottak.
A gyár első komoly megrendelése egy Rudolf Born nevű textilkereskedőtől érkezett, ami többek között a Nemzetiszocialista Párt számára készülő barna ingeket is magában foglalta – Hugo F. Boss valószínűleg ekkor még nem sejtette, hogy a német rohamosztag barnaingeseinek egyenruháját gyártja épp.
Az 1929-ben beköszöntött nagy világgazdasági válság a textilipart sem kímélte: Boss vállalata 1931-re a csőd szélére került, és csak a hitelezőinek köszönhetően folytatódhatott tovább a termelés – na meg azért, mert Boss ugyanabban az évben belépett a Nemzetiszocialista Pártba, mely innentől egyenesen tőle rendelte az egyenruhákat.
A textilipar a Harmadik Birodalom idején újra erőre kapott – még úgy is, hogy az export korlátozásával és a szintetikus anyagok kötelező használatával igencsak megnehezítették az ipar fejlődését. A második világháború alatt a ruhagyártás szinte kizárólag csak az egyen- és munkaruhákra korlátozódott – és ezekre nyilvánvalóan a szigorú szabályozások sem voltak érvényesek.
A Boss csillagai szerencsésen álltak: bár egy ideig még többféle ruhadarabot gyártottak, hogy talpon tudjanak maradni a nehéz időkben, az 1938-as állami megbízás a hadsereg egyenruhájának gyártására ugrásszerűen megnövelte a vállalat bevételeit.
A növekedés egészen 1942-ig folytatódott, a Boss az egyenruhagyártás piacán mégsem jutott vezető szerephez, csupán több kis- és középvállalkozással együtt elégítették ki a világháború alatt megnövekedett egyenruhaigényt.
Ennek ellenére a Boss-gyárat még ma is sok támadás éri múltja miatt: arra vonatkozóan ugyan nincsenek írásos bizonyítékok, hogy a vállalat az egyenruhák gyártása mellett azok tervezésében is részt vett volna, a vádak másik fele, miszerint a második világháború alatt kényszermunkások dolgoztak a gyárban, többszörösen bizonyosságot nyert.
Metzingen városát 1945-ben foglalták el a szövetséges hatalmak, és hamarosan francia fennhatóság alá került. Hugo F. Bosst a háború alatt betöltött szerepéért, a nemzetiszocializmusból való anyagi nyerészkedésért, és a Nemzetiszocialista munkáspárt támogatásáért százezer német birodalmi márka megfizetésére kötelezték.
A háború után a Boss-gyár nem zárt be: továbbra is egyenruhákat gyártottak, akkor már a francia katonák és a Vöröskereszt számára. Hugo F. Boss 1948-as halála után a vállalat irányítását lányának férje, Eugen Holy vette át.
A termelés egészen az 1960-as évek végéig növekedett, 1953-ban pedig az egyenruhák mellett legyártották az első öltönyt is. A gyár ennek ellenére anyagi problémákkal küzdött, megint a csőd szélére került, így 1969-ben Boss unokái, Jochen és Uwe Holy vették át az irányítást, ami egy teljesen új korszak kezdetét jelentette a vállalat történetében: ekkor indult el a Hugo Boss márka a nemzetközi hírnév felé.
A fivéreknek köszönhetően az 1970-es években a gyár fókusza az egyenruhákról fokozatosan a stílusos férfiöltönyök és a sportruházat gyártására helyeződött át – a tudatos profilváltásnak köszönhetően az 1980-as évekre a Boss belépett a nemzetközi divatházak világába, a termékkínálatban megjelentek a férfikölnik, pólók, illetve a bőr- és kötött termékek is. A Boss hamarosan a juppik (a nyolcvanas évek jól kereső, stílusos fickóinak) kedvelt márkájává vált.
1993-ban a vállalat és a Boss család útjai szétváltak, ezzel ismét egy új fejezetet nyitva a márka történetében, mely az olasz Mazzotto S.p.A. tulajdonába került. A tulajdonosváltás stratégiaváltást is hozott: az egyre bővülő termékkínálat szétválasztására több almárkát hoztak létre.
A klasszikus öltönykínálatot a Boss Hugo Boss, míg a fiatalabb, divatra érzékeny célcsoportnak szóló termékeket a Hugo márkanév alatt kezdték el forgalmazni. Azóta már megjelentek a piacon a Boss Orange és Boss Green almárkák, valamint az olasz vállalat vezető dizájnere után elnevezett Baldessarini és a kifinomult, stílusos üzletasszonyokat megcélzó Boss Woman is.
A funkcionalitást, letisztult vonalakat és részleteket szem előtt tartó márka neve – a múlt árnyéka ellenére – máig elismert a férfiruházat piacán, mely folyamatosan lépést tart a nemzetközi trendekkel, és mára talán végleg leszámolt a nem éppen példaértékű múltjával. A Boss ma már a kifinomult öltönyökről, az igényes ruházatról, parfümökről és kiegészítőkről szól.
ruha | nemzetiszocialista párt | márka | Hugo Ferdinand Boss | egyenruha
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!