Így lett Párizs az első „autózás utáni város” a világon

Legújabb cikkeinkért kövess minket a Roadster Google News oldalán is!

Párizs nem csupán egy romantikus világváros, de a globális városfejlesztés legmerészebb kísérleti terepe is, amely gyökeresen átalakult az elmúlt 25 évben. A nagy újragondolást alapos történeti áttekintés és sok adat nyomatékosítja.

Két és fél évtizede „mobilitási forradalom” zajlik Párizsban, amelynek eredményeképpen a francia főváros mára az első „autózás utáni várossá” vált. Mindez nem varázsütésre történt, vagyis nem egyetlen döntés, hanem egy több mint húszéves, gyakran politikai csatákkal kísért folyamat eredménye – állítja Jean-Louis Missika, Párizs korábbi főpolgármester-helyettese a Terra Nova számára írt elemzésében.

A modernitás fogságából a szabadságba

Az 1950-es évektől Párizst is az autózásnak rendelték alá: autópályák szelték át a rakpartokat, a járdákat leszűkítették a parkolóhelyek javára.

A fordulat 2001-ben kezdődött Bertrand Delanoë megválasztásával, aki elsőként merte kijelenteni: a város élhetőségéhez vissza kell venni a közterületeket a gépjárművektől.

Busz- és biciklisávokat vezettek be, és bővítették a villamosjáratokat is.

Delanoë utóda pedig folytatta a munkát, az autóknak szánt tér visszaszorítása mellett a város zöldterületeinek növelésére összpontosítva. Anne Hidalgo jelenlegi főpolgármester tehát új szintre emelte elődje vízióját, létrehozva a „15 perces város” koncepcióját, ahol minden alapvető szolgáltatás elérhető gyalog vagy biciklivel.

A folyamat sikerét a számok támasztják alá a legmeggyőzőbben: míg 2001-ben elhanyagolható volt a biciklis forgalom, 2023-ra a párizsiak már 2,6-szor több utat tesznek meg kerékpárral, mint autóval, és az elmúlt években sem lassult a váltás folyamata.

Megjelent egy új fogalom, a párolgó forgalom is.

Az „evaporáció” jelenségét kutatások bizonyítják, vagyis amikor lezárnak egy utat az autók elől, a forgalom egy része nem más utcákba terelődik át, hanem egyszerűen megszűnik, mert az emberek alternatív módokat választanak. Mérhetően tisztább lett a levegő: 2012 és 2022 között a nitrogén-dioxid-szennyezés átlagosan 40%-kal, a szálló por mennyisége pedig 28%-kal csökkent Párizsban.

Mindez megjelenik a mindennapokban is. Eddig több mint kétszáz „iskolautcát” (rue aux écoles) hoztak létre, amelyeket teljesen elzártak az autóforgalom elől a gyerekek biztonsága érdekében.

De az adatokon túl meggyőző olvasmány volt a cikket szemléző The Local France posztja alatti kommentáradat, ahol maguk a párizsiak, illetve az ott élő külföldiek erősítették meg, hogy

olyan változásokon ment át a város, amelynek eredményeképp ma már Koppenhágához vagy Amszterdamhoz hasonlítják.

Párizs átalakulása nem csupán várostervezés, hanem egy újfajta urbánus luxus megteremtése: a csendé, a tiszta levegőé és a szabad mozgásé. A Szajna-parti gyorsforgalmi utak helyén ma már parkok és sétányok húzódnak, a Champs-Élysées alatti parkolóházakat logisztikai központoknak használják, a Rue de Rivoli pedig az autós rémálomból a biciklisek sugárútjává vált.

Bár a folyamat – ahogy Missika fogalmaz – „zajjal és dühvel” járt, az eredmény vitathatatlan. Párizs bebizonyította, hogy a nagyvárosi lét nem feltétlenül jelent egyet a dugókkal és a szmoggal. Az „autózás utáni város” nem az autók betiltásáról szól, hanem az egyensúly visszaállításáról, ahol a város újra az embereké, és ahol a mobilitás nem kényszer, hanem a minőségi időtöltés része.

Párizs, Párizs, Párizs

Párizzsal természetesen a közlekedésen túl is sokat foglalkozunk a Roadsteren, legutóbb a város legromantikusabb múzeumának újranyitásáról, az elkerülendő turistacsapdákról vagy épp a buszos utazási időt felére csökkentő, Európa leghosszabbjának számító kabinos felvonó elindulásáról írtunk.

(Forrás: Terra Nova, fotók: GettyImages)

párizs | kerékpár | franciaország | élhető város | közelekedés | autó