Janzsó Viktor, volt külpolitikai újságíró és ex-New York-i konzul néhány napja a New York-i JFK nemzetközi repülőtéren járt. Ha már így tette, megkérdeztük, mi a helyzet most a világ egyik ikonikus repterén, és ő meg is írta nekünk.
Pandémia, korlátozások, kijárási tilalom. A világ nagy része nem utazik, hanem otthon ül, s várja, hogy vége legyen a világjárványnak. A turizmus és a légi közlekedés csak árnyéka önmagának, de nem teljesen halott. Hogy néz ki egy repülőút egy halálos vírus árnyékában? Ezt teszteltük a New York–Miami-vonalon, egy belföldi járaton az Egyesült Államokban.
A legszembetűnőbb az üresség a reptereken. A JFK, New York egyik nemzetközi légi kikötője, szinte teljesen kihalt. Már az is csodaszámba megy, hogy az ember fél óra alatt kijut autóval a reptérre a belvárosból, korábban ehhez majd másfél órás araszolás kellett a teljesen reménytelen forgalomban. A boldog békeidőkben a terminál előtt három sorban próbáltak megállni a különböző járművek, egyfajta irányított káosz keretében egyensúlyoztak az utazók a böhöm bőröndjeikkel,
miközben a rendőrök üvöltve hajtottak el mindenkit, aki három percnél tovább szöszmötölt a csomagokkal, vagy búcsúzkodott hozzátartózójától.
Hasonló a helyzet a reptéri épületekben. Olyan érzés fogja el az embert, mintha ezek az acél- és üvegkatedrálisok vadiújak lennének, s épp bejáráson lennénk, az embernek pedig végre van ideje és kedve megállni egy picit, körbenézni, gyönyörködni a kortárs építészet remekműveiben. Tömeg híján a sorban állásnak vége. Nem kell tülekedni, nem tolják át háromszor a lábadon a gurulós bőröndjeiket a mindig mindenhonnan elkéső, sivító gyerekeikkel rohanó utasok.
A járvány miatt az útlevél-ellenőrző biztonsági tisztek védőkesztyűt húztak, plexifal mögé vonultak, nem érnek már hozzá semmihez. Az utazó maga teszi be az útlevelét a leolvasóba, amely monitoron mutatja a jó másfél méterre ülő határőrnek az adatokat,
a maszkot pillanatra le kell venni az azonosításhoz, majd mehet a biztonsági vizsgálat.
Ott nem sok minden változott. Cipő le (Amerikában mindig), laptop ki, szkennerbe be, a borzasztó, lélekölő procedúra ugyanaz.
Hogy a beszállásra várakozva mivel üti el az időt a pandémiás utazó, azt nehéz megmondani. Az üzletek nyolcvan százaléka zárva, csak egy-egy gyorsétterem, könyves- és ajándékbolt tartja magát, a többi off.
Mindenhol, mindent fertőtlenítenek, ez annyira igaz, hogy ha valaki kijön a mosdóból, akkor már megy is be a takarító. Elképesztő, de végre tiszták a repterek, talán túlságosan is. A még nyitva tartó éttermek az apprendelésre álltak át: letöltöd az applikációt, rendelsz, telefonon fizetsz, pick-up, aztán megeszed, ahol tudod, beülni, leülni nem lehet.
A boarding egy álom. Gyors, olajozottan zajlik. Nem csoda, ultrakevés az utas.
A gépen a távolságtartás miatt a középső ülésekre nem adnak el jegyet, jóval kevesebben utaznak egy járaton, mint korábban.
Gyorsan feljutunk a fedélzetre, kényelmesen elférünk a csomagjainkkal a tárolókban, nem kell küzdeni a mellettünk ülővel a karfáért.
A személyzet végtelenül kedves, ami egy kicsit ijesztő. A kilenc hónapja tartó pandémia miatt a légitársaságok konkrétan az életben maradásért küzdenek, ezért hirtelen megbecsülik az utasokat, sőt, az egykor zord légiutas-kísérők mosolyognak is. A fedélzeten minden fertőtlenítve. Kis steril csomagokban érkezik az ellátmány, abban is törlőkendő, az embernek tisztaságérzete van. Korábban sokszor úgy éreztem magam a fedélzeten, mintha egy leharcolt konyhában tapicskoltam volna. Maszkot persze végig hordani kell.
Landolás előtt a személyzet mobiltelefonon csekkolja, ki a törzsutas, s hozzájuk egyenként odamennek megköszönni, hogy a légitársasággal repültek. Korábban előfordult, hogy lerángattak utasokat a fedélzetről a túlbookolt járatokon...
Most hálálkodnak az embereknek, hogy hajlandóak repülőgépre ülni. Ég és föld. A mi járatunkon még a pilóta is előbújt fülkéjéből, hogy elköszönjön. Mintha kicsit visszatértünk volna a hőskorszakhoz, amikor a repülés még stílusos volt, megadták a módját.
Emellett vége az állandó késéseknek, a gépek mostanában előbb érkeznek, nincs forgalom. Nem kell várni a landolásra, rövidebb a taxiidő, a csomagok rekordgyorsasággal megjelennek a futószalagon. És kint persze nem kell verekedni a taxiért sem.
Ha több is érdekel, olvasd el, hogyan küzd az Emirates a járvánnyal!
Beszélgetés az Emirates countrymenedzserével a biztonságos repülésről, elszálló repjegyárakról, Dubajról, és arról, hogy mit lehet tanulni egy ilyen összetett helyzetből.
(Fotók: Janzsó Viktor)
repülőtér | janzsó viktor | new york | jfk | repülés | becsekkolás
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
A Leica-kamerás csúcstelefon, ami az utazók legújabb kedvence lesz
A frissen őrölt kávé nem csak a ráérős reggelek kiváltsága
Erdőterápia a zuhany alatt, avagy ilyen a stílusos lelassulás a Balatonnál
Két közeli hely is felkerült Európa legjobb útközbeni megállóinak listájára
Egyetlen banális trükk, amivel hosszú perceket nyerhetsz a reptéri ellenőrzésnél
Nyár, jó energiák, napfény és csillogás: a Roadster magazin legújabb száma nem kevesebbet ígér, mint hogy még magasabbra emeli ezt az önmagában is nagyszerű évszakot. A nyári lapszámunkban találkozunk a világhírű séffel, Nobu Macuhiszával, aki Robert De Niróval közösen több, mint hatvan hotel és étterem tulajdonosa. Beszélgetünk Makó Szilveszterrel, a hollywoodi sztárok sorával dolgozó fotóssal, és Szu Fudzsimoto japán építésszel is, aki korunk egyik legizgalmasabb alkotója. Elutazunk Marrákesbe, végigjárjuk a portugál El Caminót, és Erdélyben egy igazi tündérmesébe csöppenünk. A milánói dizájnhéten megcsodáljuk az új Hyundai-t, Koppenhágában megnézzük, milyen a pub, amit egy magyar vezet, és találkozunk a vicenzai mesterszabóval, Massimo Pasinatóval is.
Különleges csomagajánlatok itt!