A klasszikus télből a nyárba érzés még semmi: Délkelet-Ázsiának önmagában is ezer arca van, több kultúrából építkezik, misztikus, sürögve ráérős és egzotikus egyszerre. Aki egyszer megtette ezt az utat, alig várja az ismétlést.
Thaiföldre szinte már hazajárnak a szerencsésebb európaiak, egy Bangkok plusz tengerpart túra jó alap egy (első) ázsiai körre november és február között. Ebben az időszakban kevesebbet esik, a hőség sem olyan elviselhetetlen, noha aki életében először repül a télből a nyárba, nagyot néz, amikor a klimatizált reptérről kilépve a trópusi légbe ráficcen a ruha.
Délkelet-Ázsia két domináns kultúra, az indiai és a kínai metszéspontján fekszik, Thaiföldet az India-fanoknak érdemes elsősorban felkeresniük. Az időjárás, a közlekedés, a tömeg, az illatok, az élet sűrűsége mind megcsapja kicsit a felkészületlen európait, de Bangkok mégsem akkora kultúrsokk, mintha egyből Delhibe utaznánk. Aki tömény India-élményre és némi kikapcsolódásra vágyik, annak feltártuk már a rusztikus Goa titkait, Thaiföld inkább az óvatosabb duhajoknak jöhet be.
Bangkokban felkereshetjük a világ egyik legnagyobb piacát, a Chatuchakot, ahol kapni mindent is, mindenféle színben, és ahol hetente kétszázezer ember fordul meg.
A madárpókchips és a kamu Neymar-mezek paradicsoma akkor is egyedi élmény, ha semmit nem vesz az ember, csak sétál egy kiadósat.
Ha ezek után csendre, gondosan vakolt műemlékekre vágyunk, irány a királyi palota, ez a falakkal határolt, 218 ezer négyzetméter, ahol másfél évszázadon át lakott a mindenkori király, most viszont a világ összes népe járkál benne egész nap, hogy felfedezze a közel három tucat templomot, irodát, hivatalt. Csapatostul utazóknak szüksége lesz némi diplomáciai érzékre, mert többen simán Disneylandnek tituláltuk a tömény, színpompás, csillogó-villogó kisuniverzumot, a társaság India-mániás része viszont két napig alig szólt hozzánk ezért.
Hanem az utca, a város szövete legalább olyan érdekes, mint a piac és a palota zárt világa. Ahogy általában, Bangkokban is jó ötlet egyszerűen csak sétálni, figyelni a helyieket, hagyni, hogy átjárjon a tízezernyi inger. Minden érdekes, a shemale-ek teljesen természetes jelenlététől a végsőkig lepusztult turisták látványán át egészen a felismerésig: minden autó, jármű ázsiai, meg persze a kütyük is,
szó szerint kézzel fogható Ázsia gazdasági felemelkedése, amennyiben egyszerűen nincs szüksége európai/amerikai technológiára, legalábbis a hétköznapokban biztosan nincs.
Thaiföld tengerpartjain megoldható a passzív pihenés is, ám ami igazán vonzó egy ilyen turnéban, az a változatosság. Mindjárt a szomszédos Kambodzsában ott a világ egyik legmisztikusabb helye, Angkor Wat. A khmer birodalom egykori fővárosát a kilencedik században alapította II. Dzsajavarman, a fénykorában pedig több mint százhatvan hektárosra hízott a terület. A királyság hanyatlása után az egész templomvárost benőtte a dzsungel, több száz évig csak legendák őrizték az emlékét, mígnem a 19. században újra felfedezték.
Van, akinek remegni kezd a térde két egymáson heverő kődarabtól, más viszont rezzenéstelen faarccal tekint a legtakarosabb romokra is. Nos, Angkor még ez utóbbi történelemimmunisak páncélján is átüt:
a hindu istenek lakhelyét, a Mehru-hegyet szimbolizáló templompiramisok, a dzsungellel egybenőtt ódon falak és bejáratok, a mindennapi életet és a hindu mitológiát feltáró domborművek lehengerlő látványt nyújtanak.
Még jobb, hogy szabadon lehet mászkálni a hatalmas területen, nincs sem nyomasztó turistás, sem múzeumjellege. Kókusz, szívószál, és lehet felfedezni a romokat, kerülgetni a kunyeráló majmokat, élvezni a napfényt.
Aki nem rest korán kelni a nyaralásán, megnézheti a napfelkeltét Angkorban. Azért ehhez nem árt figyelni az időjárást, nekünk volt szerencsénk felhős időt kifogni, így egyszerűen csak világos lett. Azért Angkor ereje itt is hatott: az ősi romváros látványa a csillagos ég alatt így is kitörölhetetlen emlék.
Angkor után logikus Vietnam felé venni az irányt. Ho Si Minh-város (régi nevén: Szaigon) felé útba esik Phnompen, Kambodzsa meglepően élettel teli, nyüzsgő fővárosa, a bangkokihoz hasonló királyi palotákkal, igazi délkelet-ázsiai fílinggel, koloniális épületekkel, és meglepő figyelmeztetésekkel a szórakozóhelyek bejáratánál: kézigránáttal és lőfegyverrel belépni tilos!
Vietnam önmagában megér egy körutat, a két nagyvárosa több mint 1500 kilométerre van egymástól, és azokon túl is bőven van látnivaló. Ho Si Minh-város nyomban a megérkezés után, a buszból nézve is élmény:
Attila robogók, a Duna hotel, rózsaszín neonfeszület egy keresztény pagoda tetején.
Ho Si Minh-várost bőven élhetővé teszi a klímája, a gyarmati múltból itt maradt európai stílusú épületei, a rendezett parkjai. De kell egy megküzdési stratégia a hangyabolyként hömpölygő robogósokhoz.
A legegyszerűbb, lassú, egyenletes tempóban elindulni a cél felé: a robogósok belekalkulálnak az útvonalukba, és szépen kikerülnek.
Ennek egy veszélye van, aki túl sok időt tölt Vietnamban, itthon is simán megindul keresztbe a körúton. Bármilyen közhelyes is egy csónakos túra a Mekong-deltához, itthonról azért nem megyünk mindennap, szóval hajózzunk csak a pálmalevelek közt, nézzük meg, hogyan készülnek kézműves cuccok kókuszból, és együnk kígyólevest.
Utóbbit nyilván nem kötelező, a meglepően gazdag vietnami konyha kínál európai gyomornak is ismerős ízeket, hogy tovább ne menjünk, eredeti pho levest vagy tavaszi tekercset. A helyi kávé és a hozzá tartozó szertartás viszont más, mint amihez szoktunk, az édeskés, de erős kávéból itthonra is hozhatunk, meghosszabbítandó a viet-élményt. A Ho Si Minh-városi látnivalók tételes felsorolásától eltekintünk, egyetlen dolgot mégis muszáj kiemelni: a vietnami háborúnak (ottani szóhasználatban amerikai háborúnak) emléket állító múzeumot.
Igen erős idegrendszer kell hozzá, pedig zömmel csak fényképek vannak a falakon, de mindegyik mellé odaírva a szereplők neve és története, így a személytelen vérontásnál lényegesen nyomasztóbb a hatás.
Innentől már csak élvezzük Vietnamot, az autópályán kialakított külön robogós sávokat, a régi fővárost, Hoi Ant, ahol skanzenszerűen megmaradtak a régi utcák, üzemelő múzeum az egész, mégsem émelyítő, vagy a Parfüm folyó partján lévő másik régi fővárost, Huét, ahol néhány európai városhoz hasonlóan megmaradt az eredeti városmag és az azt körülvevő fal.
Vietnamban a természettel is lehet barátkozni, Nha Trangnak parádés tengerpartja van, Sa Pa hegyi kirándulásokkal és mutatós teraszos rizsföldekkel támad, de az igazán elvarázsolt helyek a gigantikus, sok kilométer hosszú, mindenhol sportcsarnok méretű barlangok, mint a Hang Son Doong, vagy a Paradicsom barlangnak is nevezett Thien Duong, vagy a Hang Én.
Az utóbbi kettő a világörökség része, saját folyóik, tavaik vannak, és saját élővilág alakult ki bennük, olyan hatalmasak.
Létezik ide szervezett turizmus, nem olcsó mulatság, de azért is különleges élmény, mert sokkal nehezebben hozzáférhető egy sima városlátogatásnál.
Lassan véget is ér ezzel a Thaiföld–Kambodzsa–Vietnam körút, de Hanoit és a Ha Long-öblöt lehetetlen kihagyni. Hanoi sokkal lepukkantabb Ho Si Minh-városnál, nagyon hangulatos, szűk utcákkal, annyiban viszont csalódást okoz, hogy februárban ott rendesen fel kell öltözni, illetve a kölyökkori C64-es logikai játékot, a Hanoi tornyait valójában nem ismerik Hanoiban, legalábbis több játékbolt alapos átkutatása során semmi nyomát nem találtuk. Szóval irány a Ha Long-öböl!
A Ha Long-öböl egy önálló kirándulás, méltó lezárása a Délkelet-Ázsia tripnek, hacsak nem akarunk még hosszabb időt ráhúzni visszafelé Bangkokban. Szóval a Dél-kínai-tengeren, a jellegzetes kúpos hegyek közt sokan kínálnak ottalvós hajózást, etetnek, itatnak, kikötnek – mármint nem bennünket, hanem a hajót, hogy kajakozhassunk, úszhassunk, strandolhassunk is kicsit. Aki a túlpörgött brit/svéd turisták látványán képes felülemelkedni, annak nyert ügye van.
Ez a nagyvilág mainstream részeitől kissé félreeső félsziget néhány hét alatt ad egy falatnyi Indiát, Kínát, meg persze önmagát.
Bangkok, Angkor Wat, a Mekong-delta, és sok-sok egyéb más önmagában is hatalmas élmény, így egyben pedig már arra kell figyelni, hogy jusson egy-egy lazább nap is, és győzzük befogadni, már menet közben is emésztgetni kicsit a számtalan hatást.
Itthon meg neki lehet látni a szervezésnek: legközelebb ide nem megyünk, ide visszatérünk, megnézzük a Chu Chi alagutakat, ja, és nem hagyjuk ki Laoszt sem.
Thaiföldre harminc napnál rövidebb utazáshoz nem szükséges vízum, Kambodzsába és Vietnamba viszont igen, de ezeket a formaságokat a határoknál könnyen elintézik. Oltás, szúnyog elleni szpré elvileg kellene, de sokan bevállalják az utazást mindenféle ilyesmi nélkül. Legjobb egyéni megoldást választani: aki érzékenyebb a vírusokra, vagy általában félős, esetleg először utazik a térségbe, megóvhatja magát sok aggódástól, de könnyen előfordulhat olyan is, akinek semmi hasonlóra nem lesz szüksége.
Ez is érdekelhet:
Goa úgy kényelmes, hogy megmarad rusztikus, felfedezős, backpacker élménynek, tömegturizmus feeling nincs, ez pedig sokak számára mindennél vonzóbb tulajdonság.
nagy sztori | kambodzsa | bangkok | angkor wat | ázsia
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!