Megegyezhetünk, hogy az olaszok nagyon értenek a sajtokhoz, legyenek azok lágyabb vagy kemény verziók. A friss, hófehér fajták közül azonban többet ismerünk, számos textúrával és árkategóriában. Mégis, melyiket érdemes választani, ha több opciónk van, és melyik ételhez passzolnak a legjobban?
Körülbelül a 12. században jelent meg először a mozzarella, méghozzá Campania tartományban, közel Nápoly városához. A legendák szerint feltalálása a véletlen műve, ugyanis egy sajtkészítő üzemben véletlenül pottyant bele az aludtej egy vödörnyi forró vízbe. Nem tudni, hogy ez a romantikus verzió vagy a valós, de az biztos, hogy az első mozzarellát az olasz vízibivaly (bufala) nagyon gazdag, zsíros és ízes, pasztörizálatlan tejéből készítették. Mivel akkoriban még kanyarban sem volt az élelmiszerek hűtésének technológiája, ez nagyon frissen fogyasztandó termék volt.
A mozzarella kifejezést először 1570-ben használta Bartolomeo Scappi, híres reneszánsz szakács és gasztronómus.
A jó, minőségi mozzarella ismérve, hogy szálakra szedhető, a hazánkban is megismert tartós sajtok közelében sincsenek annak az eredetvédett csemegének, amit az olaszok annyira tisztelnek és szeretnek. Érdemes a bivalymozzarellát frissen fogyasztani, szakértők szerint a legjobb állapotát készítés után nyolc-kilenc órával éri el. A helyzet az, hogy a hűtés jócskán ront a minőségén, így eredetileg a friss mozzarellát körülbelül egy napon belül érdemes elfogyasztani, mert hűtés hatására egészen megváltozik a textúrája.
Fontos, hogy Olaszországban csak a bivalytejből készült sajt minősül mozzarellának, a tehéntejből készített megfelelője a nemkülönben krémes és finom fior di latte.
És akkor itt van nekünk a stracciatella – nem, nem a csokidarabos fagylalt, hanem továbbra is egy sajtkészítmény, lágy és kenhető, ami gyakorlatilag sajtkrém/túró és szaggatott mozzarella keveréke.
Ez a selymes, már-már olvadós stracciatella adja a burrata szívét, mivel ez a sajt nem más, mint a stracciatella mozzarellaköpenybe burkolva.
Egészen vékony köpenybe, mesterien megmunkálva.
A burrata szó természetesen az olasz burro-ból ered, ami nem más, mint a vaj. Valahogy úgy... hiszen a bivalytejből készített töltött sajt késszúrás és vágás után gyakorlatilag úgy kenhető, akár a vaj. Édes és sós egyben, selymes, és egy sajtrajongónak maga a mámor. Hiszen ez kettő az egyben sajt!
Ne ijedjünk meg, formára kétféle burrata létezik: a sima gömböc és az elkötött, egy nagyobb és egy kisebb gömböcre bontott. Utóbbi lényegében az igazi matrjoska baba, hiszen odabent várakozik a valódi meglepetés.
Az igazi bivalymozzarellát sokszor használják tésztaételek készítéséhez, míg a fior di latte, vagyis a tehéntejből készült mozzarella legtöbbször pizzafeltétként csücsül a valódi nápolyi típusú pizzákon. Szépen olvad, tökéletesen kiegészíti a paradicsomot és a hólyagosra sült tésztát. A burrata pedig... nem csoda, hogy a legsűrűbb felhasználási módja egy gazdag caprese, vagyis kiváló minőségű paradicsom, olívaolaj és friss bazsalikomlevelek. Mindehhez pár szem frissen őrölt bors és sóvirág a tökéletes katalizátor.
Ez is érdekelhet:
(Fotók: Unsplash, Getty Images)
sajt | pizza | olasz gasztronómia | burrata | gasztronómia | caprese

Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!