Az üres zsöllyék előtti színpadon, élőben előadott színdarab online közvetítése kényszer szülte, szokatlan megoldás – de nagyon jó.
Szerintem hús nélkül finom hús nélküli ételt kell készíteni, nem húst imitálót, az elektromos autót nem kell telepakolni drága és nehéz akksival, hanem a városban kell használni, ahol kétszáz kilométer hatótáv is elég, színházi előadást pedig nem tévén kell nézni, hanem a nézőtérről. Míg azonban a vírushelyzet nem, vagy csak nagyon áttételesen érinti a húsos kontra hús nélküli étkezés és a villanyautó-hatótáv témakörét, a színházat alapvetően: az ugyanis most nincs, illetve van, csak nézők nem mehetnek be, úgy pedig nem sok értelme van előadást tartani.
Biztos? Nem. Sőt.
Repertoárról levett előadásokat legfeljebb felvételről lehet megnézni, ez evidens, a sok száz vagy sok ezer kilométerre lévőket pedig akkor is nehéz, ha amúgy szabad az utazás, van tehát létjogosultsága a tévé- vagy videofelvételnek. Csak ugye filmen és színpadon másképp kell játszani, nem olyan a képi világ, visszhangos a beszéd…
Most viszont a színházba járás nem opció. A színház – sok másik területhez hasonlóan – a járvány kárvallottja, a színészeknek, a színházi munkatársaknak, színjátszóhelyeknek mindenféle támogatásra szükségük van, a nézőknek pedig – akiknek egy része szintén nehéz élethelyzetbe került – még fontosabb volna a kikapcsolódás, szórakozás, kultúra, az otthon töltött időt színesítő, értelmes elfoglaltság, mint békeidőben.
Ha valahogy mégis lehet most színházat csinálni, szabályosan, biztonságosan, azt érdemes megpróbálni. Az online közvetítés ilyen mód, ráadásul a technika fejlettebb, mint az archívumból előszedett, több évtizedes előadások felvételénél volt – talán jó is lehet ez, nemcsak pótlék.
A csütörtökön indult SzínházTV nemcsak színházi előadásokat streamel, hanem minél jobban próbálja megadni a színházi élményt. Minden csütörtökön 19 órakor kezdenek egyetlen darabbal, amelybe – későként – még húsz percig lehet becsatlakozni, vagy egy napig megnézni bármikor, az elejétől a végéig, egyszer. Ehhez jegyet kell venni négyezer forint körüli összegért, ami átlagos színházi jegyárnak számít, itt viszont akár az egész család együtt nézheti a darabot otthon, a tévén.
Már csak az a kérdés, milyen az élmény. Mivel egyelőre egy előadás volt, a minta kicsi, bár, ha úgy vesszük, a kínálat száz százalékát végignéztem. Ez Gogol: Egy őrült naplójá-t jelenti, Bodó Viktor rendezésében, Keresztes Tamás előadásában, díszletében és loopolásával. Óriási szerep, amelyet egy színészóriás, Darvas Iván játszott korábban – aki olyan szerencsés volt, hogy őt látta, minden bizonnyal ugyanúgy odalesz Keresztes alakításáért, mint aki előtt most elevenedik meg először Popriscsin egyre inkább széthulló figurája.
A 2016-ban bemutatott darab nagyszerűségéről nálam lényegesen jelentősebb színházi ismeretekkel rendelkező újságírók, színikritikusok áradoztak már, de azért itt az én véleményem is: teljes joggal. Jó, hogy Keresztesnek nem ez az egyetlen szerepe, mert ember nem hinné el, hogy valójában normális, annyira képes minden rezdülésével, mozdulatával, mimikájával, hangjával hozni a bomló elméjű csinovnyikot, ahogyan azt csak egy őrült tudhatja – vagy a közvélekedés szerint tőle nem túl távol álló zseni. Utóbbi jelző Keresztes Tamásra feltétlenül illik.
Ezt pedig nem a Jurányiban, hanem a saját nappalimban, a saját tévém előtt ülve éltem át, mert a többkamerás felvételi mód, a 99%-ban jó közvetítés, a 4K minőségű kép és a teljesen élvezhető hang nemcsak az általam korábban látott, régi színházi közvetítéseknél nyújtott jóval magasabb szintű élményt, de a katarzis is megvolt. Arra pedig most nagyon nagy a szükség.
Biztosan furcsa, és az okot ismerve nyomasztó is a megszokott színpadon, a sokadik előadáson nézők helyett kameráknak játszani, közvetlen visszacsatolás nélkül, a végén pedig egyszerűen lesétálni az öltözőbe, de véletlenül sem hiábavaló.
A színésznek – vagy más daraboknál: színészeknek – ez nehezebb, ám sajnos talán még jó darabig az egyetlen fellépési mód, és tudniuk kell, hogy hálás nézőik ugyanúgy vannak, csak még a leghátsó sornál is távolabb, a befektetett energia ugyanúgy megtérül, a tehetség ugyanúgy átüt, a színházi élmény pedig kicsit másképp, kicsit kényelmesebben, kicsit kötetlenebbül itt is megvan.
Jár a taps.
A SzínházTV repertoárja itt található, jegyvásárlás ugyanitt, online lehetséges. Az Egy őrült naplója c. előadás a Katona József Színház, az Orlai Produkció, a Füge Produkció és a MASZK Egyesület (Szeged) együttműködésével jött létre.
(Fotók: Takács Attila)
kultúra | jurányi ház | gogol | színháztv | bodó viktor | stream
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!