A turizmus öl, mondják az aktivisták, mi meg bemutatjuk az otthon nyaralás előnyeit, és elmondjuk, hogyan és hová, ha mindenképpen utazni akarunk.
Bali sokunk szemében az álomnyaralás szimbóluma, türkizkék tengerrel, korallzátonyokkal, egzotikus ételekkel, és kedves helyiekkel. Biztosan nem véletlenül alakult ki ez a kép, csakhogy az indonéz szigetet lassan tönkreteszi, hogy a vágyak netovábbja lett.
Idén hétmillió turistát várnak a négymilliós szigetre, amely körül tavaly egy hat kilométer hosszú szemétzátony halmozódott fel. Igaz, ezt munkások százainak sikerült felszámolnia – a nagytakarítás legsúlyosabb időszakában napi száz tonna szemetet elhordva –, ám a probléma kétségtelenül újratermelődik majd. Már csak azért is, mert a helyi turisztikai minisztérium számítása szerint jövőre már csak kínai turistából tízmilliót fogadnak majd, szemben a tavalyi kétmillióval.
A helyzet egyáltalán nem vicces: Bali folyóinak a fele kiszáradt, kimerülőben a vízkészlet, a tengerpartok erodálódnak.
Ilyen körülmények között pedig már a turisták kiszolgálása sem a régi, akadt rajongó, aki egy közeli, ismeretlen szigettel próbálkozott, de ott is ugyanaz a látvány fogadta: tömeg és szemét.
Korántsem elszigetelt jelenség az indonéziai: a thaiföldi Koh Tachai-szigetet már lezárták, miután a turisták tönkretették; Velencében a turizmus és az Airbnb úgy felnyomta a lakásárakat, hogy a helyiek nem tudják megfizetni, és ma már csak ötvenezren laknak ott, szemben a 18. századi 150 ezerrel; Dubrovnikban a helyiek tévét nézve döntik el, mikor mehetnek ki az utcára, a város pedig a turisták számának drasztikus korlátozását tervezi, és ezt sürgeti az UNESCO is; Barcelona falait számos hasonló mellett olyan graffitik borítják, mint a „Miért hívják turistaszezonnak, ha nem lehet vadászni rájuk?”; Tanzániában pedig őslakos családok otthonait gyújtották fel a vadásztúrákat szervező cégek, közel hétezer embert téve hajléktalanná. És persze a lista nem teljes.
Jelenleg a World Travel and Tourism Council szerint a globális GDP 3,2 százaléka származik turizmusból, az összes széndioxid-kibocsátás nyolc százaléka okolható ezért, igaz, a világ munkahelyeinek közel tíz százalékát adja az iparág. Nem kell minden városra külön rákeresni, hogy belássuk: a tömegturizmus számos helyen súlyos problémákat okoz. De itt, vagyis a keresésnél rejtőzik a megoldás is: ha már utazni akarunk, legalább
nézzünk szét előtte, és ne menjünk oda, ahol a helyiek már a pokolba kívánják a turistákat, vagy eleve túlterhelt a környezet (erről készült is egy alapos lista), és lehetőleg oda se, ahol az ország túl erősen függ a turizmustól (erről szintén készült lista).
Egyszerűen otthon maradni nem csak trendi és környezettudatos, de sok egyéb szempontból is hasznos lehet. Megszabadulunk rengeteg stressztől, amit a szervezés, tájékozódás, pakolás jelent, és ezzel rengeteg időt takarítunk meg. Nem kell heteken át készülni, végigolvasni ezer apró betűs figyelmeztetést, meghallgatni mások beszámolóit.
A rengeteg idő mellett rengeteg pénzt is megspórolunk. Így viszont feldobhatjuk az otthoni nyaralást:
a reptéri illetéket elkölthetjük menő helyi éttermekben, szép komótosan meglátogathatunk olyan kiállításokat, kirándulóhelyeket, bármit, ahová egy rendes stresszes évben nem jutunk el sosem,
vagy ha a mozi a gyengénk, üldögélhetünk napokig a gyöngyvászon előtt. Rácsodálkozhatunk számunkra új helyekre a saját városunkban, ami már majdnem igazi turizmus. Meghívhatjuk egy-egy barátunkat egy-egy estére, akiket amúgy hónapok óta nem, elolvashatunk könyveket, amiket hónapok óta nem. Vagy maradhatunk szó szerint otthon, és gondozhatjuk a kertet, meditatív hajlamúak akár bambulhatják a mennyezet repedéseit. Miért is ne?
Jogos a felvetés, hogy minden előnye ellenére ez egyszerűen nem igazi turizmus. De akkor sem kell elvetni ezt a módszert. Alkalmazhatunk például vetésforgót, mondjuk minden páros évben otthon maradunk, de lehetünk szigorúbbak, egyben hatékonyabbak is, például csak három/négy/x évente utazunk, akkor viszont olyan helyekre, ahová tényleg bármi áron vágyunk.
Ezzel nagyjából ki is szűrhetjük a könnyelmű utazgatást, és jóval felkészültebben vághatunk neki a számunkra igazán fontos terepeknek.
De ugyanúgy hatékonyabb összekötni a szakmai utakat, konferenciákat városlátogatással, mert ha a repülőút adott, pusztán ott maradva már nem romboljuk tovább a környezetet, és legalább nem kétszer megyünk ugyanabba a városba.
Ha a fenti ötletparádéból egyetlen egyet kiemelhetünk, akkor az a súlyos környezeti veszélynek kitett helyek elkerülése. Hiszen éppen az ötletparádé bizonyítja, hogy rengeteg megoldás létezik.
Ez is érdekelhet:
Málta híresen kedvel úticélja azoknak, akik szeretnék feltuningolni szegényes angoltudásukat. Mi is tettünk egy próbát!
nagy sztori | bali | tourism | utazás | környezetvédelem | road trip
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
A Leica-kamerás csúcstelefon, ami az utazók legújabb kedvence lesz
A frissen őrölt kávé nem csak a ráérős reggelek kiváltsága
Erdőterápia a zuhany alatt, avagy ilyen a stílusos lelassulás a Balatonnál
Két közeli hely is felkerült Európa legjobb útközbeni megállóinak listájára
Egyetlen banális trükk, amivel hosszú perceket nyerhetsz a reptéri ellenőrzésnél
Nyár, jó energiák, napfény és csillogás: a Roadster magazin legújabb száma nem kevesebbet ígér, mint hogy még magasabbra emeli ezt az önmagában is nagyszerű évszakot. A nyári lapszámunkban találkozunk a világhírű séffel, Nobu Macuhiszával, aki Robert De Niróval közösen több, mint hatvan hotel és étterem tulajdonosa. Beszélgetünk Makó Szilveszterrel, a hollywoodi sztárok sorával dolgozó fotóssal, és Szu Fudzsimoto japán építésszel is, aki korunk egyik legizgalmasabb alkotója. Elutazunk Marrákesbe, végigjárjuk a portugál El Caminót, és Erdélyben egy igazi tündérmesébe csöppenünk. A milánói dizájnhéten megcsodáljuk az új Hyundai-t, Koppenhágában megnézzük, milyen a pub, amit egy magyar vezet, és találkozunk a vicenzai mesterszabóval, Massimo Pasinatóval is.
Különleges csomagajánlatok itt!