Kedvesnek lenni még mindig kelendő

Mindenkinek nehéz. A szűnni nem akaró bizonytalanság miatt ingerültek és feszültek vagyunk, de ez még nem indokolná, hogy másokon vezessük le a járvány okozta frusztrációt.

Válsághelyzetben derül ki igazán, ki milyen ember. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy képes-e valaki egyedül megoldani egy kritikus problémát, hanem teljesen hétköznapi, átlagos dolgokra. Például olyasmire, hogy a zűrös pillanatokban is odafigyelünk-e a másikra.

Sajnos az elmúlt napokban meglehetősen negatív tapasztalatok értek ezzel kapcsolatban.

Ritkán hagyom el a lakást mostanság, kizárólag a szükséges alapdolgok beszerzésére indulok el otthonról hetente nagyjából háromszor. Ilyenkor az itiner nem mutat tovább a bolt, gyógyszertár, posta hármasnál – utóbbi kettő is csak abban az esetben jelent megállót, ha a szomszéd idős néninek kell elintézni valamit.

Ez a kint eltöltött néhány perc is elég volt azonban arra, hogy kicsit csalódjak az emberekben. Persze nem szeretnék általánosítani, és nem is mindennapos történetek ezek.

A minap a környékünkön négy üzletbe mentem be, hogy két kis kocka élesztőt vegyek. Nem, nem ültünk fel a liszt- és a cukorvonatra, nem vásároltunk fel annyi alapanyagot, amennyi egy kisvárosi pékség havi forgalmához elég lenne. Csupán kiflit és buktát szeretett volna sütni a barátnőm, ám ebből önhibánkon kívül nem lett semmi. Ugyanis sehol sem lehetett már kapni. Az egyik kisboltban (!) az orrom előtt vett meg valaki egy tálcányi élesztőt, hiába kérte az eladó, hogy ha lehet, csak annyit vásároljon, amennyi feltétlenül szükséges. Erre kissé ingerült hangnemben rendre utasította, hogy köszöni a tippet, majd ő eldönti. Fogadni mernék rá, hogy egy hónappal ezelőtt eszébe se jutott volna tizenöt darab élesztőt a kosarába tenni, ezért feltételezem, azzal sincs tisztában, hogy nagyjából három hétig lehet csak felhasználni, és egy nagyobb kenyér sütéséhez bőven elegendő néhány dekagramm is.

Kicsivel később sorban álltam a postán (kint az utcán, mert odabent csak annyian tartózkodhatnak, ahány ablaknál ügyfélfogadást tudnak intézni), és amikor sorra kerültem, megkértek, hogy legyek szíves, és várjak pár percet, mert dolga van az ügyintézőnek. A kérést tiszteletben tartva visszamentem az utcára, mire egy úriember (?) azonnal lecsapott az általam üresen hagyott helyre. Szóltam neki, hogy azért jöttem ki, mert az ügyintéző kért egy kis időt, mire rám förmedt, hogy őt ez nem érdekli. Feladtam a pozíciómat, így jártam, ő bemegy. Ráhagytam.

Immáron hazafelé menet zöldre váltott a lámpa a zebránál, és ahogy leléptem a járdáról, egy pillanatra megálltam, hogy megigazítsam a kezemben lévő táskákat. Ez a kb. másfél másodpercig tartó művelet elégnek bizonyult arra, hogy időközben egy utcából kiforduló autós rám dudáljon, majd még valamit oda is mondjon, hogy mit képzelek én, miért nem haladok rendesen, mert ő rákanyarodna a körútra. Ráhagytam ezt is.

A három eset között nagyjából fél óra telt el.

Nem vagyok se pszichológus, se coach, se életvezető. Nem mondom meg az embereknek, mikor és mit csináljanak, de azt tudom, hogy odafigyeléssel, türelemmel, és feszültségkeltés helyett előzékenységgel könnyebben elviselhetőek a nehéz percek. Egy szívélyes mosoly, egy kis kedvesség, néhány jó szó vagy biztatás a gyógyszertárban, illetve az élelmiszerüzletben dolgozóknak, és máris úgy érezhetjük, tettünk valamit azért, hogy jobbak legyenek a lelkileg is kimerítő napok.

Nem kerül semmibe.

Ez is érdekelhet:

Mindenkinek ingatag a hangulata, amióta megváltozott a világ

Bárki érdeklődik hogylétem felől, egy szóval tudok válaszolni: hullámzóan.

(Fotók: Getty Images)

emberek | budapest | kedvesség | otthon | gondolat

FOLYTASD EZZEL

A Duna válasza a rooftop bárokra a Szabadság és az Erzsébet hidak ölelésében

Valódi legenda telefonnal: Polly Dániel és a Xiaomi 14 művészi projektje

Rendeld meg a Roadster magazin 15. számát!

Nyakunkon a tavasz, és ami még jobb hír, itt a legújabb Roadster magazin is. Mit találunk benne? Találkozunk az amerikai képzőművésszel, Jim Denevannel, aki amellett, hogy land artban utazik, egy csodás rendezvényszervező céget is működtet, amely elképesztő helyeken szervez vacsorákat Kaliforniától kezdve Dél-Afrikán át Toszkánáig. Kifaggatjuk a kultikus Iditarod Trail Race kutyás szánhúzó verseny szervezőjét, a biennáléra készülő Nemes Márton festőművészt, megismerkedtünk a Friluftsliv filozófiával, Arnaud Montagard fotós révén megnézzük, milyen Amerika hátsó udvara, főzünk a 101 Bistróban, és a Totemism legújabb kollekcióját is szemügyre vesszük. ismét látványos, sok állomásos, 220 oldalas tripet alkottunk, szerintünk érdemes lesz benevezni rá. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.

Megnézem, mert érdekel!
“Útra keltünk és összegyűjtöttük a legkiemelkedőbb hazai szállásokat és vendéglátóhelyeket számotokra. Ezek a helyek garantáltan felejthetetlen élményeket kínálnak, legyen szó romantikus pihenésről a Balaton partján vagy egy kulináris felfedezőútról Budapesten.”
Izing Róbert Izing Róbert, főszerkesztő

Legfrissebb ajánlataink

Irány a Roadster Select
teljes adatbázisa
Valódi legenda telefonnal: Polly Dániel és a Xiaomi 14 művészi projektje
Hirdetés
Iratkozz fel a hírlevelünkre!
Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom