Bizonyára a mellkasomra sütik ezért a boomer-billogot, de bevallom: sokszor nem értem a turistákat. Persze ahány ember, annyiféle gondolatiság, szokás vagy hangulat, de a magam részéről, ha egy idegen városban kóricálok, akkor azt jellemzően gyalogosan teszem. Nyilvánvalóan az aktuális egészségi- vagy fáradtsági állapot változtathat az itineren, akárcsak az előzetes forgatókönyvekbe néha beleírogató időjárás, netán az adott város mérete, ám alapvetően azt gondolom, nincs jobb opció a felfedezésre egy kiadós és tartalmas sétánál.
Nyugodtan, saját tempómban, biztonságosan falhatom a kilométereket és csodálkozhatok rá a látnivalókra, oda megyek be, ahová akarok, ott ülök le pihenni, ahol megtetszik, oda kapaszkodok fel, ahol még nincs tériszo…, vagyis ahol szép kilátást csíphetek el, nem beszélve a „szándékos eltévedés” élményéről, ami rengeteg (remélhetőleg pozitív) meglepetést tartogathat.
Szóval, nem értem azokat a turistákat, akik séta helyett kikölcsönöznek valamilyen járművet és azzal vágnak neki az ismeretlennek.
Tisztában vagyok vele, hogy rollerrel, segway-jel vagy riksával is megélhetőek a fentebb említettek, de egyrészt a járművel grasszálás megosztja a figyelmet és jóval körülményesebb (sok dolgot egész egyszerűen nem lehet észrevenni a volánnál; vannak szpotok, amikre gyalog találni rá), másrészt felgyorsítja a felfedezést és ezáltal a „pipáljuk ki hamar a listát” érzetét kelti, harmadrészt nem mindig tűnik biztonságosnak.
Számtalanszor tapasztaltam már Budapest utcáin, hogy külföldiekből álló társaságok láthatóan „elengedett pórázzal”, félelemérzet nélkül szlalomoznak az autósok vagy a gyalogosok között; zebrán, kereszteződésen, tökön-paszulyon átvágva száguldoznak olyan környéken, aminek vélhetően egyáltalán nem ismerik a sajátosságait. Plusz biztos akadnak közöttük, akiknek jogosítványuk, ezáltal közlekedési, vezetési rutinjuk sincs.
A minap a Szabadság hídon mentem át. Szembejött egy 8-10 fős csoport, mindenki egy kvadszerű monstrumot vezetett – akkora helyet foglaltak el a szűk sávban, hogy velem együtt az összes gyalogos úgy vélte, jobb lesz félrehúzódni. Hasonlóan jártam nemrég a Margitszigeten, ahol konkrétan a futópályán (!) jött – mit jött, szinte szántott! – szembe három srác elektromos rollerrel – ezt már tényleg kikérem magamnak.
És nem, nem mentség a tájékozatlanság, nem ér villantani a Nem Idevalósi Vagyok Kártyát. Igenis fel lehet készülni az adott városból, utánanézni a dolgoknak.
Persze tudom, nem mindenhol megfelelő a „sávszélesség” és sok helyen nincs megoldva az ilyen jellegű járművek biztonságos haladása. Eme dilemma már elég messzire vezetne, valamint arra is meglehetősen csekélyke esélyt látok, hogy ez az írás eljut a hozzánk készülődő, Budapestet rolleren megismerni szándékozó külföldiekhez. Bár ki tudja, manapság egész jók a fordítóprogramok.
Nem vagyok viszont hipokrita: egyszer én is néztem várost segway-jel (legalábbis egy szeletét), sőt mi több, élveztem! Ellenben a helyi viszonyokat jól ismerő vezető mögött gurultunk, minden szabályt betartva, szépen, libasorban, remélhetőleg semmiféle bosszúságot sem okozva a gyalogosoknak és az autósoknak. Azt is értem, hogy az egész járműbérlősdi üzlet, éppen ezért nem kívánok senki bizniszébe belerondítani.
Csupán egy kis – inkább a jelenleginél nagyobb – körültekintést szeretnék.
(Illusztrációk: Getty Images)
külföldiek | jegyzet | budapest | turisták | biztonság | séta
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
A Leica-kamerás csúcstelefon, ami az utazók legújabb kedvence lesz
A frissen őrölt kávé nem csak a ráérős reggelek kiváltsága
Erdőterápia a zuhany alatt, avagy ilyen a stílusos lelassulás a Balatonnál
Gyászol a filmvilág: 78 éves korában meghalt Sam Neill
Egészen különleges kiállítás vonzza most mágnesként a műkedvelőket Barcelonába
Nyár, jó energiák, napfény és csillogás: a Roadster magazin legújabb száma nem kevesebbet ígér, mint hogy még magasabbra emeli ezt az önmagában is nagyszerű évszakot. A nyári lapszámunkban találkozunk a világhírű séffel, Nobu Macuhiszával, aki Robert De Niróval közösen több, mint hatvan hotel és étterem tulajdonosa. Beszélgetünk Makó Szilveszterrel, a hollywoodi sztárok sorával dolgozó fotóssal, és Szu Fudzsimoto japán építésszel is, aki korunk egyik legizgalmasabb alkotója. Elutazunk Marrákesbe, végigjárjuk a portugál El Caminót, és Erdélyben egy igazi tündérmesébe csöppenünk. A milánói dizájnhéten megcsodáljuk az új Hyundai-t, Koppenhágában megnézzük, milyen a pub, amit egy magyar vezet, és találkozunk a vicenzai mesterszabóval, Massimo Pasinatóval is.
Különleges csomagajánlatok itt!
