Hogy pontosan mennyi van még hátra a világunkból, azt feltehetően senki sem tudja, azt viszont igen, mit hagytak hátra a történelmet egykor meghatározó kultúrák. Ebből indult ki a budapesti Leo Rooftop a legújabb koktélmenüjének megalkotásakor, melynek középpontjába ezúttal a letűnt civilizációk története került.
Nem kell ennél a pontnál visszahőkölni, mert a koncepció nem valamilyen borongós vagy túlságosan elvont irányba röptet el.
Erdélyi Botondtól tudjuk, hogy a Leo filozófiája szerint nem elég, ha a vendég poharában egy látványos, színes és technikailag jól összerakott ital landol, hanem az is fontos, hogy valamilyen gondolatot indítson el. Ki vagy, hol tartasz, mit tettél eddig, és merre mész tovább? Ezek a kérdések akkor is ott vannak a mindennapokban, ha valaki egyáltalán nem tartja magát spirituális alkatnak – és ez utóbbit nem is akarják ráerőltetni senkire. Az Elveszett világok néven futó menü tehát ezeket a gondolatokat és emlékeket próbálja koktélformában láthatóvá és átélhetővé tenni.
Dreghiciu Gábor bármenedzser immár a hatodik évét és a hatodik menüjét jegyzi itt. Elmondta, hogy a legutóbbi koncepció kialakításánál szerepet kapott a lokáció, a felhasznált fűszerek világa, a színek, az egyes elemek karaktere, továbbá az a keret, amibe az italok története illeszkedik.
Maguk a koktélok könnyen befogadhatók és nem akarnak feleslegesen nehéznek vagy túlterheltnek tűnni.
A jelenlegi fogyasztói tendenciákhoz igazodva nem kifejezetten erősek, ez pedig egyre inkább meghatározó szempont a modern bárkultúrában (az egyes italok erősségét egyébként külön is jelölik a koktéllapon). Apropó koktéllap: az italok sorrendjének nincs jelentősége rajta, nem muszáj lineárisan haladni, ha valaki bepróbálná mindet, a Ruzicska Tünde által megálmodott poharaknak viszont nagyon is van, mert remekül passzolnak az italok hangulatához.
Az Atlantisz első íztalálkozásra ismerősnek tűnhet, hiszen lénygében egy mojito újragondolt változata. Takamaka rum adja a bázist, erre simul rá a papaja egzotikuma, a plusz karakterért a mentatea és gyógynövénylikőrök felelnek. Textúrája távol áll a megszokott koktélélménytől, inkább egy fancy jégkásának mondanánk, ami felidézi gyerekkorunk gondtalanságát. Persze nyilván nem a fiatalkori túlkapásokra gondolunk, hanem arra, amikor a jégkása még maga volt a nyár.
A Babylon már komolyabb tónusban szólal meg. Whiskyalapú, barackos ital, az osmanthus teával való fúziója intenzív, elegáns karaktert kölcsönöz neki. A Maya meg olyan, mintha egy desszert és egy koktél valahol félúton találkozna. Tequilára épül, amihez betársul a cascara szóda könnyedsége, a kakaó komolysága és az eper gyümölcsössége. Érkezik mellé még egy kis mascarponés süti liofilizált málnával, mert együtt teljes az élmény.
Az Azték Birodalom néven megtalálható variáns látványos megoldásokkal operál, melyek főként a szerviz gyorsaságát segítik. Az elkészítésben kulcsszerep jut a nitroszifonnak, így az eredmény egy krémes, guavás, cseresznyés, mikrobuborékokkal átszőtt, sűrű, mégis levegős, gines koktél. Trópusi hangulata van, az illatát egy jázminolajból készült parfüm teszi teljessé.
Az Angkorban egyszerre van meg a hagyomány és az újdonság. Hagyomány, mivel egy ideje mindig készül Moscow Mule-twist a Leóban, és ez a tétel ezúttal sem maradhatott ki. A hívószó pedig most Ázsia lett. Az alapot Tito’s vodka és gyömbérsör jelenti, az elmozdulást a Gochujang, az ázsiai csípős fűszerpaszta vezérli. A tetején ülő lila hab egyszerre játék és csapda, mert a színe alapján mást várnánk, mint amit aztán ízben kapunk. Meglepetés még a tetejére szórt robbanócukor.
A Minószi birodalom első pillantásra a színével ragad meg. Zöld, hűvös, letisztult, már a látványa is frissít, az aloe tisztasága és a bors vibrálása meccsel benne. Ehhez a világhoz a bazsalikom és a gin szinte magától értetődően kapcsolódik. A tetején pihenő uborkás hab pedig nem egyszerű dekoráció; stabil, nem esik össze és nem tűnik el egy pillanat alatt. A Húsvét sziget fantázianéven érkező koktél este válik igazán elementárissá, amikor az UV-platform és az UV-talapzat világító hatása odavonzza a figyelmet. Mondjuk nappal is megteszi, mert olyankor üvegbúra alá kerül, és illatos füsttel robban be. Maga a koktél egy rumos milk punch, könnyed, selymes, és trópusi. Csak a tenger hiányzik mellőle.
(Fotók: Zombori András)
budapest | itallap | Dreghiciu Gábor | nagy sztori | új | menü
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
A Leica-kamerás csúcstelefon, ami az utazók legújabb kedvence lesz
A frissen őrölt kávé nem csak a ráérős reggelek kiváltsága
Erdőterápia a zuhany alatt, avagy ilyen a stílusos lelassulás a Balatonnál
Erling Haaland kedvenc étele egy olyan pizza, amiről a legtöbben még csak nem is hallottak Amerikában
Nem csak meghallgatni lehet a magyar népdalokat, most már meg is ihatóak ebben a budapesti tetőbárban
Nyár, jó energiák, napfény és csillogás: a Roadster magazin legújabb száma nem kevesebbet ígér, mint hogy még magasabbra emeli ezt az önmagában is nagyszerű évszakot. A nyári lapszámunkban találkozunk a világhírű séffel, Nobu Macuhiszával, aki Robert De Niróval közösen több, mint hatvan hotel és étterem tulajdonosa. Beszélgetünk Makó Szilveszterrel, a hollywoodi sztárok sorával dolgozó fotóssal, és Szu Fudzsimoto japán építésszel is, aki korunk egyik legizgalmasabb alkotója. Elutazunk Marrákesbe, végigjárjuk a portugál El Caminót, és Erdélyben egy igazi tündérmesébe csöppenünk. A milánói dizájnhéten megcsodáljuk az új Hyundai-t, Koppenhágában megnézzük, milyen a pub, amit egy magyar vezet, és találkozunk a vicenzai mesterszabóval, Massimo Pasinatóval is.
Különleges csomagajánlatok itt!