A skandinávok nagyon érzik, hogyan legyenek egyszerre hagyománytisztelők és modernek, és hogyan háborgassák a legkevésbé a természetet egy építkezéssel.
Szükségszerűség mindenekelőtt – ezt a jelszót tűzte a zászlajára a norvég TYIN tegnestue Architects. A 2010-ben alapított stúdió olyan épületeken dolgozik, amelyek „valódi hatást gyakorolnak valódi emberek életére”, és mindenféle helyzethez igyekszik alkalmazkodni a világ bármely pontján.
Dolgoztak már menekültszálláson és árvaházon Thaiföldön, oktatási központon Indonéziában, mindenhol a helyiek segítségét kérve. Ez utóbbira szükség volt a legújabb munkájuknál is, pedig azt otthon, Norvégiában végezték.
Fleinvaer egy festői sziget néhány száz kilométerre északra az iroda trondheimi központjától. A zordon, szélfútta, viharvert vidék még a hasonló körülményekhez szokott közép-norvégokat is óvatosságra intette, ezért kérték meg a rutinos Sami Rintalát és csapatát, hogy csatlakozzon a projekthez.
„Hatalmas tapasztalata van a durva körülmények közt végzett terepmunkában" – magyarázta Andreas Grøntvedt-Gjertsen a TYIN-től.
"Nyugodtabban éreztük magunkat, miután elvállalta a feladatot.”
Komolyan gondolták a csapatmunkát az összesen 123 négyzetméteres, de több épületre bontott menedékházban. Valódi alkotói folyamat zajlott, a diákok és önkéntesek aktív bevonásával. Először is norvég műegyetemisták részvételével alapos, háromdimenziós szkennelést végeztek a terepről – írta az Arch Daily. Ez lett minden későbbi fejlesztés alapja, és így tudtak megfelelni az alapelvnek: minél kevésbé beleavatkozni a környezetbe.
A mostoha viszonyok miatt a helyi növényvilágnak évtizedekbe telt volna regenerálódnia, ha bántódása esik, és megzavarhatta volna a tengeri madarak fészkelését is. Ezért döntöttek több apró épület mellett, amelyeknek gondosan kiválasztották a helyét.
Minimalizálták az alapozást is: precíz pontalapozást használtak tizenöt fokban döntött acéloszlopokkal, amelyek még elég stabilak, de jobban engedik az építkezést a magasba. A talaj megóvására jellemző, hogy a központi sétányról teljesen látható a domborzat.
„A lehető legkevesebb sebet akartuk okozni, ezért hagytunk tereket a házak közt, gondosan megépített járatokkal, amelyek elterelik a forgalmat a sziget érzékenyebb területeiről”
– magyarázta Sami Rintala. A szigetre csónakkal érkezők elsőként a szaunát látják meg, majd a régi kikötőben lévő, teljesen felújított éjszakai szállást. A sziget belseje felé négy alvószoba következik, kettő nagyjából kocka alakú, kettő pedig keskeny, magas, két-két emeletes ággyal. Egy rövid séta után az épületcsoport lelke, a merülőszoba, koncertszoba, étkező triász következik.
A főépület homlokzatához felhasználták a régi épületekből megmaradt anyagokat, nem csak az újrahasznosítás jegyében, hanem mert így kevesebb anyagot is kellett szállítani a félreeső szigetre.
Rintala elmerengett picit a fleinvaeri életérzésről: „Nehezebb hozzájutni ételhez vagy hétköznapi árucikkekhez, mint máshol. Ez az izoláció hátránya. De vannak előnyei is.
Lenyűgöző a táj, és békésen elszigetelődünk a mindennapi életet ellepő töménytelen információtól, és szükségtelen tárgytól.”
Minden épülettől nyílik tér, vagy a következő házikó, vagy a tenger felé, és még a hagyományos lapp építészetet is felidézik, méghozzá a dolgozószobával. A helyiség a njalla nevet kapta, így hívják ugyanis a lappok jellegzetes, magasra emelt raktárépületeit.
Az eredeti njallákat farönk tartotta, ezt viszont egy acél vázszerkezet, amelynek tetejéről lélegzetelállító kilátás nyílik a Norvég-tengerre. Az utazó innen egyszerre élheti át a szabadság és az elszigeteltség szédítő kettősségét.
Ez is érdekelhet:
Akad közte múzeum, kilátó, élménypark és kulturális központ.
fleinvaer | dizájn | design | menedékház | norvégia
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!