Aki csipkébe tekerte a Mickey egeret – Sam Havadtoy-portré

Readymade, csipke, csipke, csipke, akril, pöttyözés, anyagrétegek, jelentésrétegek, Disney-figurák, kacsák, őszinteség, titkok, hipnózis, mantraszerű szövegek, piacozás, világsztárok, Andy Warhol, Keith Haring, André Kertész, Yoko Ono, legendák, kalandos életút és még nagyon nincs is vége.

Helló magyar művészettörténet, most akkor van egy élő, nemzetközi szinten is kiemelkedő pop-art művészünk? Havadtőy Sámuelnek július közepén öt napon belül három különböző tematikájú kiállítása nyílt, három helyszínen: a Ludwig Múzeumban (szeptember 2-ig), a Kálmán Makláry Fine Arts Galériában (augusztus 10-ig) és a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrumban (szeptember 30-ig). Mindenhol ott voltunk, mutatjuk, meg sztorizunk a művészről, akinek az élete színesebb, mint egy LSD-bélyeges éjszaka. Közvetlenül az első kiállítása előtt beszélgettünk is kicsit, megpróbáljuk skiccelni a nagyképet.

Mikor Sam végre megérkezett és belekezdtünk a beszélgetésbe, alig tudtuk felvenni vele a tempót, felszántotta a kiállítótér közlekedőit, mert minden “fontosat” látnunk kell. Mesélt, mesélt, kedves, közvetlen, vidám ember benyomását kelti visszafogott öltözékében, klasszikusan inges, szemüvege letisztult forma, egyszerű dizájn, megsaccolni sem tudnánk az árát, a tornacipője viszont extrém, nyomunk rá egy lájkot. Jó a szett, lehet valami köze az esztétikához.

"Legalább olyan gazdagnak kell látszanod, mint amilyen vevőkre számítasz."

Ki ez az ember és mégis, hol volt eddig?

Londonban született, de a család visszatelepült Magyarországra épp az ‘56-os forradalom előtt, a határok lezáródtak, és a vasfüggöny mögött felbomlott a család. Szerény körülmények között nőtt fel, tizennyolc évesen ő volt az ország legfiatalabb kereső pincére, aztán '71-ben lelépett az országból. Úgy szokta mesélni, hogy ekkor már legalább nyolcszor megnézte a Hard day’s night-ot, és olyan világban szeretett volna élni, mint a filmben lévő fiatalok. Egy Angliában töltött év után élénk networkinggel, heavy akcentussal New Yorkban találta magát.

"Az egyetlen dolog, amit apámnak köszönhetek, hogy gyerekkoromban hazaköltöztünk Angliából, mert ott valószínűleg egy egyszerű proliként nőttem volna fel. Így viszont a kelet-európai disszidáns szerep egzotikussá tett, mindenki mindig segíteni akart."

Viszonylag sok időt tölt Magyarországon, főleg azóta, hogy Yokoval különváltak útjaik, ami a kétezres évek elejére tehető. Együtt is jó párszor megfordultak itt, legelőször '81-ben, amikor Yoko Ono egyik legnagyobb élményének a velős pirítóst húzta be meg az Ecserit. Később közös kiállítóteret nyitottak Galéria 56 néven még a rendszerváltás előtt, de mint ahogy kapcsolatuk, ma már ez sem működik.

A szétválást követően nemcsak magát a szakítást kellett Samnek feldolgoznia, hanem az élő sztárkultusz világból való távozást is, ismeretségi körének majdnem egésze lemorzsolódott. Szerinte ez teljesen hétköznapi történet, egy kapcsolat megszakadásánál a közös barátok általában úgy érzik, választaniuk kell a két ember között. Ezt a döntést meg is könnyítette, visszaköltözött Európába.

Természetesen, ez nem ilyen egyszerű folyamat. A depressziós időszakok, terápia és öngyógyítás egyik lezáró aktusa az 5313 című 2013-as évjáratú munkája. Ebből küldött egy kópiát Yokonak, lezárva a múltat, aki azóta sem reagált az ajándékra.

"Yokonak humora az nincs, de a művészeti gesztust biztos értékelte."

A Ludwig-kiállítás címe Huszárlépésben, Sam művészi pályájának a New York-i időszakát mutatja be. Itt van az ajtó sorozat, a szárnyas oltár, a Disney-figurák, a sakktáblás sorozat, egy fotósorozat André Kertészre reflektálva, egy igazi Fiat 500-as csipkében, a szitanyomatos önarckép, és a titkos szövegek temetőivé vált képek. Sőt, van egy terem friss munkával, négy darab összeillesztett kacsás handmade szőnyeg, pár hete készült el, egyéves munkafolyamattal.

Ambíció, merészség, szorgalom, munka, smúzolás

Soha nem szerzett diplomát, de Amerikába érkezve négy éven át minden évben beiratkozott főiskolára, aztán két héten belül töröltette a jelentkezést, így visszakapta a befizetett tandíjat, a diákvízuma viszont érvényes maradt. A munkában jól teljesített, és ez papírok nélkül is átvitte a plafont, jöhettek az önálló projektek. Ekkor még mindig csak huszonhárom éves, hogy próbbnak tűnjön, pár évig huszonkilencnek mondta magát.

"A lakberendezés olyan, mint egy nagy tabló elkészítése, ha abban harmónia van és minden működik, akkor tökéletes a kép."

Kis költségvetésekkel dolgozhatott, mindig a legutolsó lépés volt, hogy milyen képek kerüljenek a falakra, így arra általában már nem maradt pénz. Ezért titokban eleinte a maga festette dekorokat adta el egy “Ő” betűs szignóval.

Aztán nyitott egy galériának is beillő régiségboltot, az érdeklődőknek mindig a cipőjét, óráját csekkolta, így rögtön szűrte, ki a vásárló. Egy szép napon két szakadt hippi lépett be hozzá, a cipőjük jó volt. Lennon és Yoko ezután többször megfordultak nála, kérték a tanácsát, megbízták otthonaik berendezésével. Lassan elmélyült a kapcsolatuk, Lennon halálakor már baráti volt a viszonya Yokoval, azután meg élettársi.

Only want your money

Akkoriban pörgött a Studio 54 Manhattenben, ez volt a hetvenes-nyolcvanas évek underground és popkultúra alfája és ómegája. Itt ismerkedett meg Sam mindenkivel, aki a későbbiekben hatással volt alkotói ívére, belélegezte a közeget, hagyta magát formálódni. Egyszer, mikor Andy Warhol érdeklődött, miket csinál, azt javasolta neki, menjen el inkább hozzá a Factoryba szitázni, egyik embere most indít kurzust.

"Azt hittem, nekem akar jót, de kiderült, hogy az asszisztensének, akinek én lettem az egyetlen tanítványa."

Sam legfrissebb szitanyomatos kollázstechnikával bővített egyedi nyomatai kapják a legnagyobb hangsúlyt a Kálmán Makláry Fine Artsban, itt egyébként többször nyílt az elmúlt években kiállítása, menedzseri szempontból is kötődnek. A galériát az ötvenöt legjobb európai galéria között tartja számon a nemzetközi szakma. Ezek a legújabb munkák már egy vidámabb korszakhoz kapcsolódnak, túl az érzelmi válságos éveken, csakúgy, mint a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum által kiállított műtárgyak. A Memory of Love tárlaton szerepet kap a hitelesség, őszinteség témája, és megjelenik a pontozásos technika eredetének története is, ami Moholy-Nagy Lászlóhoz fűződik.

Jól példázza Sam belső motorját a kiállítás nyitóeleme, egy pár csipkekesztyű, amit ismeretlenül küldtek neki, hogy használja fel, ugyanis egykori tulajdonosa operaénekesnő szeretett volna lenni, de ez az álom nem vált valóra. Ha a kesztyű beolvadhatna az egyik munkába, akkor ebben a formában mégis közel kerülhetne a művészethez. Milyen szép és lírai történet, akárcsak Havadtoy külső, belső világa. Sam nem vágta szét a csipkét, és a kiállítást egy operaénekesnő előadása nyitotta meg.

De hogy milyen is Sam művészete még?

"A kritikusok azt szokták mondani, hogy a boldogtalan gyerekkoromat teremtem újra, úgy, ahogy élni szerettem volna. Nem ezért csinálom. Persze, az alkotásban a legtöbb dolgot a tudatalatti irányítja. Szóval lehet, hogy mégis igazuk van. Sosem vitatkozom, ha szépet írnak."

Művészete beazonosíthatóan személyes, már-már intim dimenziókkal, mégis finom és dekoratív. Jó érzékkel ötvözi a közép-európai stílusjegyeket az amerikai pop-arttal. Magát elsősorban festőként definiálja, az objekteket ugyanúgy kezeli, mint a vásznakat, csak éppen 3D-ben.

Jellemző alapanyaga a csipke. Még gyerekkorából bevésődött emléke a lakásban itt-ott felbukkanó kis csipketerítő, utálta. Mégis, már lakberendezőként – más kontextusban – becsempészte a munkáiba, a megbízói pedig imádták a magyar kuriózumot.

Samet lenyűgözi a tudat, hogy az élet minden kötelezőjén túl, valami senki által el nem várt belső igényből készülnek ezek az anyagok. Mindenhol vásárol csipkét, újakat és használtakat, piacozik, alkudozik, olykor a lomtalanításokat sem hagyja ki. A textilt felületként kezeli, szétvágja és darabokban kasírozza azokat a képekre, tárgyakra, nem egyszer extrém végletekig tekerve a dolgot, ilyen a Fiat 500-as a Ludwigban és az óriáskacsa Szentendrén. De a csipkét használta halotti lepelként is, azt a sorozatot készítve, ahol rejtett történetek vannak a képek legalsó rétegében, ezt fedte be, takarta le az anyaggal. Ikonikus Disney- és kacsafiguráin túl, a szitanyomatok is állandó részei a programnak, naná, vajon hányan mondhatják el a világon magukról: Andy Warholnál tanultam a szitázni.

Mindenki a múltról kérdezi, oké, és mi van most?

Egy életre szóló felkiáltójel Sam életében Keith Haring barátsága, aki a világ első népszerűvé vált street art művésze. A nyíltan homoszexuális, AIDS-ben elhunyt Keith utolsó éveiben került szoros barátságba Sammel. Keith életének legutolsó publikus street art megmozdulása Olaszországhoz kötődik, a Tuttomondo egy nagyméretű falfestmény, amit ‘89-ben egy héten át festett a pizzai Sant'Antonio Abate templom külső falára. A festmény harminc összekapcsolódó figurát ábrázol, ami azóta a béke és harmónia szimbólumává vált az egész világon. Esélyes, hogy ez a momentum is szerepet játszott milánói letelepedésében.

Legnagyobb és legjobban felszerelt műterme mégis Szentendrén van, a legtöbb munkáját ott készíti, évente általában két hónapot tölt az országban. Sam témáiban megjelennek az új hatások: a hit, vallásosság, humanizmus és a kortárs világ kontaktusai. Jelenleg egy októberben nyíló nápolyi kiállítás feladatai várják, a következő évben pedig egy emlékművön dolgozik, amit jövő ősszel avatnak fel, a megbízója ezúttal maga a Pápa.

Annak ellenére, hogy a három mostani megnyitó ideje alatt nem volt ember, akivel ne állt volna szóba a legszélesebb mosollyal, mégis profin szeparálja magát a közegtől. Megkerestünk néhány szentendrei művészt is, hátha hallunk azontúl még valamit, mint amit ő el akar mondani, de nem jártunk sikerrel. Tapasztalatok szerint két-három évente van új kiállítása Magyarországon, addig meg pezseghetünk a mostaniakban.

Ez is érdekelhet: 

(Fotó: Pálfi Balázs)

sam havadtoy | pop art | yoko ono | nagy sztori | ludwig muzeum