A csodás strandok és árutól roskadozó piacok mellett rengeteg történelmi épületet és vadregényes kirándulóhelyet is találunk Marseille-ben és környékén. Az időszámításunk előtt 600-ban, görögök által alapított település ma Franciaország második legnagyobb városa közel egymillió lakossal. Nézzünk szét jobban is!
Marseille-ben minden megvan, amire egy modern felfedező vágyik: street food helyi specialitásokkal, tengerpartok, kirándulóhelyek, történelem és modern épületek, nyüzsgő utcák, kilátópontok, és számos specialitás. Mindez egy olyan helyen, ahol a tél enyhe és csapadékos, a nyár pedig forró és száraz. De hogyan alakult ki ez a metropolisz?
Massaliától a világ kapujáig
Marseille története több mint 2600 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a phókai görög hajósok kikötöttek a mai Vieux Port öblében, és megalapították Massaliát. Ez a kikötő volt az ókori világ egyik legfontosabb kereskedelmi csomópontja, ahol a görög kultúra találkozott a kelta hagyományokkal. A város azóta is büszkén viseli „Európa kapujának” címét: története során mindig ez volt az a pont, ahol az utazók, a fűszerek és az eszmék először értek partot a kontinensen.
A középkor és a reneszánsz idején Marseille a Francia Királyság makacs és lázadó bástyája volt, amely olyannyira őrizte függetlenségét, hogy XIV. Lajosnak külön erődöket (mint a Fort Saint-Jean) kellett építtetnie – nemcsak a külső ellenség, hanem a városlakók kordában tartására is. Ez a dacos, multikulturális szellem ma is érezhető:
Marseille nem csupán egy francia város a Földközi-tenger partján, hanem egy önálló entitás, ahol a történelem minden rétege egyszerre van jelen.
A város valódi lelkét a Le Panier, a legrégebbi negyed kanyargós, meredek utcáin találjuk. Ez „Marseille Montmartre-ja”, ahol a málladozó pasztellfalakat kortárs street art alkotások díszítik, és ahol minden sarkon egy apró galéria vagy kézműves műhely várja, hogy felfedezzük. A levegőben száradó ruhák illata és a helyiek ráérős beszélgetései olyan autentikus mediterrán atmoszférát teremtenek, amit semmilyen modern bevásárlóközpont nem tudna reprodukálni.
A felfedezést érdemes a Vieux Port, azaz a Régi Kikötő környékén folytatni, amely évezredek óta a város dobogó szíve. Reggelente még mindig itt adják el a halászok a friss fogást közvetlenül a bárkáikról, de a tér mára egy modern közösségi hellyé is vált, köszönhetően Norman Foster látványos tükörplafonjának (L’Ombrière). Itt érezni igazán Marseille kettősségét: a több száz éves erődök árnyékában a legújabb luxusjachtok ringatóznak, a parton pedig az egész világ kulturális kavalkádja hömpölyög.
Több híres erőd is van a tengerparton, az egyik a Chateau d'If, amelyet Alexandre Dumas Monte Cristo grófja című regénye tett híressé, és ahová komppal juthatunk el. A másik híres erőd a már említett, a kikötő bejáratánál épült Fort St. Jean, amelynek jellegzetessége a hatalmas négyzet alakú tornya, és a később épült lámpástornya.
A gyönyörű román-bizánci marseille-i katedrális (Cathédrale La Major) alapkövét még III. Napoleon tette le 1852-ben, a Notre Dame de la Garde bazilika pedig nemcsak a város egyik legismertebb épülete, de mellette lélegzetelállító kilátást nyújt Marseille-re.
Ám Marseille építészeti arculatának ugyanígy része a Cité Radieuse, Le Corbusier zseniális és egyben megosztó „függőleges faluja”. Az 1952-ben átadott, nyers betonfelületeiről és színes erkélyeiről felismerhető épület
egy komplett mikrotársadalmat foglal magában: lakások, boltok, óvoda és egy szálloda is helyet kapott benne.
Érdemes felmenni a tetőteraszra, ahol a szoborszerű szellőzők között nemcsak a várost, hanem a modernista építészet tiszta és funkcionális erejét is megcsodálhatjuk.
A modernitás iránti vágy azonban nem állt meg a közösségi utópiánál; az Euroméditerranée projekt keretében Marseille egy futurisztikus arculatváltáson ment keresztül. A kikötői negyedben olyan építészeti remekművek emelkednek, mint Zaha Hadid kecses CMA CGM tornya vagy Jean Nouvel La Marseillaise nevű felhőkarcolója, amely a francia trikolór árnyalataiban játszik. Ezek az üveg- és acélóriások hidat képeznek a város dicső múltja és a technológiai jövő között, bebizonyítva, hogy Marseille sosem fél az újtól.
Igen autentikus helyen, szinte a tengeren épült az Európai és Mediterrán Civilizációk Múzeuma, a MuCEM, amit kívül-belül érdemes megnézni.
Piacok és hagyományok
De zárjuk le az építészeti túrát, és megfáradva forduljunk a piacok felé! Az egyiken például arab élelmiszert árulnak Noailles kerületben, de híres a város bolhapiaca (Marché aux Puces) is, emellett van halpiac, illetve élelmiszer- és ajándékpiac is.
Nem hagyhatjuk ki a híres helyi street foodot sem: a bouillabaisse-t (halászlé), a panisse-t (csicseriborsó fánk), és a tarte provençale-t (sós lepény), és szintén kötelező gasztroélmény a pastis, azaz az ánizsos aperitif kortyolgatása egy napsütötte teraszon.
Marseille híres a szappangyártásáról, és bár mára kevesebb műhely maradt meg, még mindig szervezhetünk szappangyári látogatást, és a piacokon is bőséges a kínálat kézműves szappanokból.
Irány a tenger!
Ha pedig a várossal is megismerkedtünk, és jól is laktunk már, hova máshová mennénk, mint a tengerre. Marseille tengerparti karaktere nem merül ki a vadregényes sziklákban. Ha a városi nyüzsgést egy törölközőnyi nyugalomra cserélnénk, a Plage des Catalans a legkézenfekvőbb választás: a központtól karnyújtásnyira fekvő homokos part a helyi aranyifjak és a röplabdások Mekkája.
Aki azonban tágasabb térre vágyik, annak a Prado strandjait találták ki. Ez a hatalmas, parkosított partszakasz tökéletesen példázza a marseille-i életérzést, ahol a gördeszkások, a kocogók és a napimádók egyetlen vibráló közösséggé olvadnak össze a sós tengeri szélben. Ez itt lent pedig a közeli Bouches-du-Rhone strandja, a Cassis:
Az igazi ínyencek számára Marseille egy titkos arcot is tartogat: a Vallon des Auffes apró halászkikötőjét.
Ez a völgyben megbújó ékszerdoboz olyan, mintha megállt volna az idő; a színes csónakok és a közvetlenül a vízpartra épült házak között sétálva elfelejtjük, hogy egy milliós metropolisz szívében vagyunk.
Itt nemcsak úszni érdemes a sziklák között, hanem megvárni a naplementét is, miközben a tenger morajlása adja az aláfestő zenét az esti aperitívhez.
Marseille környékén is számos helyen megmártózhatunk a Földközi-tengerben, de túrát, strandolást és hajótúrát is szervezhetünk többek közt a türkizkék vizeiről és mészkőszikláiról ismert Calanques Nemzeti Parkba.
Marseille nem az a hely, amely első látásra, udvarias gesztusokkal akar levenni a lábadról; ez a város sokkal inkább nyers őszinteségével, vibráló színeivel és ezerarcú kultúrájával hódít meg.
Aki hajlandó a kaotikus felszín mögé nézni, egy olyan világot talál, ahol a sós tengeri szél, a múlt súlya és a mediterrán életigenlés egyetlen megismételhetetlen elegyet alkot.
(Fotók: GettyImages)
marseille | nagy sztori | nyaralás | utazás | pihenés | 72 óra
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
A Leica-kamerás csúcstelefon, ami az utazók legújabb kedvence lesz
A frissen őrölt kávé nem csak a ráérős reggelek kiváltsága
Erdőterápia a zuhany alatt, avagy ilyen a stílusos lelassulás a Balatonnál
Zseniális programokkal készül a Formula–1-es versenyhétvégére Budapest egyik legjobb szállodája
Ez történik, ha a repülőgép nem tud leszállni – És ezért ne pánikolj ebben az esetben
Nyár, jó energiák, napfény és csillogás: a Roadster magazin legújabb száma nem kevesebbet ígér, mint hogy még magasabbra emeli ezt az önmagában is nagyszerű évszakot. A nyári lapszámunkban találkozunk a világhírű séffel, Nobu Macuhiszával, aki Robert De Niróval közösen több, mint hatvan hotel és étterem tulajdonosa. Beszélgetünk Makó Szilveszterrel, a hollywoodi sztárok sorával dolgozó fotóssal, és Szu Fudzsimoto japán építésszel is, aki korunk egyik legizgalmasabb alkotója. Elutazunk Marrákesbe, végigjárjuk a portugál El Caminót, és Erdélyben egy igazi tündérmesébe csöppenünk. A milánói dizájnhéten megcsodáljuk az új Hyundai-t, Koppenhágában megnézzük, milyen a pub, amit egy magyar vezet, és találkozunk a vicenzai mesterszabóval, Massimo Pasinatóval is.
Különleges csomagajánlatok itt!