A Land Rover ikonikus terepjárója annyira erős karakter, hogy a gyártónál már önálló márkaként tekintenek rá. Számos változata közül a legizgalmasabbat próbáltuk ki: a V8-as motorral hajtott Defender vezetése nemcsak terepen, hanem épített úton is felejthetetlen élmény.
Minden 1947-ben kezdődött, amikor a Wilks fivérek megalkották minden idők egyik legismertebb terepjáróját. Spencer Wilks a Rover igazgatója volt, Maurice pedig a cég főmérnöke, aki mindig új ötleteken törte a fejét. A katonai járművek ihlették egy sokoldalú, de polgári használatra szánt terepjáró megalkotásában, amit zord tájak meghódítására terveztek, innen ered a neve is. Az 1948-ban bemutatott eredeti Land Rover az ipari formatervezés remeke, könnyű felépítésével és kapcsolható négykerék-hajtásával a világ egyik legjobb terepjárója lett, amelynek képességeit szerte a világon elismerték, stílusa miatt hírességek is használták, még II. Erzsébet is imádta.
Rengeteget fejlődött az évtizedek során az eredeti Land Rover, ami csak később, a modellválaszték bővítésekor kapta meg a mai napig ismert Defender nevet. Az ősmodell gyártása ugyan 2016-ban véget ért, de nem kellett sokat várni a stílusában az elődjét idéző, ugyanakkor minden részletében modern új Defenderre sem, ami a márka hagyományaihoz híven továbbra is kiváló terepjáró. Lehet azon keseregni, hogy miért nem a régit gyártja tovább a Land Rover, de nem véletlen, hogy már nem képcsöves tévét nézünk, és nem tárcsás telefont használunk. Az eredeti Defender minden volt, csak nem kényelmes, amivel embert próbáló feladatnak számított minden út.
A világ változik, ezt fogadjuk el, és ehhez a világhoz kitűnően alkalmazkodott az új Defender,
amihez fogható karaktert nem sokat találunk a mai piacon. Szögletes formája a hátára aggatott pótkerékkel az eredetit idézi, tele van szeretnivaló részletekkel, és egyszerűen összetéveszthetetlen a stílusa, miközben elektronikusan vezérelt légrugós felfüggesztésén ringatja az utasait, legyen bármilyen talaj is a kerekek alatt. Az új Defender rendkívül kényelmes, meggyőzően biztonságos, és tele van korszerű technikával, mégis éppen olyan belevaló terepjáró, mint az ősei. Kevesebben fogják ütni-vágni terepen, de nem jelent gondot vele járni akár nap, mint nap.
Abban is kitart a hagyományok mellett a Land Rover, hogy a Defender háromféle karosszériaváltozatát 90, 110 és 130 névre keresztelte. Ezek a számok régen a tengelytávolságot jelölték hüvelykben, ma a konkrét méretekhez már nincs köze, de jól mutatják az adott modell helyét a kínálatban. A három közül pedig talán a legkisebb, a 90-es a legérdekesebb, hiszen
ekkora méretben, háromajtós karosszériával ma már kevés gyártó kínál igazi terepjárót,
a Defender ebben is egyedülálló. Két méter széles és két méter magas, mellette állva valóságos kolosszusnak tűnik, de 4,58 méteres hosszával nem lesz gond parkolót találni a városban.
Első pillantásra nem mondanánk meg róla, de a legkisebb Defender is megdöbbentően tágas, legalábbis az utasoknak. Méretes kormánykereke mögött minimalista stílusú a csupa egyenes vonalból alkotott műszerfal,
magas üléspozíciójából megnyugtató látványt nyújt az előttünk elterülő motorháztető,
és a nagy ablakoknak köszönhetően remek a kilátás minden irányban. Még hátul is, ahol a panorámatető és a tetőbe vágott ikonikus ablakok engedik be a fényt, és bőven jut hely még a felnőttek lábainak is. Csak a csomagtartóval kell kompromisszumot kötni, a mérete kisautós, de a nagyobb holmikhoz egyszerűen bővíthető.
Szemmel látható, hogy a Defenderben találkozik egymással a múlt stílusa a jövő technikájával.
Az ajtókon látható csavarfejek az elnyűhetetlenség érzését keltik, miközben a kormánykerék mögött színes kijelző vetíti a műszereket, az utastér tele van a mobil eszközök töltésére szolgáló aljzatokkal, középen pedig 11,4 colos, gyönyörű érintőképerőn követhetjük szemmel a térképet, a mindent megmutató kameraképet, vagy éppen egyenként állíthatjuk az off-road paramétereket. A legfontosabb funkcióknak azonban továbbra is saját hagyományos gombjuk van, hogy semmit se kelljen a menüből előkeresgélnünk.
Lehet, hogy a hathengeres dízelmotor a legokosabb választás a Defenderhez, de a Land Rover azoknak is kínál valamit, akik nem a fogyasztást számolgatják. A briteknek nagy hagyományaik vannak a V8-as motorok terén, és éppen egy ilyen klasszikus nyolchengerest építették a Defender orrába, hogy mindennél jobb élmény legyen vezetni. A downsizing világában felüdülést jelent, hogy gyártanak még ötliteres motort, aminek a teljesítményét kompresszorral fokozzák, és a hangjától mindenki libabőrős lesz, akinek benzin folyik az ereiben.
A legrövidebb Defender a legizmosabb motorral a vágy nem is olyan titkos tárgya.
Nem számít, hogy mennyire nyomjuk a gázpedált, kifogyhatatlannak tűnő tartalékok vannak a talpunk alatt, ez a motor még akkor is játszva mozgatja a Defendert, ha az üresen is több mint két és fél tonnát nyom. A V8-as motor hangja összetéveszthetetlen, és bár négy kipufogóvégen jut a szabadba, sosem tolakodó, mint egy kiélezett sportmodellen. Mormogása tudatja mindenkivel a megnyugtató erejét, kisebb fordulatszámon is elbánik az összes feladattal, kifinomult járása pedig még az ezen a téren példás soros hathengeresénél is lenyűgözőbb.
Már maga a motor is eladja ezt az autót, pedig a Defender a motortól függetlenül is bámulatos dolgokra képes.
Nem kell hozzá off-road specialistának lennünk, a felkínált terepmódok közül elég csak kiválasztani, hogy sziklás, havas, murvás vagy homokos terepet készülünk meghódítani, és a rendszer a legmegfelelőbb hajtásképletet választja ki. Simán át lehet vele kelni 90 centiméteres vízen, miközben méri, és a képernyőjén mutatja is a vízmélységet, a légrugós futóművel pedig gombnyomásra megemelhető az alapból is tekintélyes, 29 centiméteres hasmagassága. A felező fokozattal, differenciálzárakkal és nyomatékszabályzással szinte nincs akadály előtte.
Nem kételkedünk benne, hogy a Defender a korunk egyik legjobb terepjárója.
A gázpedált a padlóra tapasztva megemeli az orrát, öt másodperc alatt gyorsul százra, és 240 km/órával száguldhat, ami legalábbis váratlan egy vérbeli terepjárótól. Felejtsük el a kategóriában megszokott bizonytalan kormányzást és billegős futóművet!
Minket is meglepett, hogy egy Defender a terepjáráson túl is képes felejthetetlen élményeket adni,
például a kanyargós pilisi hegyi utakon úgy fűztük át, mint egy jóval kisebb autót, csak épp ezúttal a burkolat minősége miatt sem kellett aggódnunk. 625 Nm nyomatékával alighanem a hegyet is elhúztuk volna, és ekkora erőhöz megfelelő méretű fékeket is kapunk a 22 colos kerekek mögé.
Stílus, erő és luxus olyan kombinációját adja ez a Defender, amit máshol aligha kapunk meg, nincs másik hozzá mérhető autó három ajtóval és V8-as motorral. A formája láttán mindenki azonnal beleszeret, aki csak egy kicsit is fogékony a terepjárókra, és a Defender csúcsmodellje még a legmagasabb igényeket sem hagyja kielégítetlenül, 55 milliós alapárához sok más mellett a hatalmas panorámatető és a mesés hangú Meridian Surround hifi is szériafelszerelés. Akárcsak a Roadster magazin, úgy a Defender is kalandokra inspirál, mi legalábbis már azon törjük a fejünket, hogy hová induljunk vele, ha újra a volánja mögé ülhetünk.
Ez is érdekelhet:
Islay szigetén született meg a Land Rover neve, ezt eleveníti fel a klasszikus Defender különkiadása.
nagy sztori | terepjáró | v8 | land rover defender | land rover
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Jön az a különleges fesztivál, amelyen minden ízében megélheted a Márton-napi hagyományokat
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!
