Korunk egyik legnagyobb hatású fényképésze, aki humorral illusztrálja a létezés szélsőségeit

A dokumentarista és megrendezett képeket egyaránt készítő Roger Ballen a kortárs fotóművészet meghatározó alakja, akinek több mint huszonöt albuma jelent meg eddig.

A New Yorkban született, de negyven éve Dél-Afrikában élő Ballen a társadalom perifériájára szorult embereket, illetve a létezés szélsőségeit mutatja be sok humorral, iróniával. Roger Ballen munkássága összetett és többértelmű, univerzális kifejezőerejű és archetipikus, de mindemellett tele van iróniával, szellemességgel és humorral is.

Kísérteties, radikális fotói, amelyeket nehéz kiverni a fejünkből, a saját pszichénkbe vezető felfedezőutakká válnak.

Magával ragadó kompozíciókban foglalkozik olyan témákkal, mint a kontrollvesztés, a káosz, az őrület, az elidegenedés, az ember viszonya az állatvilággal, a halál elkerülhetetlensége vagy a másság élménye:

„Tizenhét évesen kezdtem komolyabban fényképezni. Inspirált, hogy édesanyám jóban volt híres fotósokkal, André Kertész műveit például ő adta el először Amerikában. Viszont soha nem tanultam a fotózást.”

Ballen 1969-ben, 19 évesen ott volt a woodstocki fesztiválon, és három tekercs képet készített ott, de ezeket csak az esemény 50. évfordulóján, 2019-ben publikálta. A különleges alkalom kapcsán a művész a következő gondolatokat fogalmazta meg:

„Évtizedekig eszembe sem jutottak ezek a fotók, aztán 2019-ben egy közülük megjelent egy albumban, ami után felhívtak a The New York Timestól, hogy van-e több is.

Sikerült megtalálnom a tekercseket, kiderült, hogy még Jimi Hendrixet is lekaptam, végül négyoldalnyit hoztak le a lapban belőlük.”

Stílusa, művészete, technikája fotóról fotóra, munkáról munkára alakult ki.

Boyhood című első fotóskönyve akkor készült el, amikor a hetvenes években, utazásai során gyermekkorát próbálta újraélni.

1986-tól 1994-ig, a politikai bizonytalanság, a forrongások, a forradalom időszakában a vidéki Dél-Afrikát fotózta, és miközben a fekete népesség jogai kerültek előtérbe, a társadalom perifériáján élő fehéreket örökítette meg. Maga úgy jellemzi műveit, mint egzisztenciális pszichodrámákat, amelyek a tudattalanba hatolva az emberi lét lényegét tárják fel.

„A munkám alapján nem vagyok kívülálló művész. Nemzetközi, jól képzett művész vagyok. De azokat, akikkel dolgozom, a társadalom peremén élőknek tekintik. Ennél azonban szerintem fontosabb, hogy a munkám az elméd túloldalára visz el.

Érzelmi állapotokra koncentrálok, arra a helyre, amit az emberek jellemzően a perifériára vagy a margóra kényszerítenek és elkerülnek.”

Ballen művészetében áttörést jelentett Outland című sorozata, amelynek képeit 1995 és 2000 között készítette.

„Ezek egyfajta pszichológiai tanulmányok. Egyrészt instruáltam embereket, hogy mit csináljanak, másrészt maguktól tették. Megjelentek a képeimen a kábelek, az állatok és a rajzok, amelyek később is meghatározóak lettek.”

Szintén nagyon ismert a Ballen Shadow Chamber című sorozata, amelyben egy johannesburgi munkásszállón fotózott négy éven át aranybányászokat. Itt már nagyon kevés arcot ábrázolt, viszont a formák előtérbe kerültek, és megjelentek a szobrok, az installációk. Ez az irány látható Boarding House című, régi raktárépületben készült képein is.

Miután Roger Ballen mintegy öt évtizeden át fekete-fehér képeket készített, az elmúlt négy négy-öt évben áttért a színesre.

„Korábban nem volt digitális kamerám, de hiteltelennek is éreztem a színes ábrázolást. Most már másként látom, egy új világ nyílt meg előttem”

– hangsúlyozta a művész, akinek alkotásai minden jelentős nemzetközi múzeumi gyűjteményben megtalálhatók, és aki egyike azokn művészeknek, akik jelenleg Dél-Afrikát képviselik a 2022-es Velencei Biennálén.

Roger Ballen 1969-ben járt már Budapesten, sőt fotózott is itt, de ezek a képek elmondása szerint nem sikerültek igazán. A művész nemrég újra Budapestre érkezett, hiszen ezúttal a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Házban nyílt kiállítása.

Budapesti tárlatának legutóbbi darabjai a Roger the Rat című kötetből lehetnek ismerősek: a 2020-ban megjelent album főszereplője az ember, aki patkánynak képzeli magát.

„Öt éven át csak patkányos képeket készítettem. Ezeken a fotókon elnyomott érzéseinket és gondolatainkat próbáltam ábrázolni”.

A Mai Manó Háznak saját ars poeticájáról, művészi ambícióiról, munkásságáról, a művészet egyetemes céljairól is mesélt az alkotó:

„Nos, ha valaki végignézi a jelen kiállítást, számos változást találhat az évek során, lépésről lépésre, rétegről rétegre. Lehetnek nagyszerű ötleteink, de ez nem jelenti azt, hogy a fotográfiákon létre is tudjuk hozni azokat. Arról van szó, hogy el kell készítenünk a képeket, inspirálódnunk kell a saját munkáinkból. Nem szükséges bemutatnunk az alkotást, mert az [...] benyomást tesz az emberre. Mintha megszagolnánk egy virágot, nem kell tudnunk, hogy milyen virágról van szó, honnan származik. Megszagoljuk a virágot, és érezzük, hogy remek illata van.

A művészetnek ugyanígy kell működnie, a művészetnek egyetemes üzenete kell legyen, és azonnal el kell érnie az ember tudatalattiját, bárhol is legyen a világban. Számomra úgy tűnik, hogy a képeim bárkit elérnek, aki rájuk tekint.”

A június 8-án nyílt, Ballanesque – Roger Ballen szerint a világ című tárlat augusztus 21-ig lesz látogatható a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Házban, a kiállítás kurátora Baki Péter. A kiállításon Roger Ballen nyolcvanöt fekete-fehér alkotása tekinthető meg, köztük korai, a hatvanas-hetvenes években készült képei, illetve a nyolcvanas évektől datálódó híres sorozatainak darabjai egyaránt szerepelnek.

Ez is érdekelhet:

(Forrás: Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház, MTI; nyitókép: a Time Square éjszaka, Getty Images)

Roger Ballen | kiállítás | nagy sztori | budapest | Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház