A színek mágusa hullámvasútra ülteti az érzékeket – Karim Rashid-portré

Friss és radikálisan egyedi stílusa már messziről szembeötlő: ívei és hihetetlen színkavalkádja minden munkáján sajátos kézjegyként köszön vissza. Legyen szó terméktervezésről, építészeti vagy enteriőrprojektekről, márkaarculatról vagy divatról, Karim Rashid nem ismer lehetetlent vagy határvonalat. Ez, és több mint háromezer terméke, valamint háromszáznál is több díja tette igazi legendává a dizájnvilágban.

Sokoldalúsága már kiskorában megpecsételődött: a félig egyiptomi, félig angol gyökerekkel rendelkező Rashid kontinenseken átívelő életútja Kairóból indult, Kanadában folytatódott, ma pedig amerikai állampolgár. Az ottawai Carleton Universityn szerezte meg alapfokú diplomáját ipari formatervezésből, aztán meg sem állt Nápolyig.

Az olaszországi évek alatt még Rodolfo Bonetto milánói stúdiójában is dolgozott, hamarosan mégis visszatért Kanadába, és néhány év tapasztalatszerzés után 1992-ben megalapította saját cégét New Yorkban.

Az Ottawában töltött diákévek ihlették a 2012-ben a BoConcept számára meg is valósított Ottawa kollekciót, mely igazi városi otthonokba készült, és a bútoroktól a szőnyegen át a bögréig több tucat terméket magában foglal. A kollekció talán legszebb és legismertebb darabja a vízcsepp formájú szék, de a többi bútor és kiegészítő is a legjobb minőségű alapanyagokból és a maximális kényelmet figyelembe véve született. Kortárs, mégis elegáns – a színek és a méretek pedig a megrendelő igényeire szabva egyedileg módosíthatóak.

Rashid nem szereti a skatulyákat, és elutasítja a dizájn elitista megközelítését. Szerinte a dizájn mindenkié, és minden egyes munkájával arra törekszik, hogy szép, mégis jól használható tárgyakat és tereket hozzon létre, egy minél szélesebb közönség számára. Sajátos megközelítése az évtizedek során olyan nagyvállalatokat is meggyőzött, mint az Alessi, a BoConcept, a Hugo Boss, a Veuve Clicquot, a Kenzo vagy a Prada – csak hogy néhány nagy nevet említsünk Rashid ügyfelei közül. A dizájnra sokakkal ellentétben nem mint magas művészetre, hanem egy mindenki számára elérhető, szép, mégis használható, praktikus dologra tekint.

„Amikor egy tárgyat nem használunk, akkor elvárjuk, hogy valami különlegeset és szépet nyújtson. Így amikor egy tárgy szép, a vásárlók szkeptikusak lesznek. Ugyanez igaz az emberekre is. Ha egy nő gyönyörű, a közhiedelem szerint nem lehet okos. Ez nevetséges.”

Rashid szerint ezek a klisék a hetvenes-nyolcvanas évekből erednek, amikor a dizájn „lábon lőtte saját magát”: minden tárgy egyedi volt és gyönyörű, de funkcionálisan csapnivaló, így az emberek nagy része szkeptikussá vált, és ez a mai napig mérgezi a dizájnhoz való hozzáállást. Rashid szótárában a szépség az, amiben a külső és a belső igazi összhangban áll, így esetében minden tervezési folyamatnál az alapvető szabály:

„győzödj meg róla, hogy működik”.

Sok tervezővel ellentétben Rashid sosem kötelezte el magát a dizájn egyik ága felé sem. Épületei és belső terei épp annyira sikeresek, mint a bútorai, lámpái, csomagolás- és arculattervei. Bár az egyetemi évek alatt még szétszakadt a különböző területek között, nem sokkal később megtalálta a helyét ebben a sokoldalú világban – és ma már nem is tudná máshogy elképzelni a mindennapi munkát.

„Sok tervezőt ismerek, akik egy adott dologról ismertek, mégis azt mondják, hogy úgy terveznének egy széket. Én erre csak annyit mondok »Csináld! Ehhez nincs szükséged egy megrendelőre... csak tervezz egy széket!«”

A Cyborg lámpa

Társasházak Oroszországban, Lettországban, Miamiban, Torontóban és New Yorkban, hotelek Tel Avivban, Hamburgban, Athénban és Bangkokban, fogorvosi rendelő Kanadában és plasztikai sebészeti klinika Koreában. Csak néhány példa Rashid építészeti projektjei közül, melyek közül az egyik leghíresebb az athéni Semiramis Hotel.

Az ötvenkét szobából álló, ötcsillagos Semiramis butikhotel Athén előtt tiszteleg, miközben maximálisan igyekszik kielégíteni a 21. századi utazók igényeit. A hotel a technológia és a művészet varázslatos egyvelege: színváltó üvegfelületek, organikus formák, lekerekített sarkok, fehér padló és színes kárpitok. Karim ujjlenyomata azonban nem áll meg a fény, a színek és a tér folyamatos játékánál: a személyzet munkaruhája, sőt, még a samponok tubusa is őt dicsérik.

Rashid otthonában a tereket kilencvenöt százalékban a saját tárgyai és bútorai töltik meg élettel. Az 1600 négyzetméteres, Hudson folyóra néző loftlakás egy igazi szín- és formakavalkádként árulkodik a tervező egyedi stílusáról.

Nincs ez másképp saját stúdiójában sem, mégis leginkább a hosszú repülőutak alatt, fülhallgatóval a fülében tud elmélyedni a munkában:

„Ha a zene elég absztrakt (minimális énekkel és elektronikus ütemekkel), akkor ez lehetőséget ad a koncentrációra, álmodozásra, elképzelésekre és a teljes elmélyedésre. Ez a fajta zene nélkülözhetetlen része a munkámnak. A régi zenék olyan helyre visznek, ahová nem akarok menni.”

Akár szeretjük magunk körül a túlcsorduló színek világát, akár nem, egy biztos: Rashid tereiben sétálva nincs helye bánatnak, csak a vegytiszta rácsodálkozásnak.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Getty Images)

design | formatervező | színek | építészet | stílus