Igéző kék szemek, barátságos mosoly, megfontolt szavak – Myra Monoka nemrég a W by Roadster Párisi Udvarban tartott premier partiján zenélt, most pedig ugyanott beszélgetett velünk női tapasztalásról, dalszerzésről, barátokról, Liverpoolról és Desmond Child-ról, és persze a friss zenei terveiről. Interjú.
Egy forró nyári napon a szokásosnál is kellemesebb beülni a Párisi Udvar hűvösébe, különösen Myra megkapó társaságában. Fiatal és energikus, számtalan ötlettel és tervvel, mi mégis a kezdetektől indulunk el, onnan, hogyan lett a klasszikus zenei képzést kapó, 14 évesen a csellóján gyakorló lányból mára a soulful elekrtronikus zenében kiteljesedő sikeres előadó. A számára új zenei világba 16 évesen lépett be, szinte szó szerint: elkezdett házibulikba járni, ahol nagyon megtetszettek neki az elektronikus, főleg a női vokálos elektronikus zenék – és már akkor felderengett a vízió, hogy ezzel szeretne foglalkozni.
„Azon kaptam magam, hogy egyre többet énekelek, és végül már többet énekeltem, mint csellóztam.”
És nemcsak énekelt: a barátaival összehozott egy zenekart, a Plastic Heavent, amivel eredetileg egy színdarabhoz írtak zenéket, de közben az első számuk annyira bejött a baráti körben, hogy kérték a következőt, ezzel be is indult a folyamat.
Megtanulta „editálni” a hangját, és volt egy kis stúdiója, ahol DJ-knek dolgozott, így került be a drum & bass szcénába, ahol Chris.SU-val megírta a Together In The Night-ot, ami elég nagyot ment különféle on- és offline platformokon. Újabb DJ-k és producerek keresték meg, akiknek topline-okat és szövegeket készített, és ekkor már nemigen volt kérdés, mivel foglalkozik majd.
„Szépen összefűzve, egy koncepció mentén akartam tálalni a számokat, nemcsak úgy összedobálva, ezért kezdtem el keveréssel foglalkozni.”
Ám a hang, a vokálok annyira érdekelték, hogy meg sem állt Miamiig, ahol hangmérnöki diplomát szerzett az SAE Institute-ban, így hát nem kap pánikrohamot egy keverőpult láttán. Olyannyira nem, hogy kifejezetten szereti kontrollálni ezeket a folyamatokat.
Sok mindenbe belekóstolt tehát máris, és nyitott a különféle együttműködésekre – az utóbbiak közül az egyik legkülönlegesebbnek a Drive dalt említi, aminek mesterséges intelligenciával csinálták a videoklipjét a VJ-ként is tevékenykedő Bedzsula Ádámmal.
Azért nem minden a kontroll: időnként spontán, már-már misztikus módon is alakult a karrierje. Egy időben sokan győzködték, hogy rapeljen, mert remek hangja van hozzá, ám őt a soulful elektróhoz húzta a szíve, és egy este meg is fogalmazódott benne, hogy olyan zenét szeretne csinálni, mint a Sia, a Sugarbabes, a Morcheeba hármas.
„Nem szoktam ilyet csinálni, de aznap este a YouTube feldobott egy manifesztációs meditációt, amit kicsit hülyeségnek gondoltam; úgy kellett kívánnom, hogy lássam a színeket, érezzem az illatokat, és minél jobban próbáljam elhinni. Még bosszantott is, hogy nem megy ez nekem, mindenesetre azt kívántam, hogy a Sia, Sugarbabes, Morcheeba producerével szeretnék dolgozni. És képzeld, másnap a kiadómnak érkezett egy e-mail Yoad Nevo asszisztensétől: feldobta nekik egy dalomat a Spotify, és meghívtak Londonba, hogy dolgozzunk együtt.”
Ha nem volna világos: Yoad Nevo a Sia, Sugarbabes, Morcheeba producere. Myra előbb elmorzsolt egy könnycseppet örömében, majd Londonban csináltak is egy dalt együtt, ami ugyan „nem pörgött be, mégis megtörtént, amit szerettem volna.”
Ettől függetlenül több dala is nagyot megy mostanában, a Drive, a Rewind, az Így alakult, illetve a Belau-val közös Fókusz, ami abszolút alap a lounge-os szettekben – amilyen a W by Roadster est is volt.
„Ez organikusan kinőtte magát – mondta a Párisi Udvar-beli szereplésről. – Sosem jelentkeztem sehová, viszont minden rendezvényen megpróbáltam a legjobbamat nyújtani, mintha az utolsó lehetőségem lenne. Általában meg vannak elégedve velem, minden rendezvényre jön egy újabb, és évek alatt eljutottam oda, hogy most heti négy fellépésem van.”
Ezek közül egy minden pénteken a Párisi Udvarban van, ami tehát hazai pálya Myrának, míg a 200+ oldalas magazin – aminek „nagyon finom az illata” – azóta is ott van a kávézóasztalán, és rendszeresen forgatja. Érthető: fontosnak tartja a női témák, általában a nőiség felkarolását, mert a pályafutása kezdetén nagyon sok negatív tapasztalata volt, nagy projektekből is kivették az utolsó pillanatokban „beszólogatások miatt”. Mostanában viszont, amióta kivívta magának az elismerést, már nem érzékel hátrányokat, ami kompenzálja a kezdeti időszakot.
„Az elején nagyon magamra vettem mindent. Például amikor egy songwritingen valaki >cicának< hívott, az teljesen kizökkentett, azt éreztem, hogy nem vesznek komolyan, és ebbe belepörgettem magam. Ilyenkor vagy otthagytam a helyet vagy konfrontálódtam. Azóta megtanultam kezelni ezt, és sokkal magabiztosabb lettem. És vannak pletykák is – amiken már csak nevetek.”
Nemcsak felnőtt a hasonló helyzetek kezeléséhez, de ideje és energiája sincs foglalkozni velük, és kialakult az a stabil baráti társasága, akik igazán számítanak neki. Ők „elég jó tükrök, nem érdekli őket, ki mivel foglalkozik”, és ez abban is segíti, hogy a siker, az ismertség ne szálljon a fejébe. Közös biciklitúra a Balaton körül, egy öregecske kiskutya, nagy beszélgetések – ezek szintén fontosak Myrának.
Túl sok szabadideje nincs – két hét pihenő az elmúlt másfél évben –, ám még a szakmai utakon is igyekszik nem kizárólag a zenével foglalkozni. Nemrég a Liverpoolban, a Soundcity fesztiválon a várost is megnézte, sőt „úgy jöttem el onnan, hogy mindent láttunk. A magyar fesztiválokhoz képest picivel idősebb volt az átlagkorosztály, és nagyon meglepő volt, ahogy öltözködnek, sminkelnek: teljesen normális volt, hogy úgy mennek az utcára, ahogyan a KISS együttes fellépett. A technikusok pedig extra profik és lelkesek voltak,
kicsit úgy éreztem magam, mintha egy filmben lennék.”
Az angolszász kalandok sorából kihagyhatatlan a nashville-i songwriting camp, ahová a tábort tartó Desmond Child hívta meg. A Floridában született, apai ágon magyar származású dalszerző/producer jónéhány világslágert jegyez (Livin' on a Prayer – Bon Jovi; I Was Made for Lovin' You – KISS; Poison – Alice Cooper; Cryin' – Aerosmith; nem soroljuk tovább).
Child az Artisjus meghívására tartott egy kurzust Budapesten, ahol elejtett egy könnyed megjegyzést, hogy „nagyon szívesen meghívlak benneteket Nashville-be, dalokat írunk, barbecue-zünk majd két hétig.” Ez azért elég szürreálisan hangzott, mígnem egyszer csak küldött repjegyeket, szállást is foglalt.
„Ami nagyon meglepett, az a munkamorál. A saját kocsijával jött értem a motelhez, jó korán, majd kőkeményen végigdolgozta a napot, ott kellett lenni, és addig dolgozni a dalokon, amíg nem vagyunk kész. Más volt az is, ahogy egy-egy megtorpanást kezelt: ha nem jött az ihlet, azt mondta, neki van, amikor két napig dolgozik egy-egy soron, de ilyenkor nem kell bepánikolni, nem kell olyanokat gondolni, hogy oda a kreativitás. Ez engem nagyon meglepett, mert volt, amikor dalszerzéskor azt éreztem, hogy mondjuk túl sokat kattogok egy megfelelő rímpáron. Ő megerősített, hogy nincs túl sok gondolkozás, egyszerűen ha úgy érzem, még nem elég jó egy megoldás, akkor csináljam addig, amíg jó nem lesz.”
A komoly munkamorál mellett Myra kiemelte Child humorát is, aki számos sztorival tette oldottabbá a feszes napokat.
Myra tehát nem unatkozott mostanában, és a közeljövőben sem fog, ahogy a rajongói sem. Például a Punnany Massif frontemberével, Felcser Mátéval csináltak egy nyári dalt, a Sun is up-ot még a korona idején, amit most befejeztek, és hamarosan kijönnek vele.
Ezek kívül a koncerteken rendre eljátszik olyan dalokat, amiket máshol még nem hallgattak, és ezeket nemsokára sorra kiadja majd, valószínűleg nem LP-ként, hanem egyesével csepegtetve az újdonságokat.
Myra és a zenekara (két vokalista, egy-egy dobos, gitáros és basszus szintis, illetve a vetítéséről gondoskodó Ádám) a nyár utolsó napján a SZIN nagyszínpadán lépnek majd fel.
(Fotók: Gaál Dániel)
zene | párisi udvar | myra monoka | w by roadster | nagy sztori
Hat fantasztikus hely Horvátországban, amit ősszel meg kell nézni
Most akkor a nő maradhat a konyhában?
Inspirál, feltölt, felszabadít – a W by Roadster magazin egy olyan univerzumba kalauzol, amiben szívesen létezünk. Magával ragadó egyéniségeket és sztorikat mutat be és kínál inspirációt a világ minden tájáról. Szofisztikált, könnyed és elegáns, akárcsak az olvasói.
Az 2024/1. szám tartalmából:
Ha nyár, akkor irány a mediterráneum: különböző alkotókon, helyeken és élményeken keresztül járjuk be a Mediterrán térség legvágyottabb helyeit. Gyönyörű enteriőröket mutatunk be a Balaton-felvidéktől Puglián át egészen Marokkóig, valamint elkalauzolunk a régió leggyönyörűbb hoteljeibe is. Izgalmas, kreatív nőkkel beszélgetünk művészetről, alkotásról és az élet művészetéről. Divatanyagunkban pedig a szabad, korlátok nélküli létezésre inspirálunk.
