Tömegturizmus testközelből – 72 óra Rómában

Legújabb cikkeinkért kövess minket a Roadster Google News oldalán is!

Róma örök város, örök szerelem, ez nem változott meg 2026-ban sem, bár szerelembe esni sokkal nehezebb, mint az elmúlt kétezer évben bármikor. Mondjuk is a tapasztalatainkat.

Már Bolognába, Mariánské Lázněba (avagy Marienbadba) és Lisszabonba is ellátogattunk a 72 óra egy városban sorozatunkban, de soha nem volt olyan nehéz dolgunk, mint most, Rómában.

Régen, bő tíz éve jártam ott legutóbb, ahhoz képest sokkoló a változás: akkor egyáltalán nem volt zavaró a tömeg, teljesen szabadon mászkálhattál ki-be a Pantheonba és a Colosseumba, és bár valószínűleg az is irreális volt, a jelenlegi állapot mindenképpen a másik véglet. Minden fizetős, és ha már, akkor jó drága is, az egész városban úgy közlekedsz, mintha egy Pantera koncerten verekednéd át magadat a tömegen.

Nemcsak a nevezetességek környékén, hanem mindenhol hömpölyög a tömeg, fényképen is szörnyű, élőben még szörnyűbb.

Mondjuk az is megéri a pénzét, aki nagypénteken utazik Rómába – mentségünkre legyen mondva, a csordultig tele naptár és a fapados-lottó szeszélye ezt adta ki, plusz nem a Vatikánba mentünk elsősorban, bár ez, mint kiderült édesmindegy.

Eddig a sokk, a panasz, most pedig – ahogy azt át is éltük – jöjjön, mit lehet kihozni ebből a helyzetből. Mindenekelőtt

ha szeretnél Róma-élményt, gondoskodj előre a belépőkről. Ezzel nemcsak a sorban állást előzheted meg, hanem egyáltalán lehet belépőd.

A szabályokat alaposan nézd át, mert sokféle verzió van, és persze nem mindegyik jó mindenhová. A helyszínen beszerezni a jegyeket már csak az úr segedelmével lehet: vagy egyáltalán nincs, vagy mindenkinek jelen kell lennie a vásárlásánál (ezért hiába áll sorba órákig egyetlen felnőtt egy többgyerekes család képviseletében), illetve ha minden belépőért órákig sorban állunk, akkor más nem is igen történik majd. Röviden: szerezd be előre amit csak lehetséges!

Ha ez megvan, és a tömeget képes vagy tolerálni (nincs más választásod) (a helyieket végül már csodáltuk ezért), akkor Róma azért még mindig képes megvillantani valamit abból, amiért csodáljuk. Az a helyzet, hogy Colosseum nincs máshol, hiába vannak más amfiteátrumok. Pantheon sincs még egy ilyen.

És ha lekanyarodunk a látványosságok főútvonaláról, a hétköznapibb Rómába, továbbra is elbűvölő tud lenni.

A Piazza Navona és az Angyalvár közt egymást érik a hangulatos kiülős éttermek, gyakorlatilag minden utcában van egy, plusz egy fagyizó vagy pékség. Könnyedebb a séta, nyugodtabb a város, még nagypénteken is. Ugyanígy a város számos más része is élhető, és nyugodt, a legfőbb látványosságokat pedig jobb mindenestül ignorálni – hacsak nem kifejezett cél megnézni valamelyiket.

Rómát felnőttként még éppen be lehet járni gyalog is, gyerekkel praktikusabb a metrózás (ha bírjuk a tömeget). Voltaképpen az egyik legjobb Róma-élmény éppen a decemberben átadott C metróvonal Colosseum megállójánál kialakított régészeti kiállítás volt.

Nemcsak a feltárt lakóház (freskókkal, díszített szobákkal és mozaikokkal), az ősi kutak és egyéb leletek voltak érdekesek, de monitorokon kis filmek peregtek például arról, hogy hogyan építették annak idején ezeket a kutakat.

Jegyezzük meg gyorsan, a Colosseum sem csak fizetős lett: cserébe egy könnyed múzeumi élményt kapunk; míg korábban sétálgattuk a romokon szabadon, most egy útvonal mentén számtalan tábla, információ segít a múlt megismerésében, külön könyvesbolt és ajándékbolt is van.

Meglepő volt ugyanakkor a Capitoliumi Múzeumok csendje, amelyben valahogy el lehetett engedni a minden felirat elolvasását, hogy elmerüljünk az ókori szobrok felfoghatatlanul gazdag gyűjteményében, és inkább az érzéseinkre hagyatkozzunk, ahogy megérint a távoli múlt.

Hát így esett, hogy Róma varázsából még a körülmények dacára is megéreztünk valamit.

Másfelől ne legyenek illúzióink, a városban nagypénteken kívül is óriási a tömeg: tavaly a Trevi-kút előtti téren naponta átlagosan harmincezren tartózkodtak, és volt olyan nap, amikor hetvenezren szorongtak a téren.

Csak mert útba esett, megnéztük a zárónapon a Spanyol lépcsőket – de csak annyit láttunk, hogy valahol az emberáradat alatt kell lennie egy lépcsőnek. Jobb az ilyesmit kihagyni.

Aztán, hogy mit lehet kezdeni az ezerszer megénekelt tömegturizmussal, az egy nagyon fogós kérdés, amin turisztikai szakemberek, urbanisták és mindenféle döntéshozók évek óta dolgoznak. Logikusan eleve a beutazók számának korlátozásával kellene kezdeni, különben a turisták egyszerűen jönnek és kész.

Turistaként pedig gondolhatjuk, hogy egyszer az életben miért is ne nézhetnénk meg a Colosseumot, amihez viszont Rómába kell menni, mert hát oda épült az istenadta. Kezdetnek megteszi, ha mi is toleránsak, nyugodtak, béketűrők vagyunk, és nem akarunk mindent látni, csak ami számunkra fontos. Talán így Rómában leszünk, de nem a tömeggel.

(Fotók: Roadster, GettyImages)

pantheon | capitoliumi múzeumok | olaszország | túlturizmus | turizmus | tömegturizmus