Így lett a mellény kötelező ruhadarab és háromszázötven éve hódító divat

Legújabb cikkeinkért kövess minket a Roadster Google News oldalán is!

A férfiruhatárban az a legizgalmasabb, hogy minden egyes darabnak külön története van. A zakóról (és annak kötelezően kigombolt alsó gombjáról), a díszzsebkendőről, a szmokingról és a hózentrógerről már írtunk, most a mellény sztorijának mentünk utána. Mert legyen egysoros vagy kétsoros, viseljük farmerrel vagy az öltöny részeként, a zakó alatt rejtőzködő mellény már a 17. században tekintélyt szerzett a férfidivat világában, és ma újra egyre népszerűbb.

A britektől eredő mellény több mint háromszázötven éves múltra tekint vissza, mellyel a férfiöltözékek világának nagy öregjei közé tartozik – akárcsak a díszzsebkendő vagy a hózentróger.

Ez a férfiderék karcsúságát kiemelő kiegészítő II. Károly királynak köszönhetően került be a férfiak mindennapi ruhatárába: a király 1666-ban kinyilvánította, hogy szerinte minden magára adó férfinak mellényt kéne viselnie.

A rendelet nyomán a mellény gyorsan elterjedt a választékos öltözködést kedvelő férfiak körében, akik ruhatárában ekkoriban a legjobb alapanyagok (selyem, csipke) különleges gombokkal, szegélyekkel és vibráló színekkel párosultak, nem rejtve véka alá viselőjük vagyonát. Az élénk színek mellett a mellények díszítésével sem bántak csínján – mindezek után nem meglepő, hogy ez az eredetileg a derekat fedő és a zakó alatt rejtőzködő ruhadarab a férfiak öltözékének központi elemévé vált.

Az évszázadok során a mellény megjelenése finomabbá vált: a 19. században a zakó alól kivillanó ruhadarab továbbra is nagy népszerűségnek örvendett, de ekkor már a visszafogottabb színek és a kevésbé díszített anyagok domináltak, a korábbi modellekhez képest pedig rövidebbek és szűkebbek lettek – az utóbbinak köszönhetően fűzőként húzva össze az esetlegesen felesleges centimétereket.

Ezt pedig nem sokkal később a mellény alatt hordott valódi fűzők követték – egy olyan korban, amikor a darázsderék nem csak a nők körében, hanem férjeiknél is hódított, ezáltal kiemelve a vállszélességet, és férfiasabb külsőt kölcsönözve viselőjének.

A mellény mindennapi viselete a 20. század első felében sem változott: leginkább a háromrészes öltöny részeként, gyapjúból készült kiegészítő a divat mellett praktikus célokat is szolgált. Egyrészt az 1920-as, 1930-as években a fűtéshez használt szén túl drága volt az átlagemberek számára, így sokszor minél több ruhadarabbal tartották magukat melegen otthon is, másrészt akkor még a mellény alatt rejtőzött a fehérneműként számon tartott nadrágtartó is.

Az öv megjelenésével nem sokkal később a nadrágtartó és az ennek eltakarását szolgáló mellény is kikerült a reflektorfényből. A mellény pozícióját a nagy népszerűségnek örvendő kötött mellények megjelenése, és a második világháború anyaghiánya csak tovább rontotta: a férfiak a kényelmesebb ruhadarabok felé fordultak, és kevesebb figyelmet szenteltek a divatos öltözködésnek.

Az ezt követő évtizedekben a mellény ugyan nem tűnt el teljesen (az 1970-es években például divatba jött a farmerből vagy bőrből készült változat), de igazán csak az elmúlt évtizedekben kapott újra nagyobb figyelmet a divat világában: az olyan nagy divatházak kifutói mellett, mint az Armani vagy a Dior, ma már a fast fashion márkák polcain is egyre szélesebb választékból válogathatunk, mely szintén bizonyítja a mellény egyre növekvő népszerűségét.

Mikor és milyet? Kis mellényhatározó

Gombolását tekintve a mellény lehet egy- vagy kétsoros. Míg az egysoros mellények a hétköznapibb mellényviseletre is alkalmasak, addig az elegánsabb, kétsoros megoldás leginkább esküvőkön, de mindenképpen csak egy háromrészes öltöny részeként ajánlott.

Egyes mellényeknél megfigyelhető a gallér is, mely hegyes vagy kerek formájú, és általában a mellénnyel azonos anyagból készült – kivéve, amikor a még különlegesebb megjelenésért a mellénnyel kontrasztban áll.

A megszokott, nem túl mély V kivágású mellények mellett az 1920-as években elterjedt a kifejezetten mély kivágású megoldás, mely később sem tűnt el, de leginkább hivatalos eseményeken találkozhatunk vele – na meg Steve McQueen filmjeiben, aki nagy rajongója volt ennek a változatnak.

Ha egy aranyszabályt kéne említenünk az egysoros mellény viselésével kapcsolatban, akkor az az, hogy soha ne gomboljuk be az alsó gombot (az e mögött megbújó legendáról korábban itt írtunk). A kétsoros mellénynél azonban épp ellenkező a szabály, így ezt és a következő alapszabályokat mindenképp tartsuk észben:

• a mellény mindenképpen passzoljon: legyen kényelmes, de simuljon a felső testre – egy kicsit is bő mellény pont ellenkező hatást érhet el;
• kerüljük el az övet, és használjunk inkább nadrágtartót. Az öv kizárólag casual viseletkor, zakó nélkül, a cowboy stílus esetén elfogadható;
• a mély kivágású mellényeket csokornyakkendővel viseljük;
• a nyakkendőt kössük rövidre, hogy semmiképp se lógjon ki a mellény alól.

Az igazán bevállalósak pedig akár a broken suit jegyében az öltöny anyagától eltérő anyagból készült mellényt is viselhetnek, de a zakózsebben megbújó díszzsebkendővel, egy jól megválasztott inggel és nyakkendővel, na meg a minták és színek játékával is megbolondíthatjuk az öltözékünket.

Ez is érdekelhet:

https://roadster.hu/a-diszzsebkendo-reneszansza/

történelem | öltöny | király | férfidivat | ruhadarab | II. Károly