Az E-Type az egyik legsikeresebb Jaguar-sportkocsi, állandó résztvevője mindenféle valaha volt legszebb-listának. Szinte erkölcsi kényszer, hogy bemutassuk, de boldogan tesszük.
Komoly reklámértéke van, ha egy film főszereplőjéhez egy bizonyos autó kötődik: James Bond Aston Martinja, Magnum vagy Sonny Crocket Ferrarija, Bullitt Ford Mustangja, a Doki DeLoreanje mind példa erre (Columbo alig járóképes Peugeot-ja és Taki bácsi kehes kocka Ladája kevésbé). Ilyen még Simon Templar, vagyis az Angyal Volvo P1800-asa is – de csak azért, mert a Jaguar elnöke úgy gondolta, nincs szükségük arra, hogy Roger Moore az új E-Type-ban közlekedjen epizódról epizódra.
Tulajdonképpen érthető volt Sir William Lyons, Jaguar-alapító és -elnök döntése. Mert bár jogosan mondhatjuk azt, ilyen formájú autó napjainkban már nem születhetne, hozzá kell tennünk, hogy a hatvanas évek legelején sem keltett sokkal kisebb feltűnést, mintha ma mutatnák be a világnak.
Az 1961-es genfi autószalonon egyszerűen ellopta a show-t.
A zsinórban háromszoros Le Mans-győztes D-Type adta az alapot, erre készült el a nyitott (Open Two Seater – OTS) és a kupé (Fixed Head Coupé – FHC) verzió, aki nem tudott dönteni a kemény és a ponyvatető között, az OTS-hez vásárolhatott üvegszálas műanyag keménytetőt is.
Szinte lehetetlen eldönteni, melyik karosszériaváltozat a lehengerlőbb. A gyakorlatilag az első és a hátsó sárvédő elnyújtott ívéből álló oldalnézet, a valószerűtlenül hosszú motorháztető és a rövid, alulról is lapított far a nyitott E-Type-on jön ki igazán, a kupé tökéletesen rádolgozott, szinte a hátsó tengely fölé épített fülkéje azonban nem kevésbé bámulatos. Nem nagy marketingfogás a konkurencia autóját dicsérni, de Enzo Ferrari megtehette, és minden idők leggyönyörűbb autójának nevezte az E-Type-ot.
Az óriási, előre felbillenthető motorháztető alatt az elődnek számító XK 150-esből származó, 3,8 literes, sorhatos, három karburátoron át táplált motor dolgozott, négyfokozatú kézi váltó kapcsolódott hozzá. A Jag simán megfutotta a kerek százötven mérföld per órát (241 km/h), hét másodperc alatt gyorsult 100 km/h-ra, ami akkoriban a sportkocsik között is az elitbe röpítette az E-Type-ot.
Nemcsak a kocsi megjelenése és teljesítménye, hanem ára is szenzációszámba ment ’61-ben – de nem azért, mert annyira drága, hanem ellenkezőleg: annyira olcsó volt.
Mindössze 2160 fontba került, nagyjából fele- vagy harmadannyiba, mint a vele összemérhető vetélytársak, nem meglepő, hogy százával érkeztek rá a megrendelések, Sir Lyons azt is megtehette, hogy válogatott a nagy-britanniai vevők között, először csak a kor hírességei kaphattak egy-egy példányt.
Az E-Type kifejezetten jó, bár kifejezetten szűk kocsi volt, amely 1964-ben 4,2 literes, nyomatékosabb motort, teljesen szinkronizált váltót és komfortosabb utasteret kapott. Alighanem ez a legjobb E-Type-konfiguráció a modell teljes életciklusában – már ha nem családdal akarja használni valaki. Akkor ugyanis a ’66-ban bemutatott, húsz centivel hosszabb, két plusz kétüléses kivitel a nyerő (sokatmondó, hogy még a gyár sem gondolta rendes négyülésesnek), amely ugyan nehezebb, ezáltal lassabb is, a magasabb tetővonal miatt kevésbé kecses, viszont már automata váltót is kínáltak hozzá.
Az amúgy méltányolható célú amerikai közlekedésbiztonsági szempontok rengeteg autótípust tettek közvetve valamivel vagy sokkal rondábbá – az E-Type-ot is 1968-tól. Ezért tűnt el az első fényszórók előtti plexi az USA-ban XKE néven forgalmazott kocsiról, ezért lettek nagyobbak az oldalsó helyzetjelzők, de a süllyesztett kilincsek és a módosított lökhárítók is a környezetvédelmi okokból 210 lóerősre csökkentett második széria jellemzői.
Ennél jóval könnyebben megjegyezhető a harmadik széria jellegzetessége: az ugyanis
5,3 literes, V12-es motort kapott.
Hátulról a négy kipufogóvég az azonosítás legbiztosabb módja, amíg persze nem indul be a tizenkét henger, mert onnantól nem lehet kérdés.
Ezzel a legendás motorral ért véget az E-Type sikertörténete: a roadstert gyártották tovább, 1975-ig, összesen több mint 72 ezer darab készült a Jaguar sportkocsijából a majdnem másfél évtized alatt.
Végül pedig a filmfőszerep is összejött – Simon Templar helyett végül Szőr Austin Powers révén.
Ez is érdekelhet:
(Fotók: Jaguar)
autótörténelem | veterán autó | jaguar | oldtimer | jaguar e-typeKihagyhatatlan ínyencségek – Két premier a Bartók Tavasz bemutatói közül, amin ott kell lenni
Új utak és régi kedvencek – Legendák állnak a Müpa színpadán március 30-án
Mi a közös Rio de Janeiróban, egy alig ismert horvát luxus menedékben, és egy hotellé alakított New York-i reptéri terminálban? Mindet bemutatjuk a Roadster legfrissebb számában! Ezeken kívül találkozunk a világ egyik legnevesebb dizájnerével, Jaime Hayonnal, bemutatunk hat remek hazai kabinházat és kiderítjük, hol lehet jó vermutot inni Magyarországon. Ezzel még nincs vége, ugyanis elmentünk Provence-ba és kipróbáltuk az új 7-es BMW-t, Svédországban pedog a Toyota RAV4-et. Egy asztalhoz ültettük Péterfy Bori rocksztárt, Gerendai Károly kultmogult, Szabó Simon színészt, Molnár S. Szonja kurátort és Tombor Zoltán fotográfust, és kifaggattuk őket Budapesthez fűződő érzelmeikről. Elmeséljük milyen Marokkó egyik feltörekvő szörfmekkája, Taghazout, és benézünk a főváros új dizájnhoteljébe, a Verno House-ba is. Megszólaltatjuk még Kertész Attila képzőművészt, Sivák Zsófit, a Heves-megyei kocsmák Robert Capáját, és még Puzsér Róbert is tollat ragadott a kedvünkért. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!