Denevérekre vigyáz, szakít a konvenciókkal és a dizájnstúdiós megközelítéssel az Ottawa mellett álló, fapanelekből épült ház.
Erős felütéssel indul a kanadai m.o.r.e. CLT Cabin nevű kabinház bemutatása. „A paradigmatikus észak-amerikai nyaralót egy vadonban lévő faházként romantizálják – írja a tervező Paul Kariouk. – A valóságban ezek a nyaralók a kényelmes, modern életre szabott elővárosi otthonok erdei változatai.
Segítenek fenntartani a mítoszt, miszerint látszatra egyek a földdel, így a tulajdonosaik kisebb hatást gyakorolnak a környezetre.”
Ennek pontosan az ellenkezőjét csinálja a m.o.r.e. CLT Cabin, amely a tervező szavaival „elválik a tájtól, így sokkal fenntarthatóbb más nyaralóknál. Ez nem cinizmus, inkább felelős optimizmus. Miután minden organikus környezet hanyatlik, jóval több felelősséggel kell kezelnünk, ami megmaradt.”
Mit tesz a cél érdekében az Ottawától nem messze északra lévő ház?
- Otthont teremt a veszélyeztetett helyi denevéreknek.
- Kreatívan értelmezi a törvényt az elvei betartása érdekében.
- Acél támasztékot használ, hogy ezzel csökkentse az alapozás területét.
- A falai hulladékszegény CLT-ből (keresztrétegelt fapanel) vannak.
- A nagyobb szilárdság érdekében „hajtogatott” struktúrát alkalmaz.
- Hálózatfüggetlen az áramellátása, és rendkívül hatékony a fűtése.
Nagyjából rendben, de a második pont némi magyarázatra szorul.
A 84 négyzetméteres nyaraló nem nyújt semmi extrát – magyarázza a tervező –, pontosabban az építési szabályzat, a technológiai lehetőségek, a szerkezet és az etikai szempontok, illetve ezek egymásra gyakorolt hatásainak aprólékos mérlegelése az extra, ami hoz valami váratlant, és „nem a dizájnstúdiós értelemben”.
A törvények kreatív értelmezése az építési szabályokra vonatkozik, amelyek alapján egy épületnek legalább 30 méterre kell lennie a tóparttól ezen a környéken. Mivel ebben a távolságban egy szikla volt, azt beépítették a dizájnba, miközben alapesetben felrobbantották volna.
Két évig pereskedtek azért, hogy a kabin magasabbra kerülhessen a szabályozás által engedett magasságnál, mert így minimalizálhatták a domboldal és az erdő károsodását. Végül megnyerték a pert.
Ezekre a környezeti szempontokra a műszaki válasz egy, a beton talapzatra megfelelő dőlésszögben elhelyezett acél „árbóc” lett. Így lett a lehető legkisebb a talapzat, aminek köszönhetően jóval kevesebb betont kellett használni, és többet őriztek meg a növényzet és a talaj vízgyűjtő területének.
A CLT eleve környezetbarát építőanyag, a paneleket pedig összeszerelve szállították a helyszínre, hogy ott ne kelljen nagy munkagépekkel manőverezni.
Minden építőanyagot egy kisebb, rövid platós furgonhoz méreteztek, hogy ne kelljen a szállítás miatt fákat kivágni az út mentén.
A CLT a szerkezettervezésben is segített. A szabályozás által megkövetelt teherbíráshoz normálisan ragasztott fapaneleket kellett volna használni, ezek azonban túl nehezek voltak. Még az ötrétegű (nem ragasztott) CLT is túl nehéz lett volna ahhoz, hogy hosszabb fesztávon is megtartsa magát, ezért háromrétegű paneleket használtak „meghajtogatva”, amivel kellően erős lett a szerkezet.
Külön cél volt menedéket nyújtani a környéken élő veszélyeztetett barna hosszúfülű-denevérnek. Kicsi, a ragadozók ellen védelmet nyújtó odúkat integráltak az „árbócba”, ahonnan biztosított a szabad repülési útvonaluk a tóhoz.
A fűtéshez és áramellátáshoz szükséges energiát napelemek termelik, a fogyasztást jelentősen csökkenti a természetes átszellőzés, amihez a 3,6 méteres belmagasság, valamint a talajszint feletti mintegy húszméteres magasság is hozzájárul. Bár a kabin igen magasan van, a déli üvegezett oldalát a nyári hónapokban így is árnyékolják a lombkoronák, míg télen a csupasz ágak közt beszűrődő napfény hozzájárul a helyiség átmelegítéséhez. Emellett egy nagy hatásfokú fatüzelésű kályha adja a hőt.
Érdekes a projekt neve is: a m.o.r.e. a megrendelők nagymamáinak neveiből származik.
Nemrég a kabinházak problémáiról írtunk, és néhány ezek közül a fenti épületre is vonatkozik: a szabályozás itt sem volt egyértelmű (illetve éppen a természet kímélése érdekében kellett lazítani rajta), illetve valószínűleg olcsó sem volt. Ezzel együtt egy adekvát próbálkozás egy speciális igényeket támasztó területen.
(Forrás: Kariouk Architects, fotók: Scott Norsworthy, Kevin Belanger, videó: Winter Video)
Kariouk Architects | lista | kanada | more CLT house | nagy sztori
Dubaj a multikulturális gasztronómia egyik fellegvára is
A Hévízi-tó gazdag élővilága ihlette a partjára épülő 285 szobás szállót
Itt van a nyár, ami már önmagában remek hír, de azzal tudjuk fokozni a hangulatot, hogy a napokban megjelenik a Roadster magazin legújabb száma is. Mit találunk benne? Ellátogatunk az Azori-szigetekre, Dubajba és megnézzük Isztambul egyik legenergikusabb kerületét, Beyoğlut. Találkozunk a világhírű brit dizájnerrel, Tom Dixonnal, kifaggatjuk az ikonikus fotós, Slim Aarons hagyatékát őrző Getty Images igazgatóját, és Bott Frigyes meghívására Európa legjobb sommelier-jeivel végigkóstoljuk a régió legérdekesebb furmintjait. Elmerülünk a független kiadású zine-ek színes és hangos világába, meglátogatjuk a Tisza Cipő főhadiszállását, megtapintjuk, mit tudnak az ukrán-Kárpátokból érkező kéziszövésű szőnyegek, egy MV Agusta nyergében pedig végigmotorozzuk Szardínia vadregényes hegyeit. Ismét látványos, sok állomásos, 220 oldalas tripet alkottunk, szerintünk érdemes lesz benevezni rá! A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!
