Janzsó Viktor, volt külpolitikai újságíró és ex-New York-i konzul néhány napja a New York-i JFK nemzetközi repülőtéren járt. Ha már így tette, megkérdeztük, mi a helyzet most a világ egyik ikonikus repterén, és ő meg is írta nekünk.
Pandémia, korlátozások, kijárási tilalom. A világ nagy része nem utazik, hanem otthon ül, s várja, hogy vége legyen a világjárványnak. A turizmus és a légi közlekedés csak árnyéka önmagának, de nem teljesen halott. Hogy néz ki egy repülőút egy halálos vírus árnyékában? Ezt teszteltük a New York–Miami-vonalon, egy belföldi járaton az Egyesült Államokban.
A legszembetűnőbb az üresség a reptereken. A JFK, New York egyik nemzetközi légi kikötője, szinte teljesen kihalt. Már az is csodaszámba megy, hogy az ember fél óra alatt kijut autóval a reptérre a belvárosból, korábban ehhez majd másfél órás araszolás kellett a teljesen reménytelen forgalomban. A boldog békeidőkben a terminál előtt három sorban próbáltak megállni a különböző járművek, egyfajta irányított káosz keretében egyensúlyoztak az utazók a böhöm bőröndjeikkel,
miközben a rendőrök üvöltve hajtottak el mindenkit, aki három percnél tovább szöszmötölt a csomagokkal, vagy búcsúzkodott hozzátartózójától.
Hasonló a helyzet a reptéri épületekben. Olyan érzés fogja el az embert, mintha ezek az acél- és üvegkatedrálisok vadiújak lennének, s épp bejáráson lennénk, az embernek pedig végre van ideje és kedve megállni egy picit, körbenézni, gyönyörködni a kortárs építészet remekműveiben. Tömeg híján a sorban állásnak vége. Nem kell tülekedni, nem tolják át háromszor a lábadon a gurulós bőröndjeiket a mindig mindenhonnan elkéső, sivító gyerekeikkel rohanó utasok.
A járvány miatt az útlevél-ellenőrző biztonsági tisztek védőkesztyűt húztak, plexifal mögé vonultak, nem érnek már hozzá semmihez. Az utazó maga teszi be az útlevelét a leolvasóba, amely monitoron mutatja a jó másfél méterre ülő határőrnek az adatokat,
a maszkot pillanatra le kell venni az azonosításhoz, majd mehet a biztonsági vizsgálat.
Ott nem sok minden változott. Cipő le (Amerikában mindig), laptop ki, szkennerbe be, a borzasztó, lélekölő procedúra ugyanaz.
Hogy a beszállásra várakozva mivel üti el az időt a pandémiás utazó, azt nehéz megmondani. Az üzletek nyolcvan százaléka zárva, csak egy-egy gyorsétterem, könyves- és ajándékbolt tartja magát, a többi off.
Mindenhol, mindent fertőtlenítenek, ez annyira igaz, hogy ha valaki kijön a mosdóból, akkor már megy is be a takarító. Elképesztő, de végre tiszták a repterek, talán túlságosan is. A még nyitva tartó éttermek az apprendelésre álltak át: letöltöd az applikációt, rendelsz, telefonon fizetsz, pick-up, aztán megeszed, ahol tudod, beülni, leülni nem lehet.
A boarding egy álom. Gyors, olajozottan zajlik. Nem csoda, ultrakevés az utas.
A gépen a távolságtartás miatt a középső ülésekre nem adnak el jegyet, jóval kevesebben utaznak egy járaton, mint korábban.
Gyorsan feljutunk a fedélzetre, kényelmesen elférünk a csomagjainkkal a tárolókban, nem kell küzdeni a mellettünk ülővel a karfáért.
A személyzet végtelenül kedves, ami egy kicsit ijesztő. A kilenc hónapja tartó pandémia miatt a légitársaságok konkrétan az életben maradásért küzdenek, ezért hirtelen megbecsülik az utasokat, sőt, az egykor zord légiutas-kísérők mosolyognak is. A fedélzeten minden fertőtlenítve. Kis steril csomagokban érkezik az ellátmány, abban is törlőkendő, az embernek tisztaságérzete van. Korábban sokszor úgy éreztem magam a fedélzeten, mintha egy leharcolt konyhában tapicskoltam volna. Maszkot persze végig hordani kell.
Landolás előtt a személyzet mobiltelefonon csekkolja, ki a törzsutas, s hozzájuk egyenként odamennek megköszönni, hogy a légitársasággal repültek. Korábban előfordult, hogy lerángattak utasokat a fedélzetről a túlbookolt járatokon...
Most hálálkodnak az embereknek, hogy hajlandóak repülőgépre ülni. Ég és föld. A mi járatunkon még a pilóta is előbújt fülkéjéből, hogy elköszönjön. Mintha kicsit visszatértünk volna a hőskorszakhoz, amikor a repülés még stílusos volt, megadták a módját.
Emellett vége az állandó késéseknek, a gépek mostanában előbb érkeznek, nincs forgalom. Nem kell várni a landolásra, rövidebb a taxiidő, a csomagok rekordgyorsasággal megjelennek a futószalagon. És kint persze nem kell verekedni a taxiért sem.
Ha több is érdekel, olvasd el, hogyan küzd az Emirates a járvánnyal!
Beszélgetés az Emirates countrymenedzserével a biztonságos repülésről, elszálló repjegyárakról, Dubajról, és arról, hogy mit lehet tanulni egy ilyen összetett helyzetből.
(Fotók: Janzsó Viktor)
repülőtér | jfk | becsekkolás | repülés | janzsó viktor | new york
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
Így tapasztalhatjuk meg az igazán autentikus élményeket és személyes vendégszeretet Horvátország minden régiójában
Nincs egyetlen üdülőközpontja sem, alig járnak ide turisták, mégis ez lehet Európa egyik legizgalmasabb szigete
Bécs Újbudája épített magának egy saját sportparkot
Ezért kerülik sokan ezt a népszerű ülést a hosszú távú repülőjáratokon
Teljes kikapcsolódás egy természetvédelmi területen, az ország egyik legnagyobb tavánál
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!