Janzsó Viktor, volt külpolitikai újságíró és ex-New York-i konzul néhány napja a New York-i JFK nemzetközi repülőtéren járt. Ha már így tette, megkérdeztük, mi a helyzet most a világ egyik ikonikus repterén, és ő meg is írta nekünk.
Pandémia, korlátozások, kijárási tilalom. A világ nagy része nem utazik, hanem otthon ül, s várja, hogy vége legyen a világjárványnak. A turizmus és a légi közlekedés csak árnyéka önmagának, de nem teljesen halott. Hogy néz ki egy repülőút egy halálos vírus árnyékában? Ezt teszteltük a New York–Miami-vonalon, egy belföldi járaton az Egyesült Államokban.
A legszembetűnőbb az üresség a reptereken. A JFK, New York egyik nemzetközi légi kikötője, szinte teljesen kihalt. Már az is csodaszámba megy, hogy az ember fél óra alatt kijut autóval a reptérre a belvárosból, korábban ehhez majd másfél órás araszolás kellett a teljesen reménytelen forgalomban. A boldog békeidőkben a terminál előtt három sorban próbáltak megállni a különböző járművek, egyfajta irányított káosz keretében egyensúlyoztak az utazók a böhöm bőröndjeikkel,
miközben a rendőrök üvöltve hajtottak el mindenkit, aki három percnél tovább szöszmötölt a csomagokkal, vagy búcsúzkodott hozzátartózójától.
Hasonló a helyzet a reptéri épületekben. Olyan érzés fogja el az embert, mintha ezek az acél- és üvegkatedrálisok vadiújak lennének, s épp bejáráson lennénk, az embernek pedig végre van ideje és kedve megállni egy picit, körbenézni, gyönyörködni a kortárs építészet remekműveiben. Tömeg híján a sorban állásnak vége. Nem kell tülekedni, nem tolják át háromszor a lábadon a gurulós bőröndjeiket a mindig mindenhonnan elkéső, sivító gyerekeikkel rohanó utasok.
A járvány miatt az útlevél-ellenőrző biztonsági tisztek védőkesztyűt húztak, plexifal mögé vonultak, nem érnek már hozzá semmihez. Az utazó maga teszi be az útlevelét a leolvasóba, amely monitoron mutatja a jó másfél méterre ülő határőrnek az adatokat,
a maszkot pillanatra le kell venni az azonosításhoz, majd mehet a biztonsági vizsgálat.
Ott nem sok minden változott. Cipő le (Amerikában mindig), laptop ki, szkennerbe be, a borzasztó, lélekölő procedúra ugyanaz.
Hogy a beszállásra várakozva mivel üti el az időt a pandémiás utazó, azt nehéz megmondani. Az üzletek nyolcvan százaléka zárva, csak egy-egy gyorsétterem, könyves- és ajándékbolt tartja magát, a többi off.
Mindenhol, mindent fertőtlenítenek, ez annyira igaz, hogy ha valaki kijön a mosdóból, akkor már megy is be a takarító. Elképesztő, de végre tiszták a repterek, talán túlságosan is. A még nyitva tartó éttermek az apprendelésre álltak át: letöltöd az applikációt, rendelsz, telefonon fizetsz, pick-up, aztán megeszed, ahol tudod, beülni, leülni nem lehet.
A boarding egy álom. Gyors, olajozottan zajlik. Nem csoda, ultrakevés az utas.
A gépen a távolságtartás miatt a középső ülésekre nem adnak el jegyet, jóval kevesebben utaznak egy járaton, mint korábban.
Gyorsan feljutunk a fedélzetre, kényelmesen elférünk a csomagjainkkal a tárolókban, nem kell küzdeni a mellettünk ülővel a karfáért.
A személyzet végtelenül kedves, ami egy kicsit ijesztő. A kilenc hónapja tartó pandémia miatt a légitársaságok konkrétan az életben maradásért küzdenek, ezért hirtelen megbecsülik az utasokat, sőt, az egykor zord légiutas-kísérők mosolyognak is. A fedélzeten minden fertőtlenítve. Kis steril csomagokban érkezik az ellátmány, abban is törlőkendő, az embernek tisztaságérzete van. Korábban sokszor úgy éreztem magam a fedélzeten, mintha egy leharcolt konyhában tapicskoltam volna. Maszkot persze végig hordani kell.
Landolás előtt a személyzet mobiltelefonon csekkolja, ki a törzsutas, s hozzájuk egyenként odamennek megköszönni, hogy a légitársasággal repültek. Korábban előfordult, hogy lerángattak utasokat a fedélzetről a túlbookolt járatokon...
Most hálálkodnak az embereknek, hogy hajlandóak repülőgépre ülni. Ég és föld. A mi járatunkon még a pilóta is előbújt fülkéjéből, hogy elköszönjön. Mintha kicsit visszatértünk volna a hőskorszakhoz, amikor a repülés még stílusos volt, megadták a módját.
Emellett vége az állandó késéseknek, a gépek mostanában előbb érkeznek, nincs forgalom. Nem kell várni a landolásra, rövidebb a taxiidő, a csomagok rekordgyorsasággal megjelennek a futószalagon. És kint persze nem kell verekedni a taxiért sem.
Ha több is érdekel, olvasd el, hogyan küzd az Emirates a járvánnyal!
Beszélgetés az Emirates countrymenedzserével a biztonságos repülésről, elszálló repjegyárakról, Dubajról, és arról, hogy mit lehet tanulni egy ilyen összetett helyzetből.
(Fotók: Janzsó Viktor)
janzsó viktor | jfk | new york | repülőtér | repülés
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!