Nyughatatlan globetrotter és még nyughatatlanabb alkotó. Fotós, modell, kreatívigazgató, cégtulajdonos, anya, mindezeket meghaladóan pedig igazi vizionárius, aki mindenben megtalálja a lényegi és mélyebb jelentést. Nuria Val egészen egyedi stílusával, letisztult és nyersességében mégis álomszerű képi világával olyan brandeket vett le a lábáról, mint a Vogue, a Glamour, a Condé Nast, a Chanel, a Lacoste, a Chloe, Nina Ricci vagy épp a Tommy Hilfiger, miközben 2019 óta elindította saját, növényalapú szépségápolási márkáját, a Rowse-t. A perpetuum mobile alkotót egy japán projekt és egy izlandi fotózás közt Barcelonában kaptuk el egy beszélgetésre.
– Hogyan kerültél először közel a fotózáshoz?
– Modellként tizenhét éves koromban kezdtem sokat utazni, rengeteg különböző városban éltem három-hat hónapokat; például Los Angelesben, Cape Townban, Hamburgban, Törökországban és Olaszországban mindenfelé. Ezek még az internet előtti idők voltak, és a munkák közt rengeteg időm volt egyedül, sokat voltam magányos. Igazából ekkor jött a fotózás. Mindent dokumentáltam, amit csak láttam: nem gondoltam magára a fotózásra vagy technikákra, csak arra, hogy mire szeretnék emlékezni. Mindenféle filmes kamerákra fotóztam, és nagyon élveztem. Most, tizenöt év után visszanézve nagyon erős érzéseket váltanak ki ezek a képek: a fotózás ekkor még nem volt munka, és nem úgy készítettem képeket, hogy tudtam, mit akarok látni. A szememet követtem, amit épp tapasztaltam. Nagyon jó emlékek ezek a naiv képek.
– Mikor érezted először, hogy meg tudnál élni csakis fotózásból?
– Nem volt egyszerű az átmenet a modell-létből a fotósba, mert Spanyolországban úgy gondolkoznak, hogy egy ember csak egyféle dolgot csinálhat. Nem lehetsz két dolog egyszerre, modell és fotós is. Úgyhogy eleinte elég kényelmetlen volt azt mondani, fotós vagyok, folyton megkérdőjeleztem magam, vajon elég-e, amit csinálok. Az első megbízásaim egyikekor éreztem, hogy ez az út valóban elindul szakmailag: egy csodás szicíliai szigeten fotóztam egy angol magazinnak.
– Azóta pedig elég hihetetlen nevekkel van tele a portfóliód. Milyen érzés ezekkel a világhírű brandekkel dolgozni?
– Roppant szerencsésnek érzem magam, hogy ezekkel a magazinokkal és márkákkal dolgozhatok. Megtisztelő, hogy bíznak bennem a projektjeik életre hívásakor, és nagyon hálás vagyok, hogy azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek.
De sohasem volt bennem elvárás magam felé, hogy ilyen nagy nevekkel dolgozzak együtt. Pusztán szeretem a munkám, és sok türelemmel, keményen és szeretettel dolgozom, az ügyfelek és megkeresések pedig ennek a farvizén mind organikusan léptek az életembe.
Néha az emberek azt gondolják, utazni és fotózni egyszerű és nyaralásszerű munka, pedig ez nem igaz, minden nagyon nehéz, ami emögött van. Távol otthonról, egy idegen környezetben, fotósfelszereléssel a hátamon tíz-húsz nap alatt megtalálni és meg is valósítani valamit, ami jó és működik, hihetetlen nyomás. És habár a végeredményben szeretek álomszerű dolgokat létrehozni, a beletett munka korántsem az. Mindemellett pedig motiváltnak kell maradni, mert anélkül semmi értelme: ezeken az új helyeken és minden projektben éreznem kell az izgatottságot, az inspirációt.
Izlandra is megyek fotózni egy belga ruhamárkának, akik úgy kerestek meg, hogy azt csinálhatok a kollekciójukkal, amit csak akarok. Ez a kreatív szabadság csodálatos, és mindkét fél számára működik.
– Jelenleg van időd és energiád a munkáidon kívül is fotózni?
– Mindig megpróbálok legalább négy saját és személyes projektet véghez vinni minden évben, mert kell valami, amin sokat gondolkozom, enélkül nem tudok szakmailag motivált maradni.
Akiről pedig most a legtöbb képet készítem és aki minden személyes projektemben visszaköszön, az Olívia, a kisbabám. Nagyon inspirál, hogy csodálatos emlékekkel teli képeket készítek vele, amelyeket majd évek múlva együtt megnézhetünk.
– Mindemellett pedig a saját beauty brandedet is elindítottad.
– A Rowse egészen a semmiből nőtt ki még 2019-ben. A cég társalapítója, Gabriela abszolút más, az üzleti világból jött, és semmi kapcsolata nem volt azzal, amit csinálok. De egyszer csak elkezdtünk beszélgetni arról, mennyire imádjuk mindketten a növényeket, és végül kilyukadtunk oda, hogy szeretnénk egy olyan vállalkozásba fogni, ahol a legaranyosabb és legjobb módon használhatunk egy növényt. Ezért elkezdtük megnézni, milyen elképesztő tulajdonságai vannak a különböző, extrém körülmények közt élő növényeknek: például egy vulkánnál, gleccsernél vagy sivatagban élő növénynek mind-mind különböző a személyisége, más és másban jók.
Így jött ki például a Winter Warrior nevű olajunk, melyben olyan extrém hideget tűrő növényeket használunk, mint a szibériai fenyő és a Dolomitoknál termő rhodiola, ugyanis évszakoktól függően a bőrünknek is különböző anyagokra van szüksége. Épp ezért minden termékünk szezonális, és persze abszolút organikus és fenntartható. Mellesleg ezt mindig elfelejtem mondani, mert nekem ez teljesen egyértelmű, nem is csinálnám másképp, de sok brandet látni, akik organikusnak hívják a termékeiket, pedig nem azok. Egyébként rendkívül érdekes folyamat egy brandet felépíteni a nulláról.
A kreatív oldalát nagyon szeretem, a természet mindig is közel állt hozzám, de az üzleti része egészen más természetű és nehéz munka, úgyhogy még mindig tanulom ezt is.
– Fotós, modell, vállalkozó: nagyon sok minden vagy egyszerre. Hogyan szereted leginkább definiálni magad?
– Ez nagyon nehéz kérdés. Szakmailag talán azt mondanám, kreatív gondolkodó vagyok, mert szerintem a kreativitásba sok minden beletartozik. De mindig is nehéz volt meghatározni, mit csinálok, mert egyrészt fotózom, de máskor rajta is vagyok a képeken, emellett sok brand kreatívigazgatója és márkanagykövete vagyok, mindezt pedig sokan nem tudják összerakni. Ezért is alapítottam meg a saját lifestyle brandemet egyfajta összefoglalójaképp mindannak, amivel foglalkozom.
– Mi motivál a legjobban a munkádban és az életben?
– Hogy alkossak valamit! Alkotni annyira jó A fotózás egy emlék megteremtése. Ami nagyon motivál, az a színek, a fények, a természet, és az olyan tájak, amelyek nem is e világinak érződnek. És lenyűgöznek a természet olyan nagyon egyszerű pillanatai, mint a napfelkelte vagy a naplemente. Minden egyes nap látjuk ezeket, én pedig minden nap annyira szerencsésnek érzem magam, hogy megtapasztalhatom más és más formában: például mások a fények télen, mint nyáron, vagy attól függően, hol vagy a világban. Nagyon erősen kapcsolódok a természethez és imádok vele dolgozni, gyerekkoromban geológus akartam lenni, és vulkánokról szerettem volna tanulni. Ezért is kezdtem el tíz éve fotózni aktív vulkánokat egy saját projekt keretében. Nem tudom, mikor végzek vele, még valószínűleg három-négy év van hátra, de lesz belőle egy könyv.
Egyébként a munkámban nem a nagy nevek motiválnak, hanem maga a munka, amit véghez viszek. Én pontosan ugyanezt csinálnám akkor is, ha nem publikálnám a projektjeimet. Valószínűleg ezért szeretik a különböző magazinok és márkák az ötleteimet, mert igaziak és valóban belőlem jönnek: nem csinálok olyan művi dolgokat, mint mondjuk egy párizsi utcában nyolc óráig fotózni három modellt, hanem tényleg az utazásról és az életmódról szólnak a projektjeim, megtalálom az adott brand magját.
– Hogyan kezdesz el gondolkodni egy-egy projekten, hogyan működik az alkotói folyamatod?
– Nagyon nehéz elmagyarázni azt az érzést, ami ilyenkor jön. A világ legnehezebb és legerősebb érzése megtalálni valamit egy helyben. Például tíz órát gyalogolni egy kráterhez súlyos fotós felszereléssel, majd megtalálni a képet a természetben. Olyan, mint egy drog, spirituális élmény. Egyszerre érted meg a vulkánt, a lávát, mindent, amit látsz: a természet történetét, amelynek most a részese vagy. Alkalmazkodni kell hozzá, mert a természet nem azt csinálja, amit te akarsz tőle, ezért mindig tanulok a földtől.
– Hogyan szeretnéd, hogy ismerjenek és definiáljanak a jövőben?
– Sokat gondolkoztam azon, hogyan tudnám én is jobbá tenni a világot. A Rowse-t is ezért kezdtem el, mert szerettem volna valami olyanba fogni, ami beauty és lifestyle szinten valóban változást tud hozni. Egy brand nemcsak arról szól, mit használsz és mitől nézel ki jobban, hanem arról is, mitől érzed jobban magad és éled jobban az életed. Hogy ne csak olyan krémeket használj, amitől elmúlnak a nem létező ráncaid.
Szeretném, ha a márkám által látnák az emberek, hogy tudatosabban, fenntarthatóbban és felelősebben is lehet élni ezen a bolygón. Ez nagyon motivál. És nem, nem mentek meg életeket, mint mondjuk egy orvos, de ezzel a branddel úgy érzem, hogy jót teszek a világért a munkámból alapvetően fakadó szórakoztatáson túl.
– Hol töltöd fel a kreatív elemeket?
– Van egy apró Casitám Katalóniában: gyönyörű hely olajfákkal és napelemekkel, abszolút önellátóan és önfenntartóan. Itt mindig megnyugszom. Érzem, hogy biztonságban vagyok, van tér a fejemben, és időm gondolkozni, ötletelni. Itt mindig újrakezdek. Nem egyszerű folyton kreatívnak és motiváltnak lenni, no és persze közben pénzt keresni, és nem is mindig izgalmas, úgyhogy muszáj így kikapcsolnom egy szép helyen. Itt nem gondolkozom semmi olyanon, amin városi környezetben szokott agyalni az ember, és megnyugtat az is, hogy gyakorlatilag ki sem kéne lépnem innen, és mindenem meglenne a kertemben.
– Mik a jövőbeli terveid?
– Egy négy-öt szobás, kis hotelről ábrándozom, amit meg tudok osztani másokkal, és magamat, az életmódomat is meg tudnám mutatni az embereknek. Azt az érzést, ami a Casitámban fog el: egy olyan életmódot és életritmust, ahogy szerintem jó élni. Szuper lenne tíz év múlva itt tartani, nem látom, hogy a mostani életritmusomat ötvenévesen is folytatnám. Le akarok lassulni, és ez a hotel lehetne a hozzá vezető út. Elképzelem, ahogy egy nagy asztalnál vacsoráznánk a vendégekkel, és történeteket mesélnénk egymással, és imádom. Ó, és téged is meghívlak majd!
– Köszönöm, amint kész, mindenképp elmegyek a hoteledbe!
– Én pedig köszönöm ezt az interjút, ritkán gondolkozom el ennyire azon, mit és miért csinálok!
(A cikk a Roadster magazin 11. számában jelent meg)
nagy sztori | modell | fotó | interjú | Nuria Val
Jön az a különleges fesztivál, amelyen minden ízében megélheted a Márton-napi hagyományokat
Megfogni a jövő építőit – Bálint Attila-interjú
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!
