Így élheted túl a legnagyobb eséllyel, ha egyszer eltévednél a vadonban

A lelkes természetjárók egymás után fedezik fel a hatalmas erdőket, illetve bámulatos nemzeti parkokat, és amíg a legtöbben boldog emlékekkel és szép fotókkal térnek haza, addig néhányan csak a szerencsének köszönhetően élik túl a kalandot. Vajon mit tehet egy eltévedt túrázó annak érdekében, hogy épségben hazajusson?

Erre a kérdésre kereste a választ a SmokyMountains csapata, amikor több mint száz olyan esetet elemeztek ki, amikor valaki eltévedt a vadonban. Főleg az Egyesült Államokban és Kanadában történnek ilyen esetek, hiszen arrafelé több óriási nemzeti parkot találhatunk, amelyeket felfedezni óriási élmény, ám nem árt néhány alapszabályra odafigyelni közben. Máris soroljuk a legfontosabbakat.

Gondos előkészületek

Egy komolyabb túrára alaposan fel kell készülni, be kell szerezni a megfelelő felszerelést, eszközöket és ruházatot. Ahogyan az egyik amerikai túrázó – aki szintén tévedt már el – fogalmazott:

az egyik legnagyobb hiba, amit az emberek elkövetnek, éppen az, hogy úgy gondolják, semmi baj nem történhet.

Az előkészületekhez az is hozzátartozik, hogy legalább két megbízható emberrel előre megosztjuk az útitervünket, a tervezett útvonalat, amin elindulunk. Aki ezt megteszi, máris tett egy óriási lépést annak érdekében, hogy épségben hazajusson akkor is, ha eltévedne. Szintén a szükséges előkészületekhez tartozik, hogy megnézzük a várható időjárást, kinyomtatunk néhány térképet, letöltünk néhány hasznos alkalmazást, gyakoroljuk a tűzrakást és a menedéképítést.

Menni tovább vagy maradni egy helyben?

Fogós kérdés, hogy mi a jobb taktika, miután ráébredtünk, hogy bizony alaposan elkeveredtünk. Tovább bóklászni a vadonban, vagy megállni és egy helyben maradni, amíg meg nem érkezik a segítség? A SmokyMountains tanulmánya szerint az emberek hatvanöt százaléka mozgásban maradt, pedig jobbak az esélyeink, ha nem keveredünk még messzebbre. Ez különösen akkor igaz, ha betartottuk az első pontban említett szabályt, és megosztottuk valakivel az útitervünket.

Persze vannak olyan esetek is, amikor éppen az mentette meg valakinek az életét, hogy továbbhaladt, és végül egy patak segítségével letalált a hegyről. Ha találunk egy tisztást a közelben, vagy egy olyan magas pontot, ahol lehet térerő, akkor nyilván oda kell mennünk.

Valami, amivel felhívhatjuk magunkra a figyelmet

Természetesen minden tőlünk telhetőt meg kell tenni, hogy a minket kereső egységek könnyebben ránk találjanak. Éppen ezért érdemes rikító színű ruházatot is csomagolni, esetleg tükröt a napfény visszaveréséhez, vagy egy sípot. Ha sikerül tüzet raknunk, zöld növényeket ráhajítva füstjeleket is adhatunk.

Emellett akkor is meg kell próbálni felhívni a segélyhívót, ha nem elérhető a szolgáltatás, mivel bármilyen torony, amihez csatlakozni tudunk, továbbítani fogja ezt a hívást.

Ha pedig halljuk a mentőegységek közeledtét, a mozgás és a megfelelő kontraszt lehet a kulcs ahhoz, hogy észrevegyenek minket.

A tanulmány szerint az eltévedések leggyakoribb oka nemes egyszerűséggel az, hogy valaki letért a kijelölt útvonalról. A kielemzett több mint száz eset 41 százalékának ez áll a hátterében. Szintén gyakori ok még a váratlanul érkezett rossz időjárás, a csoport elhagyása, illetve a sérülés és a sötétség.

A túlélés pedig mindig négy alapvető dolgon múlik:

1. Meleg – Az egyik legfontosabb, hogy valamiképpen melegen tudjuk tartani magunkat. A leggyakoribb hőforrások, amiket azok említettek, akik már tűntek el néhány napra a vadonban a következők: ruházat, tűz, kempingfelszerelés, a társ (beleértve a kutyákat is) testhője, és a mozgás.

Itt jön képbe ismét a minőségi ruházat, ami akár az életünket is megmentheti. Ügyelnünk kell rá, hogy ne izzadjunk bele a hidegben, a különböző rétegeket úgy kell szabályozni, hogy száraz maradjon a testünk mozgás közben, és melegen tudjuk tartani magunkat, amikor pihenünk. A cukros ételek fogyasztása, a testmozgás és egy jó nagy tábortűz segíthet a felmelegedésben.

2. Menedék – Ha több napra elvesznénk, óriási szükségünk lesz valamiféle menedékre is. Szerencsés esetben a kempingfelszerelés kisegít a bajból, vagy találunk legalább valami barlangot vagy egyéb fedett helyet, ám az is előfordulhat, hogy saját magunknak kell készítenünk egyet.

Ha sátrunk nincs is, már egy hálózsák is óriási segítséget nyújthat, a nálunk lévő ruhák és bélelt kabát segítségével készíthetünk egy meleg kis óvóhelyet magunknak. Ha pedig nincs nálunk semmi ilyesmi, akkor muszáj lesz gallyakból, levelekből, fából összehajítani valamit, aminek a bejárata előtt gyújtott tűzzel felmelegedhetünk.

3. Víz – A túlélés szempontjából bizony nem elhanyagolható, hogy sikerül-e vizet szereznünk. Persze az sem mindegy, mennyire tiszta az a víz: ha van rá mód, próbáljuk megszűrni vagy felforralni, mielőtt megisszuk. Legrosszabb esetben pedig igyuk meg úgy, ahogy van. A statisztikákat tekintve (az Egyesült Államok területén) eltűnt túrázókat gey-két nap alatt megtalálják, így az a legfontosabb, hogy ne száradjunk ki, nem pedig az, hogy ne kapjunk el valamiféle fertőzést.

4. Étel – A legjobb, ha minden túra előtt kalóriában igen gazdag ételeket csomagolunk el. Ha azonban kifogytunk a tartalékokból, nem érdemes nekiállni vadászni, azzal egyrészt értékes kalóriákat égetünk el, másrészt könnyedén megsérülhetünk, ezzel még rosszabb helyzetbe hozva önmagunkat. Az sem jó megoldás, ha ismeretlen bogyókat eszünk, szóval talán azzal járunk a legjobban, ha böjtölünk és felállítjuk a fontossági sorrendet; legyen egy menedékünk, tartsuk magunkat melegen, kerüljük el a kiszáradást, és hívjuk fel magunkra a figyelmet.

Ez is érdekelhet:

(Képek: Unsplash, Getty Images)

étel | túlélés | természet | kirándulás | eltéved