A mondás szerint, ami Vegasban történik, az ott is marad. Kiváltképp, ha legénybúcsúról van szó. Néha viszont akadnak kivételek, amit mindenkinek látnia kell.
Ez a baráti társaság szervezhette volna a legénybúcsút akár a tengerpartra is, hogy aztán egész nap koktélokat szürcsöljenek a homokban, este pedig átugorjanak Las Vegasba egy kis adrenalinpumpáló játékra. Vegas végül megvolt, az adrenialinszint is feljebb szökött, de egészen máshogy, mint azt hinnénk.
A csapat gondolt egy merészet, és maga mögött hagyva a zavaró tényezőket, legfőképp a folyton jelző telefonokat, háromhetes kalandra indult a Yukon folyó mentén Alaszkába, hivatalosan azért, hogy felfedezze azt a zord és kemény világot, valamint megtalálja a legjobb, érintetlen sípályákat. Útközben olyan élményeket kaptak az élettől, amire lelkünk mélyén mindannyian vágyunk: elképesztően gyönyörű helyeken csodálkoztak rá a természet ajándékaira, raftingoltak a hol békés, hol vad vízeken, szenvedtek a viharban, hatalmasakat haraptak a kristálytiszta levegőből, síeltek a veszélyesnek tűnő, meredek, sziklás hegyoldaldalokon és végtelennek ható hómezőkön, szörföztek úszó jégtáblákon, és aztán jégcsákánnyal faragott jeges pohárból whiskyzve ittak az út igazi lényégre, a legfontosabb dologra, a barátságra.
