Nápoly hétköznapi fogalmakkal nehezen leírható város, kaotikus, tele ízekkel és illatokkal. Puskás Nóri gasztrofotós a W by Roadster megbízásából belevetette magát a Vezúv lábánál fekvő metropolisz dzsungelébe, és egy szubjektív, naplószerű beszámolóban megírta és lefotózta nekünk, mit és hol érdemes megkóstolni, ha arra járunk.
Pesti nők Nápolyban
Ételfotósként és enni szerető emberként Nápoly régóta előkelő helyen szerepel a bakancslistámon. Előrebocsátom, hogy minden rossz, amit vele kapcsolatban említek, eltörpül amellett, hogy mennyire különlegesnek látom, és még a városban voltam, amikor rádöbbentem, hogy ide egyszer vissza kell térnem. Essünk is túl a negatívumokon: felkészítettek, de így is meglepett, hogy a város mennyire mocskos. Európai nagyvárosokkal kapcsolatban van egy kialakult elvárás, hogy legyenek tiszták, de itt ez nem érvényes. A galambok elég agresszívak, és meg tudják keseríteni a teraszon töltött időt. Ijesztgettek azzal, hogy nőként veszélyes a város, ez viszont szerencsére nem bizonyult igaznak. Szeretem, ha többen utazunk, mert megvan az az előnye, hogy több mindent meg tudok kóstolni.
Azok közé a megszállottak közé tartozom, akik előre alaposan felkészülnek, hol és mit fognak enni – igen, van egy listám –, mert megőrülnék, ha kiderülne, hogy elsétáltam valami fantasztikus, kihagyhatatlan hely mellett.
Úgy döntöttem, hogy három barátnőmet viszem el, akik egymást nem ismerték, egyedül én voltam a közös pont, illetve az, hogy mindannyian ugyanazon a hullámhosszon vagyunk, ha gasztronómiáról, kulináris felfedezőtúráról és városi kalandozásokról van szó. Elsülhetett volna rosszul is, de nem így történt.
Vannak jó közhelyek
Tisztában vagyok vele, hogy a Da Michele már közhelyszámba megy, de akkor is ki kellett próbálnunk, mit tud az Ízek, imák, szerelmek című Julia Roberts-filmben is feltűnt pizza. A parkoló autók között, a szeméthalmok mellett fogyasztottuk el az elvitelre kért pizzát, de az íz minden kényelmetlenségért kárpótolt. Tudom, a Roadster magazinban kicsit lehúzták a helyet tavaly, hogy már a helyiek sem tartják számon a legjobbak között, de én finomabbnak éreztem, mint például a 50 Kaló pizzáját, ami pedig évről évre előkelő helyen szerepel Olaszország legjobb pizzériáinak listáján. Ha az ember átsétál majdnem szembe, ott találja a szintén népszerű Pizzeria Trianont, de ez számomra nem közelítette meg a Da Michele szintjét.
Nápolyt sok minden miatt lehet szeretni, a tucatnyi ok egyike, hogy tisztában vannak vele, ebben a városban készülnek a világ legfinomabb pizzái, ennek ellenére nem emelik az egekbe árakat: egy pizza margherita öt euró, és pont.
Nápoly finoman szólva nem gazdag város, és azt akarják, hogy a pizza mindenki számára elérhető maradjon, ami csodálatosan emberközpontú gondolat.
Péksütemény-mennyország
A sfogliatellét én az egyszerűség kedvéért az olasz túrós batyunak hívom, ezt szintén ki akartam próbálni. Nagyon munkaigényes, pepecselős édesség, nehéz otthoni körülmények között jól megcsinálni. Teljesen véletlenül botlottunk bele a Via Toledón található Pintauróba, ami maga a kvintesszenciális Nápoly-élmény idős eladóval, a falon fekete-fehér családi fotókkal, barokk szentképekkel és Maradonával.
Nagyon híres még a Sfogliatelle Attanasio, ahol leülni nem lehet, de átküldenek a szemben lévő kávézó teraszára, akiknek ez teljesen rendben van. Nagyon tetszett ez az összefogás a vendéglátóhelyek között. Autentikus kávézó a General Coffee, ahol előttünk éppen egy hatfős munkásbrigádot szolgáltak ki. Torrefazioneként helyben pörkölték a kávét, amelyet már reggel lehet likőrrel felöntve kérni, ahogyan azt a barátnőim is tették. Én nem kávézom, de a tulaj volt olyan kedves, és elkészített nekem egy kakaót, holott nem szerepelt a menün.
Ebéd a vegyesboltban
Az Antica Salumeria Malinconico furcsa képződmény: egyszerre delikátesz, szendvicsező, és úgy tudom, könyvbemutatókat, felolvasóesteket is tartanak. Pontosan olyan, mint egy vegyesbolt, ahol vehetsz tisztítószert és citromot, de van egy pult a bolt hátuljában, ahol egy bácsi összerak neked egy bresaloás, bufalás vagy bármilyen szendvicset. Ha az ember szimpatikus nekik, még egy asztalt is kerítenek, és megeheti ott, amit vásárolt. Minket valamiért annak találtak, úgyhogy egy üveg fehér bor társaságában végül a deliben piknikeztünk.
A La Locanda Gesù Vecchio klasszikus ristorante, hangulatos, kedves kiszolgálással. Újabb nagy tanulság volt, hogy a tésztaételek gigantikus méretűek, a ragus fogásokat egyikünk sem tudta megenni. A nápolyi konyhának ez a része nem kompatibilis a sharing koncepcióval, nem tudtunk sok mindent kóstolni, de itt talált rám a túra legnagyobb kulináris felfedezése, a reszelt citromhéjjal megszórt friss bufala.
Túl az Aperolon
Ha Nápolyban jár az ember, természetesen a bárokat sem hagyja ki: a koktélkultúra erős, és az Aperolon túl is van élet, mi sok jó vermutot kóstoltunk, és számos Americano koktélt is elfogyasztottunk. Remek hely a La Fesseria, az OAK, ami egy boros és kézműves sörös bár, a natúr boros Indovino, vagy a Via Benedettón megbújó Palazzo Venezia, amelynek egy tüneményes, titkos kertje van.
Mindig van egy forgatókönyvem, és tisztában vagyok vele, hogy ez nem minden esetben tökéletes megoldás. Nápoly legnagyobb tanulsága az olyan tervező egyéniségek számára, amilyen én is vagyok, hogy teret kell hagyni a varázslatnak, és időt engedni annak, hogy a város magával sodorjon minket. És ott van az is, hogy egy hosszú hétvégés látogatás alkalmával el kell fogadni, nem lehet mindent megkóstolni. Nekem a halas fogások, vagy az olyan klasszikus street foodok, mint a pizza fritta, a cuoppo, vagy a panzerotti szinte teljesen kimaradtak, de nem gond, majd legközelebb. Nápoly olyan hely, ahová vissza kell térni, és máris kevésbé fáj, ha valamit elmulasztottunk.
Szöveg és fotók: Puskás Nóri
A cikk a W by Roadster magazin első számában jelent meg.
sfogliatella | gasztronómia | puskás nóri | dél-olaszország | gasztrofotó
Jön az a különleges fesztivál, amelyen minden ízében megélheted a Márton-napi hagyományokat
Megfogni a jövő építőit – Bálint Attila-interjú
Inspirál, feltölt, felszabadít – a W by Roadster magazin egy olyan univerzumba kalauzol, amiben szívesen létezünk. Magával ragadó egyéniségeket és sztorikat mutat be és kínál inspirációt a világ minden tájáról. Szofisztikált, könnyed és elegáns, akárcsak az olvasói.
Az 2024/1. szám tartalmából:
Ha nyár, akkor irány a mediterráneum: különböző alkotókon, helyeken és élményeken keresztül járjuk be a Mediterrán térség legvágyottabb helyeit. Gyönyörű enteriőröket mutatunk be a Balaton-felvidéktől Puglián át egészen Marokkóig, valamint elkalauzolunk a régió leggyönyörűbb hoteljeibe is. Izgalmas, kreatív nőkkel beszélgetünk művészetről, alkotásról és az élet művészetéről. Divatanyagunkban pedig a szabad, korlátok nélküli létezésre inspirálunk.
