Firenze Európa egyik legszebb városa. Toszkána szívcsakrája nem csupán művészeti és történelmi értékei miatt szokott a „Látni kell” listák élmezőnyében landolni, hanem gasztronómiájával és egyedi hangulatával is nehezen visszautasítható vonzalmat ébreszt. És ha már ébresztés, ne felejtsük el a kávét. A bűbájos olasz városhoz köthető a már legendastátuszba emelkedett La Marzocco manufaktúra, melynek gyárát és látogatóközpontját is bejárhattuk egy exkluzív rapid túra keretében, hogy aztán megnézzük a prémium kávégép-márka újonnan megnyitott budapesti showroomját.
Kétórányi száguldás a vörössel
Firenzébe többféle módon el lehet jutni a magyar fővárosból. Választásunk ezúttal a repülő + vonat kombinációra esett, hiszen így máris ki lehetett pipálni a gyorsaságot és a látványt. A gyorsaság a Milánóból kilövő (és Firenzébe alig két óra alatt megérkező) szupervonaton ugyancsak szériatartozéknak számít, ugyanis a Frecciarossa kényelmes és pontos szerelvénye elképesztő sebességgel hasít.
Kivételes élmény egy 298 km/órával száguldó járművön ülni – pláne menetiránynak háttal,
mert kvázi megélhetjük, milyen érzés majdnem háromszázzal tolatni.
Pro tipp a toszkán tájakat vonatablakból fotózni tervezőknek: még Bologna előtt lőjenek képeket, mivel Bologna és Firenze között viszonylag sűrű gyakorisággal alagutak váltják egymást, szóval olajligetek és ciprusfák helyett maximum a feketeséget lehet utána filterezni.
Pár pillanat Firenze
Csupán néhány óra jutott most városnézésre, de az hamar kiderült: Firenzében könnyű elveszni.
A gyönyörűséges palazzók, a szó szerint szűk utcácskák, a bájos parkok, a reneszánsz történelem mementói, és az építészeti remekek (érdemes amúgy megnézni az épületek tetejét is, mert sok minden kiderülhet róluk), annyira el tudják csavarni a figyelmet,
hogy egy idő után már teljesen mindegy, merre csatangolunk, mindenhol be tud húzni valami.
Akár néhány finom falat is. Azzal talán aligha mondunk újat, hogy egy felfedezendő városban nem a turistákra lövő kirakathelyekre kell beülni, hanem oda, ahová a helyiek járnak. Vélhetően ilyen – vagy legalábbis ebbe a kasztba tartozó kis kedvencnek tűnt – a Centro Storicóban, azaz a város kulturális, művészeti és történelmi központjának egyik zugában megbújó Vini e Vecchi Sapori. A 20 éve működő, recsegő padlójú, élettel és bulizenével teli osteriába nem egyszerű bejutni, mert meglehetősen szűkös, és emiatt előfordulhat, hogy másokkal kell megosztani az asztalt (ebben az esetben kedvezmény jár). A mennyei rosé raviolijukért viszont bőven megéri akár ez az apró kellemetlenség is, mert ez a fogás minden pillanatával bizonyítja, miért nincs nagyon ellenfele az olasz konyhának világszerte. Egy jó specialty kávéra, és/vagy reggelire pedig a színes enteriőrjével alapból mutatós és modern Fluid, a laza, ezzel együtt remek ár-érték arányú Coffee Mantra, vagy a biokávéira építő Simbiosi bármikor ajánlható.
A kávégépek úttörői
A reneszánsz mellett a kávé, pontosabban a kávékészítés történelemkönyvében jut még kiemelt hely Firenzének. 1927-ben a városban alapították meg az addig autóalkatrészekben utazó Bambi testvérek, Giuseppe és Bruno a La Marzocco kávégépkészítő manufaktúrát, ami napjainkban már világhírűnek számít.
Maga a név erősen kötődik a városhoz: a Marzocco oroszlánra utal, ami Firenze erejének és függetlenségének szimbóluma. A testvérek és üzlettársaik nem csupán a tervezőasztalon alkottak nagyot, hanem ők gyártották le a kávégépek valamennyi alkatrészét és aztán ők rakták össze a masinákat. Óriási dolognak számított akkor és tűnik annak mai szemmel is, hiszen senki sem mutatta meg nekik, mit hogyan kell csinálni. A kávégépkészítői revolúció vezérevezőseiként még a második világháború előtt szabadalmaztatták a fekvő bojleres gépeket, melyekkel jóval könnyebben és gyorsabban lehetett kávét készíteni, majd a világégés okozta károkból feléledve gyakorlatilag megint a nulláról indulva egymás után tarolták le innovatív megoldásaikkal a kávévilágot. Az 1950-es években új technológiájú karos kávégépekkel jöttek ki, melyek pici nyomással vizet préseltek át a kávén, így nemcsak az elkészítés egyszerűsödött, hanem szintet lépett a végeredmény is – már ami a kávé ízét illeti. Később megalkották az automatikus víznyomással működő és elektromos motorral felszerelt La Marzocco-masinákat azért, hogy a baristáknak ne kelljen annyi erőt beletenniük egy-egy eszpresszó elkészítésébe.
Az 1970-es évek elején újabb forradalmat robbantottak a GS-sorozattal (GS, azaz gruppo saturo, ami telített csoportot jelent). A világon egyedülállónak mondható konstrukcióval két különálló bojlert szereltek be a gépekbe, melyek közül az egyik a gőzért, a másik a forró vízért felelt.
Gigantikus siker lett és ezzel a mesterművel katapultálták magukat a kávégépek hall of fame-jébe.
A '80-as években a La Marzocco a Starbucks kizárólagos beszállítójává vált, a 2000-es évek közepén pedig megérkeztek a jellegzetes dizájnú és progresszív technológiájú kávégépeik (élükön a csúcsmodellnek számító Stradával) otthoni használatra szánt változatai.
A szerény kezdetekhez képest tehát a családi manufaktúra státusza mára ott tart, hogy egy La Marzocco-modell bármelyik otthoni konyhát képes egy profi kávézó szintjére emelni. És egy ilyen kávégépet kis túlzással egyszer kell csak megvenni. Egy életre szolgál.
Kézzel összerakott időtállóság
Kicsit autózni kell Firenze központjából Scarperiába, a La Marzocco gyárába, de hát sose legyen annál nagyobb bajunk, minthogy egy tavaszi délutánon ablakhoz tapasztott orral bámuljuk az olajfestményekre passzoló tájat.
Maga a gyár idilli környezetben fekszik.
Annak ellenére megvan a családias légköre, hogy a modern időkre (ezzel együtt a fenntarthatóságra) rezonál és már úgy 200 alkalmazott mondhatja magát la marzoccósnak.
Akadnak múltra reflektáló darabjai a több helyen felbukkanó klasszikus gépektől kezdve egészen a régi időkről mesélő plakátokig és van egy régies hangulatú kávébárja is, ahol a ház saját kávéja kotyog. A részlegek rövid bejárása alatt szerzett első benyomások alapján úgy tűnt, jó lehet itt dolgozni és nemcsak azért, mert a finom kávé mellett konditerem és jógaszoba is áll a dolgozók rendelkezésére, akik történelmi örökséget gondozhatnak nap mint nap és írhatják tovább a La Marzocco-sztorit.
A rozsdamentes acélból készült gépeket az utolsó anyacsavarig kézzel szerelik össze. Ez a legmagasabb szintű tervezést és a legapróbb részletekre történő koncentrált odafigyelést igényli, szóval, aki szeretne ide igazolni, annak a precíz munkavégzés és a szenvedély mindenképp legyen benne a CV-jében.
Zarándokhely kávérajongóknak
Néhány kilométerrel odébb rendezték be a La Marzocco látogatóközpontját. Az Accademia del Caffé Espressót az évtizedekkel korábban alapított eredeti gyárépületből alakították ki. A miliő, talán mondani sem kell, eléggé "toszkános", az épület pedig hatalmas, tele gyönyörű La Marzoccókkal, ajándékbolttal, interaktív és hagyományos múzeummal.
Lehet, jobban mondva muszáj kávét kóstolni, de a látogatóközpont saját éttermében az ebéd is opció.
Itt egyébként mindent megtanítanak a kávéiparról és a kávégépekről, illetve nem csupán baristákat vagy kávézótulajokat edukálnak, hanem lelkes amatőröket, akiket mélyebben érdekel a szakma és a kávé.
És ha már edukáció: egy La Marzocco-gép megvásárlása után a vevő oktatásban részesül és ha ne adj' isten, valami történne a géppel, a szervizre jó hosszú ideig számíthat.
Az Accademiának vannak publikus és nagyközönség által nem látogatható részei. Egy-egy ilyen "titkos" helyiségben a mai napig bedolgoznak a nagy gyárnak. Szívet melengető sztorik sorát mesélték, az egyik kedvesebb például egy hosszú évek óta műhelyben dolgozó apa-fia párosról szólt, melynek ifjabbik tagja egyszer egy New York-i kávézóban üldögélve azonnal kiszúrt ott egy La Marzocco kávégépet, aminek gyári száma alapján aztán kiderült, bizony volt némi köze annak összerakásához...
Az informatív vezetett túra legerősebb pillanatait pedig az utolsó csavarig szétszerelt kávégépek adták. Tényleg döbbenet több száz darabban "kiterítve" látni egy ilyet, miközben vakarja az ember a fejét, hogy elvileg egyszerű italnak tűnik egy presszókávé és ehhez képest mennyire nem mindegy, mivel készítjük el.
Ilyen még nem volt, végre lett!
Egy La Marzoccót birtokolni privilégium. És immáron Budapesten is könnyebben megtehető, merthogy a napokban megnyitott az olasz márka első magyarországi showroomja a kilencedik kerületi Vágóhíd utcában. Letisztult, hangulatos környezetben lehet nézegetni az innováció csúcsát jelentő kávégépeket,
de a hely nem csak rájuk támaszkodik.
Az Accademiához hasonlóan a NoPressure Espressóban szintén szakemberek adnak tanácsokat és segítenek kiválasztani az egyedi igényeknek (színek, anyagösszeállítás) megfelelő gépet, ami egyébként ki is próbálható. Viszonteladóknak, pörkölőknek, baristáknak, vagy egyszerűen csak hétköznapi kávérajongóknak egyaránt alaphelynek ígérkezik.
A showroom különféle kurzusok és workshopok házigazdája lesz, szóval, alaposan el lehet merülni az otthoni kávékészítés rejtelmeiben, míg az izgalmakat és vele együtt a pulzusszámot az erős feketék mellett különböző kávés versenyek növelik majd.
Terveznek még nyílt napokat és további programokat, no meg az egyik sarokban kialakítottak egy merch shopot is, mert hát a La Marzocco azért mégiscsak egy életérzés.
(Fotók: Kapás Gergő – showroom, Getty Images, Unsplash, Accademia del Caffé Espresso)
Firenze | márka | accademia | túra | La Marzocco | prémium
A Balaton kapuja: Kenese Bay Garden Resort & Conference Hotel
Otthonos minimalizmus, avagy egy stílusos családi ház Szombathelyen
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!
