Close
Lehetsz hipszter vagy kukázhatsz, itt nem bélyegeznek meg

Lehetsz hipszter vagy kukázhatsz, itt nem bélyegeznek meg

Koppenhágának ezer arca van, és egy progresszív, emberközpontú atmoszférája; egyszerre pörgős és nyugis, itt világváros, ott vidékies, nincs olyan különc, aki ne lelne otthonra benne. Tóth Villő másfél éve él a világ kerékpáros fővárosában, előtte már hat országban lakott hosszabb-rövidebb ideig, most a Roadsternek összegezte a tapasztalatait.

Az erdélyi születésű Villő agrármérnök végzettségű, de Koppenhágába is tanulni ment, a nyáron végez marketingszakon. Eleinte egy külvárosban lakott, ahol sok a bevándorló és a melós, de

„még így is szemet szúrt, hogy mennyire zöld a város. Parkok, tavak, fasorok mindenhol.”

Koppenhágát nem kerületekre osztották, hanem kilencvenkilenc zónára, ezek közül a vége felé már inkább az elővárosok tanyáznak. Villő közel lakik az Akváriumhoz, ami kívül-belül nagyon pöpecül néz ki, és járt persze a Nyhavn nevű turistacsapdában is, amit kicsit „elcsépeltnek” tart.

Az akvárium…
…és a szép, de elcsépelt Nyhavn

Bár a város mindössze bő félmilliós – vonzáskörzettel együtt 1,3 milliós -, mégis ezer arca van, érdemesebb tehát ezeket felfedezni. „Vasárnap minden kihalt, esélytelen hat után beülni bárhová is. Ellenben erős a kulturális élet, minden hétre jut fesztivál, ez a jazz egyik európai fővárosa”.

És szinte minden zónának megvan a maga jellegzetessége: „a régi húsfeldolgozók és halászok helye, a Meatpacking district újabban tele van jóféle éttermekkel, máshol nagyon hangulatos jazzbárok vannak, aztán elképesztően vagány hipszter kávézók és dizájnboltok a Vesterbrón, vagy az ott az olcsó arab negyed, a Nörrebro. Sajnos a világ minden tájának streetfoodjait felvonultató papírsziget (papirøen) nemrég bezárt.”

Nyitásra kész üzlet a piacon
Kávézó hipszteréknél

Villő komolyabb témákat, társadalmi jelenségeket is feszeget a blogjában, ahol úgy fogalmazott:

„Érdekes élmény ráébredni a jólétben, hogy valójában nem ez a válasz.”

Mit is jelent ez? „Dánia a világ élvonalában van a válások számában, és antidepresszáns-szedésben is nagyon elöl vannak, nincs elég északon az északi fényhez, és csontrepesztő hideg sincs, nagyjából olyan, mint otthon” – árnyalja Villő a hygge országát, amelyet a felmérések a világ legboldogabbjai közé sorolnak.

Hyggézés egy nyári délutánon
A bankszektor rideg fényei

Azért azok az eredmények sem a semmiből jönnek. A jóléti államban „mindenki kap egy esélyt, hogy azt csinálja, amit szeret, a helyiek nagyon adnak a minőségre, én is jól keresek még diákként is, és senki nem hajszolja halálra magát”.

Továbbá virágzik számtalan progresszív, szociális jellegű intézmény, mint a dumpster diving, a foodsharing, community cooking, vagy néhány speciális bolt.

A dumpster diving olyan kukázás, ahol a boltok kidobott, de teljesen jó állapotban lévő ételeit lehet elvinni. Villő havonta párszor megy, és elképesztő dolgokat talál: lazacot, ökotojást, biobanánt, brokkolit, pekándiót.

„Jellemzően diákok jönnek és hippik – köztük vannak, akik így is élnek –, de a lényeg, hogy a többség itt ezzel szemben elfogadó, nem megvetéssel tekint rá.”

Rakomány egy dumpsterezésből

Villő így remek gyakorlati tapasztalatokkal kerekítheti ki a korábbi enviromental engineering tanulmányait, amelyet még Finnországban folytatott. Ott találkozott kommunában élő hippikkel, velük fedezte fel a dumpster divingot is, kíváncsiságból. Koppenhágában nagyrészt a hippi közösség táplálja a többi hasonló kezdeményezést is: van bolt, ahol hetente összegyűjtik a kidobandó árut, és odaadják a rászorulóknak, mások összegyűjtik a felesleget, és hiperolcsón eladják, de van például csomagolásmentes bolt is.

Hippik és a klasszikus buszuk

De nem csak a rászorulók élnek ezekkel a lehetőségekkel, Villő legutóbb egy helyi sráccal futott össze, akinek mobilokat javító cége van, és aki tíz hónapja nem vett semmit, mondván, nem akarja

„azt a rendszert támogatni, ahol Spanyolországból ide szállítjuk az ételt, majd kidobjuk”.

A dán kultmogul a tíz hónap alatt semmit nem vett, mert valóban mindent megtalál esténként két-három órát kukázva. Szerinte csak a roppant szigorú élelmiszertörvények miatt, a büntetéstől tartva dobnak ki mindent a boltok, ő viszont ezzel támogat egy jó ügyet is, mellékesen pedig hozzájárul, hogy Dániában stigma nélküli kultúrája legyen a dumpster divingnak.

Portyázás után

Ez utóbbi, a stigma nélküliség egyébként is skandináv védjegy: a Borderland fesztivál Európa Burning manje, extrém önkifejezéssel, de a hétköznapokban is meghatározó az emberközpontú gondolkodás,

„nagyon egyenes, nyílt minden, ha valami van, kimondod, és kész”.

A nyitottság, az erős individualizmus nem akadályozza meg őket abban, hogy minden adandó alkalommal lobogtassák kicsit a dán zászlókat, amit „előkapnak, ha ünnep van, akkor is, ha egy sima születésnapi buli, vagy amikor a reptéren várják a szeretteiket”.

Nem csoda, hogy Villő rengeteget változott ebben a környezetben, diákként és részmunkaidős piacfejlesztőként is megtalálta a számítását, ám mint írja, „nem Dánia hozta a megoldást, hanem az egyedüllét”.

Az erdélyi diáklány Koppenhága-élményeiről bővebben is olvashatsz a blogján, és persze

ez is érdekelhet:

Close