Egyre több jel utal arra, hogy munka és a magánélet szétválasztása csupán legenda. De ha nem lehet szétválasztani életünk két legfontosabb összetevőjét, akkor hogyan érdemes kezelni?
Az új szavakat ipari mennyiségben gyártó angol nyelvben számtalan kifejezés született a közelmúltban a munka és a magánélet találkozásáról, ilyen volt a „munkáció” és az „üzlüdülés”, azaz workation és bleisure. Mindkettő lényege, hogy az utazást, kikapcsolódást, pihenést keverjük a munkával, az üzleti úttal.
És ez nemcsak fikció, miután az utazási irodák folyamatosan mérik az ilyen vakációkat választók számát, osztályozzák a távmunkára legalkalmasabb városokat, számtalan szempont alapján készítve statisztikákat.
Ha pedig a másik oldalról, a munka világából közelítünk, akkor is ugyanezt látjuk: megjelent a hotelification, amikor a munkahelyeket üdülőszerűvé alakítják át: klasszikus szállodai helyeket terveznek az irodákba, melyek signature illatokat árasztanak, hogy versenyezzenek egy nappali kényelmével és sokoldalúságával. Kutatások szerint ezzel nincs sok probléma, viszont
meg kell tanulnunk kezelni a jelenséget, mert az merőben valószínűtlennek tűnik, hogy a digitális világban megoldható a két terület hermetikus szétválasztása.
És ezt nemcsak a kutatók, de művészek is így gondolják.
Pár éve az Apple TV+ egyik legnépszerűbb sorozata volt a Severance (Különválás) című office sci-fi, szociohorror, ami a fiktív Lumon Industries (LI) cég dolgozóiról szólt. Akik az LI-nél vállaltak munkát, azt is vállalták, hogy chipet ültetnek a fejükbe, amivel szó szerint szétválasztják a munkát és a magánéletet.
Vagyis amikor bemennek az irodába, semmit sem tudnak a külvilágról, majd a munkaidő végeztével a chip átkapcsol, és onnantól semmit nem tudnak a munkájukról.
Elvileg logikus: a magánéleti zűrök nem vonják el a figyelmet a munkáról, otthon pedig eszedbe sem jut a munkán rágódni, biztosítva ezzel a minőségi pihenést – csakhogy ez a szélsőséges változat már a sorozatban sem működik.
Munka és magánélet szétválasztását „severance”-nek hívják a sorozatban, a szakirodalomban viszont „szeparáció”-nak. A határok menedzselésére létezik az „integráció” fogalma is, aminek a lényege átfedéseket keresni a különböző szerepeink közt, pontosan azért, hogy jobb teljesítményt nyújtsunk bennük.
Szélsőséges példa, de Michael Schumacher nyilatkozta a fénykorában, hogy verseny közben, a hosszú egyenesekben van némi ideje a családra gondolni, márpedig Forma–1-es pilótaként közhelyesen „százszázalékosan” koncentrált a munkájára. Ehhez képest egy átlagos munkahelyen pláne átjárható a két terület,
és akkor a legalapvetőbb összefüggést még nem is mondtuk: ideális esetben olyan munkát választunk, amit szeretünk.
Túl az „egy percet sem kell dolgoznod” közhelyen azért az segít, ha munkaidőben nem érzed magad egy észak-koreai átnevelő táborban, illetve nem érzed magad sértve, ha pihenőidőben eszedbe jut egy-egy munkával kapcsolatos ötlet.
Ezért is tévhit a munka és a magánélet közti kibékíthetetlen ellentét: kutatások szerint amikor az egyikben pozitív érzelmeket élünk meg, az jó hatással van a másikra is, ez a „munka-család gyarapodás” koncepciója, ami a különböző szerepeink lehető legnagyobb integrálását szorgalmazza, merthogy pozitívan hathatnak egymásra.
A Covid őrülete senkinek sem hiányzik (amikor mondjuk egy gyerekes családban mindenki csinált mindent egymástól pár méterre, a lakásba zárva), de a tanulságai velünk maradtak:
Sok minden megoldható online; sok feladathoz koránt sem kell annyi idő, mint korábban; sok főnök és munkatárs tud megértő lenni, ha kisebb-nagyobb fennakadást okoz a munkában egy-egy magánéleti esemény; és a családtagok is jobban tolerálják, ha várniuk kell pár percet a közös ebéddel, mert még befejezel vagy elküldesz valamit.
Home office és office home
A fentiekre találták ki a terület kutatói a cikcakkmunka fogalmát. De hagyjuk a tudósokat, és vonjunk le privát tanulságokat a fentiekből!
Akkor járunk a legjobban, ha higgadtak maradunk: bármelyik terület is folyik bele a másikba épp, kezeljük nyugodtan és arányosan.
Talán a legjobb hozzáállás, ha nem akarunk tökéletes szeparációt, viszont törekszünk rá. Például lehet szent a családi vacsora, amikor szóba sem jöhet semmiféle munka, rá sem hederítünk a berregő telefonra, és persze a munkában is lehetnek hasonló folyamatok – kinek a lapzárta, kinek a pénzügyi mérleg készítése.
Elkülöníthetjük tehát mindkét terület legfontosabb részeit, ezzel nyugalmat teremte ott, amikor pedig kisebb keveredések vannak, akkor ne stresszeljünk, tudatosítsuk, hogy most pár percre valami mással foglalkozunk, majd visszatérünk a fősodorhoz – akár egy munkafolyamatot szakítunk meg gyermekneveléssel, akár egy családi programot egy gyors chattel. És ne csak magunkban tudatosítsuk, hanem beszéljük meg a családtagokkal, munkatársakkal is, hogy mindenki számára egyértelmű legyen a menetrend.
És mindvégig maradjunk pozitívak, elvégre a munkában elért sikereket haza is vihetjük, ahogy az otthoni jó érzéseket is a munkába. Ha ügyesen kezeljük, és figyelünk az arányokra, a munka és magánélet keveredése gyümölcsöző lehet. Okosabb elfogadni a realitásokat, és nem nehezíteni meg mindkét területet.
(Fotók: Getty Images)
karrier | állás | magánélet | munka | nagy sztori
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!