Megannyi építészeti és kultúrtörténeti kincs veszhet kárba Ukrajnában

Már több mint két hete tart az ukrán–orosz háború. Az európai polgárok nagy részét sokként érte a február 24-ei nap, amikor a kelet-ukrajnai konfliktus – nem minden előzmény nélkül, de valahol mégiscsak váratlanul – hirtelen ott termett Kijevben, és nagyon hamar országos méretű háborús konfliktussá eszkalálódott.

Az európai sajtó gigantikus szemeit azóta is a csatatérré váló Ukrajnára szegezi, mi viszont ezúttal nem egy újabb elemzést vagy egy újabb nézőpontot kívánunk bevonni ebbe a lelkileg, katonailag és gazdaságilag is nagyon megterhelő történetbe, csupán szeretnénk bemutatni, hogy építészeti és kultúrtörténeti szempontból mit veszíthet Ukrajna, Európa és a világ a háborús pusztítások révén. Ukrajna három legnagyobb városára fogunk összpontosítani, kettő közülük testközelből megtapasztalta már a háború szörnyűségeit, a harmadik pedig felkészül a legrosszabbra.

Kijev

A Dnyeper menti település Európa egyik legrégebbi városa, amely feltehetőleg már az 5. században is fontos kereskedelmi központ volt. Aranykorát akkor élte, amikor a „pánszláv ősállam”, a Kijevi Rusz fővárosa lett,

egyben pedig a szláv néplélek egyik kiemelkedő jelentőségű kulturális és történeti epicentruma.

Kijev kettős arcának gerincét az egykori óváros és a szovjet iparosítás adja, így

a kijevi alsóváros tarka képet fest: a modern épületek a régi halványsárga, kék és szürke lakóházak között ütik fel a fejüket.

Az ezredforduló után nagyobb teret nyert a nyugati hatás:

a belvárosban nyugati stílusú lakóházak, éjszakai bárok, éttermek, elegáns szállodák épültek.

Egyre inkább előtérbe került a turizmus fejlesztése, a városközpont házait elkezdték felújítani, a város történelmi részein pedig ajándékboltok, ékszerüzletek, népművészeti és vallási tárgyakat árusító üzletek nyíltak.

Kijev megannyi egyházi épületnek ad otthont, érdemes megemlíteni a Szent Mihály-székesegyházat, az Ar-Rahma mecsetet, a 12. században alapított Kirill templomot, a Szent Szófia-katedrálist vagy a Pecserszka Lavra-barlangkolostort – utóbbi kettő felkerült az UNESCO világörökségi listájára is.

Öt látogatható múzeuma van, fontos látnivalói közé tartozik a 18. században épült Mariinszkij-palota vagy a híres kijevi botanikus kert, és többek között ebben az európai fővárosban jut a legtöbb zöld terület egyetlen lakosra, közel húsz négyzetméter.

Kijevnek kijutott jócskán a történelem viharaiból: a 13. században a tatárok földig rombolták, majd a második világháborúban a két kijevi csata alatt szinte teljesen megsemmisült. Kijev szinte két hét óta ostrom alatt áll, műholdfelvételek szerint egy hatvannégy kilométeres katonai konvoj tart a főváros felé – feltételezhetően a nehéz időjárási körülmények, logisztikai nehézségek, illetve mechanikai meghibásodások miatt lassulhatott le a konvoj néhány napja.

A több mint hárommilliós város egyre nagyobb részét próbálják evakuálni az erre a célból megnyitott humanitárius folyosókon, ha a háború még eltart egy darabig, félő, hogy Kijevnek ismét újjá kell születnie.

Harkiv

Harkiv (orosz nyelvi körökben: Harkov) Ukrajna második legnépesebb városa, lakossága alapján München és Milano mellett említhető egy lapon. A város Ukrajna rendkívül fontos ipari, oktatási és kutatási központja – a Harkivi Nemzeti Egyetemet és a Harkivi Műszaki Egyetemet nemcsak az ország, hanem Kelet-Európa legnívósabb egyetemei között tartják számon.

Harkiv több fontos, magas színvonalú kutatóintézeteknek ad otthont, emellett mintegy féltucat galéria, tíz színház és húsz múzeum található itt.

A harkivi Szabadság tér Európában a harmadik, a világon pedig az ötödik városi tér, itt épült fel Ukrajna első felhőkarcolója.

A város fontosabb látnivalói közé tartozik a Derzsprom irodaház, az Emlékmű Komplexum, a Tarasz Sevcsenko-kert, a Pokrova- és az Uszpenszkij-katedrális, valamint az Angyali üdvözlet székesegyház is.

A város jelenleg  romokban hever. Harkov utcáit törmelékek, üvegek és lőszerek borítják, a pusztítás mérték felfoghatatlan – a bombázások szinte teljes városrészeket romboltak le. A város a második világháborúban is véres csaták helyszíne volt mintegy két héten át – reméljük, ismét sikerül talpra állnia.

Odessza

Odessza Ukrajna egyik legszínesebb, legkülönlegesebb, legegyedibb városa. Az egymillió fős város a Fekete-tenger partján található,

erős mediterrán jelleggel bír, épületeiben a francia és olasz hatás köszön vissza.

A város így nem teljesen illeszthető bele egy tipikus keleti szláv keretrendszerbe. Olyannyira nem, hogy Mark Twain a következő szavakkal írta le a várost 1867-es látogatása során:

„Régóta nem éreztem magam annyira otthon, mint amikor először megálltam Odesszában. Pontosan úgy nézett ki, mint egy amerikai nagyváros. Finom, széles és egyenes utcák, alacsony házak, amelyek néha két- vagy háromemeletesek, takarosak és mentesek mindenféle különös építészeti díszítéstől. [...] Semmi nem emlékeztetett arra, hogy Oroszországban vagyunk.”

Odessza mindig is a világ egyik kapuja, fontos olvasztótégelye volt. Krími tatár település állt egykor a helyén, majd oszmán kézre került, Nagy Katalin uralkodása alatt pedig jelentős várossá vált. Jerney János őstörténész és utazó szerint Odessza utcáin bábeli nyelvzavar uralkodott, ugyanis olasz, angol, német, görög, török, perzsa, tatár, szerb, lengyel és orosz szót is lehetett hallani még a 19. században.

A város a tengerre néző teraszos domboldalakon fekszik, és feltehetőleg már a 7. században görög kolóniák laktak itt.

A Fekete-tenger gyöngyét a ma ismert formájában hivatalosan csak a 18. század végén alapították meg, majd 1819-ben szabadkikötői státuszt kapott.

Odessza régi épületei mészkőből épültek, a város alatti aknák szövevényes labirintust alkotnak. A katakombák rengeteg turistát csalogatnak a városba, és bár a föld alatti túrák nem tiltottak, mégis veszélyes ezeknek önállóan nekivágni, hiszen a járatok nincsenek teljesen feltérképezve, és sejteni sem lehet, hogy mennyire hosszúak vagy szerteágazók.

Odesszában régészeti, várostörténeti, irodalmi, képzőművészeti és tengerészeti múzeum is akad, érdemes kiemelni az eklektikus, neobarokk stílusban épült operaházat, a Tolsztojok, Voroncovok és Potociak palotáit, és említsük meg a város legismertebb szimbólumát, a Patyomkin lépcsőt.

A város egyik leghíresebb utcája a Deribaszovszkaja, amelynek névadója egy nápolyi születésű admirális – és egyben Odessza alapítója –, José de Ribas. Az utca híres egyedi karakteréről, pazar építészetéről és lombos hársfáiról,

az emberek csak úgy nyüzsögnek a mediterrán stílusú kávézók, bárok, éttermek teraszain.

Az 1853-as krími háború, majd a két világháború is erősen megtépázta a kikötővárost, nem is beszélve a történelem egyik leghírhedtebb tömeggyilkosságáról, az odesszai mészárlásról. Odessza egyelőre kimarad a háborús ütközetekből, de az orosz csapatok úton vannak a tengerparti kikötőváros felé, a város melletti falvakat pedig már érte rakétatámadás.

Mivel Odessza Ukrajna legfontosabb tengeri kikötője, és az Ukrán Haditengerészet fő támaszpontja, így a város komoly stratégiai jelentőséggel bír. A helyiek már felkészültek a legrosszabbra, Odessza leghíresebb sétálóutcáját, a Deribaszovszkaját is tankbiztossá tették, a történelmi központot pedig homokzsákokkal, szögesdróttal és felfegyverzett csapatokkal zárták le. Csak bízni tudunk benne, hogy Odesszát ezúttal nem söpri el a háború szele.

Ez is érdekelhet:

(Forrás: Getty Images)

orosz | kijev | harkiv | nagy sztori | háború