Az autógyártók művészei a mai napig agyaggal dolgoznak

A legújabb autókat már szinte teljes egészében digitálisan tervezik meg, de a fejlesztési folyamatnak a mai napig elengedhetetlen része maradt a modellezés. Az életnagyságú modellek alkotása igazi művészet, de műszaki tudásra is szükség van hozzá – a különleges foglalkozás részleteibe a Škoda engedett bepillantást.

A dizájnközpont az autógyártók egyik legjobban őrzött titkának számít, hiszen itt születnek meg a sorozatgyártásra szánt típusok, vagy a kiállítások reflektorfényében tündöklő koncepcióautók életnagyságú modelljei. Az új autók esetében ráadásul évekkel a bemutatója előtt elkészülnek a formatervvel, ezért amikor a dizájncsapat befejezi a munkát, az eredmény még vagy két évig titokban marad.

Agyagból életnagyságban

Aki egy kicsit is járatos az autók világában, biztosan ismeri azokat a hagyományos agyagmodelleket, amelyeket az autógyártók használnak a formatervek fejlesztése során. A digitális tervezés nem küldte nyugdíjba ezeket a modelleket, manapság is használják a módszert, de egyre több igazi alkatrészt építenek be, hogy az agyagmodellek megjelenését közelebb hozzák az igazi autókéhoz. Még az utastereket is ezzel a módszerrel alakítják ki.

„Az agyagmodellek a mai napig különösen fontosak a számunkra”

– magyarázza Martin Bogner, a Škoda dizájnközpontjának munkatársa. „A modelleket olyan részletek finomhangolására használjuk, amelyek a digitális környezetben elkerülhetik a figyelmünket.” Az életnagyságú modellek akkor is szerepet kapnak, amikor az autógyártó felsővezetése jóváhagyja a projektet, ezek láttán döntenek egy-egy típus sorsa felől.

A cseh márka dizájnközpontjában három stúdió is működik, egy a külső, egy a belső, egy pedig az alkatrészek tervezésére. A karosszériatervező stúdió a legnagyobb az összes közül, ennek csarnokában akár hét darab életnagyságú modell is elfér. Más autógyártókkal ellentétben a Škoda nem is igazán foglalkozik méretarányos modellek készítésével. Mindent életnagyságban alkotnak, mert előfordulhat, hogy egyes részletek nem tűnnek ki kisebb méretben.

A kaparótól a marógépig

A stúdióba látogatókat meglepheti, hogy nagy marógépek is vannak a csarnokban, ezek jelentik az átmenetet a digitális világ és a valóság között. Míg korábban a modellezők teljesen kézzel formálták az agyagból készülő autókat, addig ma már a marógép alakítja ki az alapformát. A modellek alapja minden esetben egy habbal kitöltött acélváz, amelyre egy agyagréteg kerül. Az agyagot egy speciális kemencében 50-60 Celsius-fokra melegítik, így képlékeny és könnyen tapasztható lesz, szobahőmérsékletre hűlve azonban megkeményedik. Ez is az oka annak, hogy ezek az életnagyságú modellek nem teljesen agyagból készülnek, hiszen az agyag amellett, hogy rendkívül nehéz (az autók még így is több tonnát nyomnak) és drága, könnyen megrepedhet vagy leválhat.

Az alapréteg felhordása után a gép olyan formára vágja az agyagot, mint amilyet a digitális modellezők készítettek a formatervezők munkája alapján. Miután a modell megkapta az alapformáját, elkezdődik a modellezők munkája.

Kaparók, kések, simítók és egyéb speciális eszközök segítségével finomhangolják

az eredeti vonalakat, amelyek a marás után általában egy kicsit sorjásak maradnak.

A munkájuk eredményét beszkennelik és háromdimenziós modellé alakítják, amely tovább módosítható, és további marási munkákhoz vagy virtuális prezentációkhoz használható fel. Az autók tervezése során ugyanis minden típushoz több alternatív dizájnt is készítenek, és ezek közül választanak egyet, amelyet aztán kidolgoznak. A modellkészítők pedig igazi művészek, a munkájuk mesterei, akik a formatervezőkkel együttműködve agyagból alkotnak, minden tapasztalatukat és művészi készségüket beleadva.

Aprólékos kidolgozással

A karosszériát és az utasteret tervező stúdiókban hasonló módszerekkel dolgoznak, de a belső terekkel foglalkozó modellezők gyakrabban veszik igénybe a harmadik, alkatrésztervező stúdió munkáját. Itt különféle alkatrészeket készítenek elő, hogy minél valódibbnak tűnjenek, amikor az agyagmodellbe építik azokat. A karosszéria elemei közül ide tartoznak a hűtőmaszkok, a fényszórók, a keréktárcsák és az ehhez hasonló részletek.

A belső térben ennél is többféle alkatrészre van szükség, ráadásul az egyes felületek különböző textúráit is hitelesen kell visszaadniuk. Például a szellőzőnyílások és más apró elemek alapvetően megkülönböztethetetlenek lennének az utastér többi részétől, ha csak agyagból készülnének. Más részletek, mint a bajuszkapcsolók, vagy maga a kormánykerék szintén nem készülhet agyagból. Ezeket az alkatrészeket 3D nyomtatókon készítik el, majd kézzel tökéletesítve szerelik össze.

Mint egy igazi autó

Az agyagból készült karosszériákat végül lefényezik, vagy egyre gyakrabban egy speciális fóliával vonják be, amitől távolabbról nézve egészen úgy néznek ki, mint egy igazi autó. Amikor elfogadták a dizájnt, akkor egy újabb modellt készítenek, de már nem agyagból, hanem olyan szilárd anyagokból, amelyek az idő múlásával sem változtatják meg az alakjukat. A végső modellen mindennek úgy kell kinéznie, mint egy igazi autón, a krómnak igazi krómnak kell lennie, a fényszóróknak működniük kell, és időnként még vezethető is a modell.

A végleges változatot mutatják meg az autógyártó vezetőségének, jóval a gyártásba szánt modell bemutatója előtt. Az agyagmodellek pedig általában klimatizált raktárba kerülnek, és jellemzően akkor veszik csak elő azokat, amikor az adott autó formája még módosításra szorul. Utána általában befejeződik a pályafutásuk, nem tárolják őket a végtelenségig. A modellező stúdió munkája itt ér véget, hogy belefogjanak egy újabb szigorúan titkos projektbe, amelynek során művészi módszerekkel egy új autó születik.

Az agyagmodellezők már azt a dizájnt tökéletesítik, amit a formatervezők álmodtak meg, ők is az autógyárak művészei. Egy korábbi cikkünkben azt meséltük el, hogy az olasz stílus hogyan volt hatással a Mazda dizájnjára.

dizájn | formatervezés | skoda | agyag | formatervező