Nagyon ritka, amikor kimondottan „férfilakot” kérnek egy építésztől, de a Singer Designnal ez nemrég megtörtént. Mi több, szabad kezet kaptak a tervezéshez, ami jót tett a projektnek: egy nagyon erős, mégis barátságos épületrészt komponáltak, különlegesen ki–, vagy inkább eldolgozott részletekkel. A svájci minimalizmus projektet Singer Ádám mutatta be a Roadsternek.
Új szárnyat tervezett egy előkelő villához a Singer Design csapata. A keleti hatásokat kedvelő megrendelő kis tavat kért koi pontyokkal, továbbá acél szerkezetet szeretett volna, mert az hamarabb elkészül, de egyébként sem lett volna betonkeverőkkel megközelíthető az épület.
És majdnem kihagytuk a legfontosabbakat: kimondottan férfi házrészt akart a megbízó, aki szabad kezet adott a munkához a Singer Ádám alapította-vezette csapatnak.
Ez lett tehát a meglévő ház bővítése a „mancave részleggel”, benne egy különvonulós rész (hálószoba, gardrób), és egy nappali, ahol tévézni, olvasni, haverokat fogadni lehet. Kérés volt még egy híddal összekötni a két épületet, Singerék erre azt találták ki, hogy egy szivattyúval felviszik a vizet, ahonnan kis patakként zubog alá a lenti tóba, és a ház előtti medencét is úgy csinálták meg, mintha infinityvel beleesne a tóba.
„Ezek nagyon bonyolult csomópontok voltak – magyarázza Ádám –: a tó és a medence vize nem keveredhet, de mindkettőnek túlfolyó és puffer kell. Kérdés volt az is, hogyan növényesítsünk úgy, hogy az hihető legyen. Szeretem, amikor kitalálunk egy bátor koncepciót, aztán addig dolgozunk rajta, amíg meg nem oldjuk, hogy nagyon könnyednek és természetesnek nézzen ki.”
Az AB Villa esetében a megrendelő is partner volt ebben, ahogy a műszaki ellenőr is nyitott volt az olykor talán rendhagyó elképzelésekhez. Ádám ars poeticája pedig kiteljesedhetett ebben a projektben – szereti megmutatni, mitől ad többet az építészet másnál:
„Erre van egy ötpontos összefoglalóm, de amit most kiemelnék, azok a térélmények, illetve a kint-bent kapcsolata a természet erősségével.”
Építészként egy sokismeretlenes egyenletből kell kihozni a maximális térérzetet, ahol – Ádám szavaival – „maximálisan kihasználjuk azokat a perspektíva-lehetőségeket, amivel a térélményt növelhetjük.”
Önmagában az épület bejárásának, a terek megélésének élménynek kell lennie. Ez a kompozíció a telek bejáratánál indul, elvégre onnan közelítjük meg az épületet; nem mindegy, hogy kapun, ajtón vagy garázskapun megyünk be, mindenesetre ez már egy megkomponált térélmény, ami további „élményfröccsökkel” gazdagodik, mígnem eljutunk a katarzisig, jellemzően a nappaliig vagy más közös térig, ahonnan panoráma, kertkapcsolat nyílik, esetleg medence kapcsolódik a térhez vagy bármi, ami magával ragad.
„Számomra ez olyasmi, hogy látok egy kívülről maximum valamit sejtető házat, aztán belépek, és azt érzem, húha, itt valami izgalmas van – folytatja Ádám –, majd ahogy haladok, egyre több élményt ad az, ahogy megkomponálták a vezető utat: fel-feltűnik egy jól pozícionált szikladarab, érdekes szögekből látom a kert bizonyos részeit, aztán meglátom az épület bejáratát, megfogom azt a bizonyos kilincset, benyitva meglátom a belső teret, így érnek egyre fokozódó élmények egészen a katarzisig.”
„Ezt mindig így mondom, de ahogy őszülök, egyre inkább el is hiszik, hogy igazam van” – mondja nevetve.
Esetünkben a megrendelő néhány ponton mást szeretett volna, de elfogadta a Singer Design javaslatait, és miután kész lett az épület, örült, hogy hallgatott az építészekre. Márpedig „ott dől el, kiben mennyi szakmai tapasztalat van, amikor kiderül, hogy meg tudja-e valósítani azt az ívet, csomópontot, amit megálmodott, mert a terv mindent elbír, de a valóság teljesen más. Ennél a háznál milliméteres pontosságot hoztunk létre; még az is rombolná az elgondolt összképet, ha a nap tükröződése egy felületen kihozna egy hibát.
„Azért is hívhatjuk svájci minimálnak, mert nagyon precíz, és mert benne van a minimalizmusnak az az egyébként drága különlegessége, hogy nincsenek benne sallangok – egy nagyvonalú, nagyívű gesztuscsomag.
– folytatja Ádám. – A minimalizmusban nem a drága anyagok adják az élményt, hanem a tér, a terek csatlakozása, minősége, áthatása, egymásutánisága.”
Tervekből terek
Kicsit gyakorlatiasabban: ez egy kétszintes épületrész, összesen 80-90 m² szintterülettel. A korábban meglévő épülethez csatlakozó híd 13-14 méter hosszú, ez alatt fut végig a vízesés, ezt a vízesést pedig számos helyről láthatjuk, más-más szögből. Láthatjuk például a zuhanyból is, a kerttel együtt, de befelé természetesen nem látni.
A zuhany előtt infraszauna van, textil-laminált féltranszparens üveggel.
A hálószoba sziklafalához daruval emelték be a köveket, melyekből egy-egy darab két tonna volt.
A nappaliban található lounge fotel és lábtartója saját design és gyártás, amiben négy év munka van. Beton a lába, de közben rugalmas is; aránylag vékony láb és a törzs tartja a méhsejtes kompozit ülésformát. Egyedileg CNC-zett forma a szivacs, a bőr a legfinomabb olasz bőr, mindez csak a dizájnfotelekhez mérhető.
A két medence között van egy nagyon vékony, háromcentis rés, amik mellett két külön rendszerbe folyik le a víz.
Még az árnyékoló is teljesen eltűnik a födémekben. Tökéletesen zár, szúnyoghálóként is működik, és míg a nap erejét megfogja, a lyukacsos szerkezete révén szellőzik, továbbá akadályozza a belátást, de kifelé áttetsző.
Ezen rendszerek eldolgozása, összehangolása, a csomópontok kialakítása óriási precizitást igényelt. A svájci miniál villa tehát egy ritka példa a megvalósult férfi lakra, ami vélhetően tartósan lenyűgözi a tulajdonosát.
Legutóbb egy igen különleges helyszínen, a Duna új ékkövének is nevezhető River Diva hajó fedélzetén tettünk egy „belsőépítészeti kirándulást”, ahol szintén kézműves tervezői hozzáállást láttunk, és számos extra megoldást.
(Fotók: Singer Design)
svájci minimalizmus | férfi lakás | villa | nagy sztori | lakás
Jön az a különleges fesztivál, amelyen minden ízében megélheted a Márton-napi hagyományokat
Megfogni a jövő építőit – Bálint Attila-interjú
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!