Háromévnyi felújítás után márciusban átadták a nagyközönségnek a Magyar Állami Operaházat. A rendkívül komplex munka egyik fő célja volt helyreállítani Ybl Miklós 1884-es neoreneszánsz épületének eredeti szellemiségét – ebben pedig meghatározó szerepet játszott egy, világviszonylatban is egyedülálló digitális 3D modellezési folyamat. A munkálatokat a ZDA – Zoboki Építésziroda vezette, a világítervezést és a fénymodellezést a MadeByLight végezte, a 3D-s vizualizációt a The Greypixel készítette. Az Operaház legfontosabb tereinek újjávarázsolásának titkaiba az utóbbi két cég avatott be bennünket.
Nagyon könnyű az ország egyik legfontosabb háza, egy 140 éves műemléképület eredeti állapotának helyreállításáról beszélni. Megcsinálni nehezebb – jóformán lehetetlen. Csak erősen töredékes, sokszor egymásnak ellentmondó dokumentáció maradt ránk, bizonyos területeken már az 1884-es átadásra is kompromisszumokat kellett kötni, és ha ez nem volna elég, már az első években is végeztek kisebb-nagyobb módosításokat a házon.
„Filozófiai kérdés, hogy egy történelmi épületben az átadás utáni években elvégzett módosítások eredetinek minősülnek-e” – mondja Haász Ferenc, a MadeByLight vezető világítástervezője.
Nincsenek rajzok az eredeti csillárról, sem a falikarokról, ezért fémrestaurátori kutatásokat végeztek, alkatrészenként vizsgálták, melyik mikor készült, milyen a fém összetétele, majd mindezt az első átalakítások utánról maradt rajzokkal összevetve találták meg az eredetihez legközelebb álló kialakítást. De az anyagok, a formák mellett a fénnyel is akadtak problémák.
Annak idején gázlángot terveztek az épületbe, nyilvánvalóan ezt ma már nem lehet visszaállítani, ráadásul – valószínűleg anyagi okokból – már akkor is elavultnak számító gázlámpák kerültek be. Az akkori fényerő nemcsak szokatlanul alacsony lenne ma, de a szabványnak sem felel meg.
Ehhez hasonló lehetetlen helyzetekből következett, hogy nem fizikai helyreállítást végeztek, hanem a ház eredeti szellemiségét, hangulatát, élményét próbálták meg visszaadni.
Még abból is számtalan újragondolnivaló támadt, hogy az eredeti átadás után pár évvel lefelé fordított falikarokat most ismét felfelé állították. A megújult világítás megidézi a korabeli derengős-félhomályos fényviszonyokat, amihez az auditóriumban LED helyett 25W-os izzólámpákat tettek be. „Nem volt könnyű átvinni ezt a gondolatot a LED-es korban” – emlékszik Haász Ferenc, de más fontos részletre is rávilágít, szó szerint is. Például a balesetveszélyes helyeken növelték a megvilágítottságot, ami valóban eltér az eredeti állapottól.
Az Operaház lelke
Nyilvánvaló, hogy az auditórium a legfontosabb tér, elvégre az általa kínált élményért váltunk jegyet az Operaházba, és az összes többi ezt szolgálja ki. Aztán a felújításkor felnőtt mellé a főlépcsőház is: a mag, ahová be lehet látni a nagybüféből, a vörös szalonból, a karzatlépcsőkről. Éppen ezen publikus terek műemléki részein dolgozott a MadeByLight és a Greypixel.
Bár a két tér csak töredéke az Operaház teljes alapterületének, a jelentőségük kiemelt, amit csak fokozott, hogy a roppant szoros design & build programban – ahol a felújítás a tervezéssel párhuzamosan zajlott – e két kulcsterület minél nívósabb újraalkotására kiemelt kérdéssé vált.
Természetesen az auditórium és a főlépcsőház kapcsolatban van más terekkel, például a karzatlépcsőház teljesen le volt választva a polgári résztől, még saját bejárata is volt. Zoboki Gábor egy „zseniális húzással” több ponton egybenyitotta a karzatlépcsőházat a főlépcsőházzal, amit nagyon jól kellett látni a térben. A komplex probléma olyan fontossá vált, hogy a ZDA profi 3D modellt kért a főlépcsőházról is.
A modell
A digitális, adatalapú tervezés, az úgynevezett BIM modell ezekben az években kezd elterjedni. Az Operaház modellezése viszont messze túlmutatott ezen is. Nem egyszerűen rajzokat készítettek, hanem egy élő modellt, valós időben változtatható paraméterekkel.
A tervezők szabadon kipróbálhattak bármilyen ötletet, vizsgálhattak bármilyen kérdést, a modell szinte azonnal mutatta a valósághű látványtervet hozzá, ez alapján pedig építészeti, belsőépítészeti döntéseket lehetett hozni.
A tér összes felülete, színe, anyaga, fényhatása szerkeszthető ezzel a modellel. Vegyünk ki minden második széksort? Megoldható. Cseréljünk ki minden falikart más formájúra? Rendben.
Egy tipikus felújításnál nincs szükség ilyesmire. Az Operaház belső tere azonban rendkívül aprólékos, ahol csak egy megfelelően részletes modell mutatja meg jól a különbségeket. A legkisebb részlet is befolyásolja az összhatást.
„Állandóan figyeljük látványtervezés nemzetközi történéseit, de nincs tudomásunk arról, hogy született volna már ilyen látványterv bárhol a világon – mondja Lipka József, a Greypixel egyik alapítója. – Egy szabadon szerkeszthető, irdatlan komplex modell, ami messze túlszárnyal bármit, amit eddig csináltunk.”
Már az épület beszkennelése is izgalmas volt. Sokáig nem állványozták fel az épületet, ezért a felsőbb részeket drónnal próbálták megközelíteni, de összetörték azt. Különösen fontos volt a mellvéd a maga puttóival és más díszeivel, de mivel eleinte nem készült el az állvány teljes magasságban, az ablakon kihajolva próbáltak meg szkennelni – aztán amikor már a bokájánál fogták a kihajoló csapattagot a társai, akkor belátták, hogy várniuk kell, míg felépül a teljes állványzat.
Utólag viszont ez már csak gyerekcsíny ahhoz képest, amit a munka egésze jelentett. Rendkívül részletes, valósághű látványterv született, illetve nem egyszerűen látványterv, nemcsak néhány renderelt kép, hanem egy, az építészek döntéshozatalát segítő eszköz. 30-40 kritikus kérdés megválaszolásában segíthette a tervezőket a modell – becsül Haász Ferenc.
Újjászületett az épület
A megújult Operaház tehát megnyitotta a kapuit, ami nemcsak előadásokat jelent: az építészet és a kultúra iránt mélyebben érdeklődők számára állandó és privát épületlátogatásokat tartanak. Az invitálás megfogalmazása különösen kedves lehet a világítástervezőknek. Ahogy az Operaház írja: ismerje meg „hogyan nyerték vissza eredeti fényüket az épület csodálatos terei”.
(Borítókép: az auditórium látványterve. A szkennelt képeket és a rendereket a Greypixel bocsátotta a rendelkezésünkre, a ZDA és a MadeByLight beleegyezésével.)
madebylight | ZDA | the greypixel | operaház
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!