Minden évben eljön az az időszak, amikor nem csupán a naptár, hanem a szívem is azt mondatja velem: jöjjön már az a tavasz! Nagyon várom, és ezzel aligha vagyok egyedül.
Bár bizonyos pillanataiban igencsak tudom szeretni a telet (a síelést, a korcsolyázást, a forralt borozást, a hószállingózást ablakon keresztül bámulást, a friss hóban trappolást, de még a hidegben tett napos sétákat is), ilyentájt már rettenetesen elegem lesz belőle.
Unom a korán sötétedést, a latyakot (ha van). A négy falat, a kevés inspirációt, a gyakori fásultságot. Hogy 26 ruhát kell magamra pakolnom, ha kilépek az utcára. A közönyös reggeleket, mikor egy porcikám se kívánna kikelni az ágyból, mert olyankor minden nyűgösebb. Néha persze napközben sem egyszerűbb, hiszen amikor ezeket a sorokat pötyögöm, odakint épp a nyirkos, esős, szürke időjárás bánatosabbnak érződik, mint a Bambi legszomorúbb jelenetei.
Ennek remélhetőleg hamarosan vége.
Már közelednek azok a reggelek, amikor a fagy nem harap olyan mélyre; azok a délelőttök, amikor a szél nem csíp, hanem simogat; azok a délutánok, amikor a napnak érezhetően éltető ereje van, és az eddig téli álmot alvó vibráló színek végre újra megfestik a napjaimat (a feleségem nagyjából itt tenné még hozzá az első újkrumplit és spárgát).
Sokaknak január elseje jelenti az újrakezdést, nekem a valamikor majd március derekán (?) beköszönő igazi tavasz. Alig bírom kivárni, hogy újra laza szerkóban, zöldbe öltöző fák között, virágillatban körözgessek a Margitszigeten, miközben csicsergő madarak kísérik az utamat. Újra anélkül üljek ki egy teraszos helyre kávézni, hogy a hőgomba mellé kelljen kuporodnom, és hát nemsokára a vastag téli kabát súlya sem fog nyomni, ha nagyokat sétálok a városban.
Tavasszal a kedvem is megváltozik. Úgy érzem, mintha könnyebb lenne levegőt venni, és az esetleges napi kis bosszúságok sem tűnnek vészesen kellemetlennek. Az élet nemcsak a természetbe, hanem belém is visszatér.
Mondtam már, mennyire várom?
(Illusztrációk: Getty Images)
tárca | vége | mozgás | szürkeség | gondolatok | időjárás
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!