Várhatunk-e csodát egy százmilliós autótól, megváltoztatja-e az életünket?
Charles Stewart Rolls és Henry Royce huszadik század eleji találkozójáról joggal állíthatjuk, hogy jól sikerült megbeszélés lehetett, hiszen a mérnök Henry és az ereiben nemesi vérrel büszkélkedő autókereskedő, Charles, meglátták egymás szemében a szikrát, és összehoztak egy egész jó kis céget, az 1906-ban bejegyzett Rolls-Royce Ltd.-t. A manchesteri székhelyű manufaktúra ettől kezdve azon dolgozott, hogy egyre többen parkolják le a lovakat az istállóba, és helyette négy- vagy hathengeres automobilokkal közlekedjenek inkább, mert túl vastag az ózonréteg, és a világot is látni kéne, még időben. Innentől a többi már történelem, ahogy szokás mondani.
A Rolls-Royce-sztorit méltatlan lenne összefoglalni pár sorban (pláne, hogy még a repülőgép-motorokról is egy lexikont lehetne teleírni), hiszen a huszadik század nem épp a legcsendesebb időszaka volt az újkori történelemnek, így a márka előtt majd egy másik anyagban tisztelgünk hosszabban, most inkább tekerjük előre az idő kerekét a 20. század legvégére, ahol a szintén nem túl halk történelmű BMW birtokán belülre került a legendás brit műhely.
1997-től új korszak kezdődött a Rollsnál, melynek eredményeként 2003-ban mutatták be az első új Rollst, a Phantomot, majd 2009-ben a Ghost modellel állítottak emléket a száz évvel korábbi Silver Ghostnak.
Földünk népessége rohamosan nő, és a Rolls-Royce menedzsmentje úgy értelmezte az elmúlt évek gazdasági és demográfiai változásait, hogy érdemes megkínálnia a fiatalabb korosztályt is egy modellel, elvégre manapság sokkal könnyebb már a huszas-harmincas éveinkben pazar üzleti sikereket elérni, és mesés vagyont szerezni, mint korábban, gondoljunk csak a technológiai sikertörténetekre, elképesztő felvásárlásokra.
Ennek megfelelően érkezett közénk a Ghost kupéja, a Wraith, mellyel 2014 óta találkozhatnak a jobb környékek lakói, de azért ne essünk kétségbe, ha még nem láttunk ilyet, évente összesen négyezer darab körüli Rolls készül el a goodwoodi gyárban – ebbe minden modell beleértendő –, és az autóikat sem feltétlenül dobják minden sarkon utánunk nulla százalék befizetéssel, mondhatni kifejezetten előre kell gondolkozni, ha az ember szeretné meglepni magát egy ilyen járgánnyal.
Az újkori Rollsok formavilága egyértelműen definiálja az autóik 21. századiságát, és a látványosan királyi udvari megjelenést a londoni éjszakai élet smirglis-Guy Ritchie-s hangulatával tompítva-vegyítve válik kívülről a szem számára igazán kívánatos jelenséggé a Wraith, pláne a Black Badge.
A Wraith már messziről lemeccseli minden szempárral, miként illene kezelni a helyzetet, amikor közelebb érkezik. A lábak földhöz rögzítésében kiemelkedően hatékony fegyver.
Lehengerlő, magabiztos megjelenésével nem félelmen, hanem elismerésen alapuló tiszteletet vált ki. Rajongás veszi körül, bármerre fordul, mint a brit uralkodó családot. A benne töltött szerencsés néhány száz kilométer alatt kizárólag kedvesen elismerő pillantások új tulajdonosai lettünk, és tényleg úgy éreztük magunkat, mint egy herceg. Vagy mint
A herceg
A Wraith az első millimétertől az utolsóig döbbenetes jelenség, ami leginkább a méreteinek köszönhető. Nyilván összehasonlítható a paraméterei alapján más autókkal, és nyilván autós újságíróként a legtöbb ponton bele lehetne kötni ár/érték arányban szinte minden pillérébe, mert ez az autó egyáltalán nem egy autó, ami megér ennyi pénzt.
Ez saját magad és a sikereid története egy négykerekű vagyontárgy formájában.
Egy ékszer. Egy érem, kitüntetés. Egy műtárgy. Valami, amit még véletlenül sem azért vesz az ember, mert a hétköznapok során szüksége van a szolgálataira. Pedig egyébként szolgálatkész kincs ez a Wraith, egészen komoly elvárásaink lehetnek vele kapcsolatban.
Méretéből kifolyólag (5269 mm hosszú, 1948 mm széles) egy rendkívül gáláns beltérrel rendelkező guruló hotelszoba, a maga 2440 kilója pedig messziről látszik, jogosan kéri a motorháztető alá a V12-es 6592 köbcentis, 632 lóerős biturbó blokkot, hogy azzal aztán a kardánalagúton át 870 Nm társaságában valahogy a hátsó kerekek és az út együttműködésében valami olyan térhajlító manőver történhessen, aminek következtében ez a kaszni 4,6 másodperc alatt felgyorsul százra.
Az F01-es kódjelű hetes (előző generáció) BMW padlólemezére épülő Wraith gyorsulása impresszív, de ami legalább akkora élmény, az a megállás nagy sebességről, hiszen majd 2,5 tonnával azért már egy meleg nyári aszfalton meg lehet bontani az útszerkezetet. A kanyarokban úgy viselkedik, mint egy lendületben lévő hajó, időben kell gondolkozni, billeg és bár stabil, de nem szerpentinezésre való. Mindezeket csak azért merem leírni, mert az újkori Rollsok esetében kifejezetten szeretné a márka, hogy a tulajdonosai álljanak ki vele a garázsból, majd pedig ne csak a hátsó ülésen, sofőr társaságában élvezzék vele az utat, hanem vezessék, és úgy is élvezzék.
A vezetési élmény egyik sarkalatos pontja leginkább a csend. Csend egy V12-esben. Igen.
A Rolls-Royce egyik legnagyobb ígérete és teljesítménye a tökéletes illesztések és a dupla ablaküvegeknek köszönhetően az a félelmetes csend, ami normális használat mellett akár a kikapcsolódásnak, akár a finom zenei élménynek, akár a fontos beszélgetéseknek a legfontosabb alapja.
Gyorsan vissza egy kicsit a zenéhez: a hangélményért nem konkrétan egy beszállító felel. Itt a mérnökök mindenből a legjobbat kiválasztva állításuk szerint minden részterület legizgalmasabb megoldásából egy kézműves audiorendszert építettek, mely meg kell hagyni, egész bíztatóan szól. Tényleg.
Fiatal formavilág, udvari pompás beltér, konzervatív megldások egy-egy villantással. Hogyan értelmezzük ezt az autót?
Részleteiben védhetetlen, koncepciójában verhetetlen
Egy százmillió forint körül megszerezhető autó esetében nagyon magasan vannak az elvárások, gyakorlatilag ezeknek nem is lehet megfelelni. Mert ahhoz versenyezni kellene a konkurensekkel, és jobbnak bizonyulni. Abban az esetben, ha ezt a tárgyat autónak tekintjük, de ezt a gondolatot engedjük is el.
Kellenek a történetek, hogy megértsük.
Kell a fordítottan nyíló ajtó, de még az is, hogy egy motor segítségével nyíljon. Urasan. Mert ez megunhatatlan és eredeti. Kell az ajtótokba helyezett RR-esernyő, mert ebben az autóban nem ázunk meg, ez nem történik meg ennek az autónak a tulajdonosával. Ebben az autóban nem fordulatszámmérő van, hanem órás áthallással erőtartalék-kijelző. Ha belegondolunk, logikus. Ez a mutató azt mutatja meg nekünk, még mennyi erővel gazdálkodhatunk, meddig ér a takaró.
A Wraith lehozza a csillagokat az égről, és ez nem vicc
A tetőablak helyett ezernyi apró fényforrást találunk, az optikai szálak fényerejét a tetőnyitó helyén lévő gombbal vehetjük erősebbre vagy tompíthatjuk.
A levegő hőmérsékletét külön állíthatjuk a lábunknál és a felső szellőzőknél, de semmi digitális játék a számokkal: vagy melegebbet, vagy hidegebbet akarunk. Miért fontos, hogy pontosan hány fok van? Tulajdonképpen egyáltalán nem az.
Szórakoztató jelenség a motorháztető elején lévő szobor (Spirit of Extasy) elővarázsolhatósága-elrejthetősége, nyilván semmi nagy történet, de egy kis játék.
Ha megnézzük az órákat, a gombokat, kapcsolókat, nem pereg le előttünk a jövő nagy sci-fije, ez az autó nem egy technológiai hipertérugrás, semmi zavarba ejtővel nem fogunk találkozni, helyenként kifejezetten számon kérhető a megoldások egyszerűsége (vagy ötlettelensége), puritánsága. Arra jutottam magamban, általában az embert idővel lelépi a technológia, és egy bizonyos kor felett már csak elkezdünk rohanni a legújabb vívmányok után, majd ezt is elengedjük, és messziről integetünk neki, ahogy elhaladt mellettünk. Gondoljunk csak arra, hogy a nagyszüleink mennyire vannak képben általában mondjuk egy okostelefon nyújtotta lehetőségekkel.
Ennek a márkának a vásárlóközönsége pedig valószínűsíthetően az a korosztály, ahol megvoltak a kemény üzleti évek után a nagy pénzügyi sikerek, és már nem feltétlenül a legújabb megoldásokkal kelnek-fekszenek, ha túl modern eszközt kell használniuk, elmegy a kedvük tőle. Ebben a Rollsban olyan megoldásokkal találkozhatnak a szerencsés birtokosok, amik tíz éve legalább piacon lévő fejlesztések, semmi úttörő, nagyívű, zavarbaejtő ötlet, ne érezze magát kirekesztve az, akinek le lehet húzni a kártyájáról ennyi tallért.
Olyan, mint egy kastélyszálló. Konzervatív, nagyvonalú, kényelmes és drága
A csodát ne ettől az autótól vagy márkától várjuk, a csoda bennünk van, ez a kincs pedig egy visszaigazoló pecsétje annak, hogy valamit az életben sikerült elég magas szinten megvalósítani. A Rolls-Royce önmagunk elismerése, hogy a sikereink ne múljanak el maradandó emlékek nélkül. Azért nem ártanak hozzá a nagy sikerek: a Black Badge széria új ára 350 ezer euró felett található, ehhez jól jön egy komolyabb exit.
A Rolls-Royce nem egy autó, hanem a gazdájának története.
Ez is érdekelhet:
Kicsit egyenlőbb lett a világ: már az elit VIP-szekciójának krémje is eljuthat olyan helyekre, ahová korábban csak a kisebb vagyonnal és magasabb szárú gumicsizmával rendelkezők. Méghozzá egy Rolls-Royce-szal.
(Fotó: Donkó Péter, helyszín: Kastélyhotel Sasvár Resort)
black badge | rolls-royce | nagy sztori | wraith
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!