Zseniális megoldással győzi le a karantént egy pesti étterem

Legújabb cikkeinkért kövess minket a Roadster Google News oldalán is!

A Laurel Restaurant Illúzió menüje olyan, mintha étteremben ülnénk. Az év eddigi legokosabb húzása a vendéglátói szektorból.

Nem könnyű nem elragadtatással írni egy ilyen kezdeményezésről, amikor november 9-én, bő három hónapja ültem legutóbb étteremben, két nappal az éttermek és úgy általában minden izgalmas intézmény bezárása előtt. A Laurel menüjének neve Illúzió, és kétségünk sem lehet afelől, miről is van szó:

az étterembe járás illúziójáról.

A Laurel megoldása ugyanis ezt garantálja. De mégis hogyan? Hiszen éttermekbe beülni lehetetlenség, még a teraszos kiszolgálásról sem esett szó, holott nyakunkon a tavasz. Egyedül elvitelre lehet rendelni, illetve főként fine dining éttermektől ki lehet bérelni egy estére a séfjüket, aki házhoz megy, és ott szolgálja fel a menüket.

Akkor hogyan lehetséges az, hogy egy megterített asztalnál ülök egy barátommal, a sommelier dél-tiroli sauvignon blanc-t tölt a poharamba, Mede Ádám séf pedig Maldív-szigeteki, ponzuban ázó marinált tonhal szasimit tesz elém?

Álmodom? Valaki LSD-t tett a poharamba és trippelek? Mi történik?!

A trükk egyszerű, és teljesen legális. Az illúzió mögött álló gondolat az, hogy kombinálják az elviteles menüt a házhoz megy a séf szolgáltatással, a különbség az, hogy a vendég nem az otthonában eszi meg a menüt, hanem az étterem melletti társasházban kivesz egy szobát, és ott, szinte éttermi körülmények között szolgálják fel neki a fogásokat. Az étterem betart minden szabályt, a vendég pedig megkapja azt az illúziót, hogy étterembe megy: szépen kiöltözik, beül egy helyre, ami nem az otthona, végigeszik egy remek menüsort, majd hazamegy.

A vendégek három ilyen szobát bérelhetnek ki, amelyekben két másik párral együtt – de egymástól biztonságos távolságban – ehetnek végig egy tízfogásos menüt, így a Laurel egy nap során harminc vendégnek tudja felszolgálni az Illúzió menüsort. A lakásbérlés árát beleépítik a menü árába, az értelemszerűen nem az étteremnél, hanem a lakások tulajdonosánál landol.

Szóval miután besétáltam a Laurelbe, majd onnan átkísértek a szomszédba, egy kellemes szobában találtam magam, ahol egy sommelier, illetve az étterem két másik tagja vár. Elveszik a kabátomat, leültetnek, kapok egy remek tokaji brut pezsgőt. Előttem az asztalon virág és a menüsor, kellemes zene szól. Mellettem már készíti elő a fogásokat a maszkba bújt konyhai személyzet. Az amuse bouche-ok, azaz üdvözlőfalatkák után az első fogás a már említett tonhal szasimi, egy szájban olvadó, ízgazdag csoda.

Az éttermi illúzió működik: ha zsíros kenyeret tesznek elém hagymával, valószínűleg azt is életem legfinomabb fogásának érzem, a Mede Ádám vezette fiatal csapat azonban egytől egyig fantasztikus remekművekkel rukkol elő, az élmény részegítő, és nem csak a Tüű Péter nevéhez fűződő borpárosítások miatt.

A kiszolgálás a szokatlan helyzet ellenére zökkenőmentes, kedves és profi, kicsit mindenki ünnepi hangulatban van: a vendég, hogy étteremben ülhet, a személyzet pedig azért, mert hosszú hónapok elteltével ismét vendégek előtt mutathatja meg, mit tud.

És a Laurel nagyon tud. Ahogy azt az előző print számunkban mi is kiemeltük, ez a csapat nagyon fiatal, de Mede Ádám nem véletlenül lett az év fiatal séfje a tavalyi Dining Guide-gálán. Magabiztos, virtuóz, technikai értelemben magas szinten lévő fogások, ugyanakkor érzelmesek, szívvel telik.

Ha Mede Ádámból kellene kiszámolnunk a hazai gasztronómia jövőképét, akkor ez a jövő nagyon fényesnek tűnne.

A tízfogásos menü elfogyasztása nagyjából három-három és fél óra, de ez a rövidnek nem nevezhető időtartam még sosem szállt el ennyire gyorsan. A fogások a lehetőségekhez képest hibátlanok, a borpárosítás szellemes és tele van életszeretettel, maga az élmény pedig felemelő. Nagyszerű dolog biztonságos körülmények között egy olyan helyzetben lenni, amiben már régen lehetett részünk, és ezért nagyon hálásak lehetünk a Laurelnek.

Kétségtelen, hogy a péntek, szombat és vasárnap elérhető menü sikerre ítéltetett: eddig az ételrendeléssel és a házhoz hívott séffel juthatunk legközelebb a rég elvesztett élményhez, a Laurel megoldása viszont szinte tökéletesen idézi meg az éttermi hangulatot az erre kiéhezett közönségnek.

(Fotó: Fekete Antonio)

karantén | séf | laurel étterem | étterem | mede ádám | illúzió menü