Egyszer minden tisztességes alkoholfogyasztó életében elérkezik a pillanat, amikor az ivást felváltja a kóstolás, a hatás elérését pedig az ízek és az élvezet. Ez egyúttal predesztinálja azt is, hogy a tinédzserkori "mit igyak" lista nyolcvan százalékát kihúzzuk, és csak néhány nemes italtól várunk válaszokat az élet egyetemes kérdéseire. Nálunk ez a shorlist a bor, whiskey és gin hármasában testesül meg – most a borókabogyóval ízesített párlat, azaz a gin kalandos történetébe kortyoltunk egy nagyot.
A gyógyhatásáról már az ókor óta ismert borókabogyót a 11. század környéként kezdték alkohollal keverni, hogy elnyomják a párlatok borzasztó ízét. Nem sokkal később már a pestis elleni orvosságként próbálták használni, kevés sikerrel.
A történetnek itt mégsem lett vége: néhány évszázaddal később a holland Franciscus De La Boe Sylvius orvos és tudós – aki gyomor- és vesebetegségek gyógyszereit kutatta – a borókát gabonaszesszel keverte, hogy érvényesíteni tudja a bogyó vizelethajó hatását. Így született meg 1650 környékén a gin őse, a hollandok és belgák körében máig népszerű genever (jenever).
Nem telt el sok idő, és tucatnyi holland szeszfőzde kezdte újralepárolni a malátapárlatokat elsősorban borókával vegyítve, de gyakran ánizzsal, rozmaringgal, korianderrel, fűszerköménnyel és más gyógy- és fűszernövényekkel együtt, hogy aztán eladják vesebántalmak, gyomorpanaszok és köszvény kezelésére.
Hogy a gin világraszóló siker lett, és nem csak a gyógyhatást keressük ma benne, az főként a nyolcvanéves háborúban, Hollandiában harcoló angol katonáknak köszönhető.
Nem sokkal később Angliában engedélyezték a házi lepárlást, és a sörfőzésre alkalmatlan, rossz minőségű gabonából mérhetetlen mennyiségű gin, és vele együtt több ezer angol ginház született.
Az egykori gyógyszerből hamar ördögi ellenség lett: a gint betegségek és társadalmi bajok okozójának kiáltották ki, ebből a korból maradt fenn a lecsúszott bárokra használt "gin mill" és "gin-joint" kifejezés is. Az 1700-as években gyakoriak voltak az utcai zavargások is az italra kivetett adók miatt, ami rögtön megmagyarázza, miért működött Londonban több mint ezer illegális főzde abban az időben.
Közben a brit gyarmatokon a malária ellenszereként ismert, szénsavas vízben feloldott kinin borzalmasan keserű ízét elkezdték ginnel tompítani, megalkotva tulajdonképpen a gin tonicot.
Amíg a szesztilalom idején denaturált szeszből, borókaaromákkal állították elő illegálisan a "bathtube gin"-eket – ma egyébként így hívják a házi készítésű gineket –, addig a század közepére újabb mélyponthoz érkezett az ital, más alkoholok népszerűsége miatt: a hetvenes években több száz éve működő lepárlóüzemektől igyekeztek megszabadulni a csőd szélére sodródó tulajdonosaik.
Az ezredforduló után aztán helyreállt a világ rendje, és ma, a gin születése után több mint 350 évvel a párlat népszerűbb, mint valaha.
De mégis milyen különböző stílusok alakultak ki az évszázadok során?
#1. London Dry Gin
Az alfa és az ómega. A stílus, ami Londonban kapott szárnyra, bár ma már a világ számos részén készítik. Az 1830-as években megjelent London Drynál alapkövetelmény, hogy kiváló minőségű alapszeszből kell készülnie, ízesíteni pedig kizárólag valódi fűszerek és gyógynövények lepárlásával lehet. A Dry elnevezés abból fakad, hogy a szesz elég tiszta ahhoz, hogy cukrozás nélkül is eltartható és értékesíthető legyen.
Neutrális íze és szárazsága miatt ez a típus – közte olyan márkákkal, mint a Tanqueray és a Sipsmith – használható legjobban koktélokhoz, vagy akár gin tonichoz, martinihoz.
#2. Old Tom Gin
Az édesebb stílus. A 18-19. században a legnépszerűbb típusnak számított, ami főleg annak volt köszönhető, hogy a kevésbé tiszta szeszből készített durvább, karcosabb gint a cukor sokkal simábbá, kellemesebben ihatóvá tette. Martinezt vagy Tom Collinst szigorúan csak ebből!
#3. Plymouth Gin
A Plymouth Gin lényegében egy oltalom alatt álló földrajzi jelzés, amelyet bármely, az angliai Plymouth-ban desztillált gin viselhet. Mára egyetlen márka maradt, a Plymouth, amit a Black Friars Distilleryben, az egykori domonkosrendi kolostorban gyártanak 1793 óta. A Plymouth gin kevésbé száraz, és lágyabb ízű, mint London Dry.
Három változata van: a Regular, a Navy Strength – ez 57%-nál magasabb alkoholtartalmú, amit a legenda szerint a tengerészek úgy ellenőriztek, hogy a puskaporra öntve berobban-e vagy sem –, és a Sloe Gin, amely egy alacsonyabb alkoholtartalmú kökénygin.
#4. Barrel-Aged Gin
A hordós érlelésű gin amolyan vissza a gyökerekhez sztori, azzal a különbséggel, hogy míg régen tárolásra használták a hordókat – és a hozzáadott íz csak mellékhatás volt –, addig ma fűszert, testet adnak vele az italhoz. A gint nem szükséges olyan hosszú ideig érlelni, mint mondjuk egy whiskyt, nagyjából három hónap pont megfelelő.
Szóval, kevés izgalmasabb alkoholos kalandot tudnánk elképzelni a ginek felfedezésénél...
Ez is érdekelhet:
A Bazilika mellett még pont megfizethető áron kapunk olyan komplex gasztronómiai élményfaktort, amilyet kevés helyen lehet a városban.
(Fotók: Getty Images)
gin | szesztilalom | alkohol | Anglia | orvosság | london
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!