Freelancer festőművész, ösztönös, természetes, és ma már félig Kairóban él. Festészete érzelmi anatómiatérkép, a képei a testekből kivágott jelek. Már a diplomamunka-sorozatának egy darabja közel egymillió forintért kelt el, a hazai képzőművészeti tér stabil résztvevője, mégsem tartozik egyik galériához sem.
Verebics Kati 2005-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Munkáira jellemző a realista ábrázolásmód szürrealista elemekkel, precíz vonalvezetéssel. Nem receptre vette a szakmai elismeréseket, saját utat választott, ösztönösen halad. Nemzetközi művésztelepekre, workshopokra akkreditált, dolgozott Szicíliában, Párizsban, Abu-Dzabiban, Katarban is. Az itt szerzett ismeretségek aztán hozták egyik meghívást a másik után.
"Ezek szakmai és emberi kapcsolódási pontok, nem szükséges a stratégiai tolongás, de nem tudatos választás volt."
Közben megérkezünk a budapesti belváros tetején lévő, montmartre-i hangulatú műteremlakásba. Nincs olajfestékszag, nem túl nagy a tér. Végigtekerjük a falaknál rétegekben álló régi vásznakat, az eszközöket, egy-két díjat, albumokat. Az elmúlt fél évben készült legújabb munkáit legutóbb a Godot Galériában lehetett látni. vannak, ahol önálló kiállítása még október 20-ig látható. A galéria női festők sorozatának start tárlata a Jel.
"Nem csak magamat festem."
A friss képek különlegessége, hogy a kollázsolt festmények transzfer technikával készültek, a módszer lényege, hogy egy átvivő folyadékkal print fotók átitatódnak a vászonra. A fotónyomat beleolvad az olajfestménybe, de megtöri a homogén felületet.
"A jelek értelmezése körkörös áramlás köztem, a munkáim és a befogadó között."
És mik vannak a képeken?
Anyajegyek, szemek, gesztusok. A testrészletek megjelenítése, a meztelenség, bár nehezen lefejthető az érzékiségről, mégis Kati képeinél elsősorban a sérülékenységről, a tökéletlenségről, a kiszolgáltatottságról szólnak. Egy pillantás, egy mozdulat, a szemhéj mélysége, egy kéztartás, a száj vonala, mind árulkodó önkéntelen jelek.
Ezeken túl beemelhető a misztikum világa és az egzotikus kultúrák szimbólumai is az értelmezési térbe, végletekig pörgetve a jelentésrétegeket. Kati kutatja és felhasználja a talált anyagokat munkáinál, így például a japán erotikus fametszetek ábráit, vagy egy olyan spirituális megközelítést, ami szerint az anyajegyek az előző életekben kapott sebek nyomai. A mostani kiállítás egyik sorozatára olyan témát húz fel, ami a hindu asszonyok homlokon viselt piros pöttyéből fejlődött ki.
"Ez egy játék is, ami összemossa a realitást a képzelettel."
De hogy milyen lehet ő?
A sors izgalmas játéka, hogy a testvére, Verebics Ági is festőművész, majdnem egyidősek, hasonló szakmai egzisztenciával, de nagyon különbözőek. Míg Ági vad, démonikus, durva képeket fest, és elementáris energiával húz be munkáiba, addig Kati lágy, finoman erotikus, távolságtartó, líraibb vonalon mozog. Klasszikus értelmiségi családban nőttek fel Dégen, rajztanár anyával és polgármester apával. A dégi Festetics-kastély parkjában egy tó közepére épített házban (Holland ház) közel száz kortárs kiállítást rendeztek.
"Ilyenkor mindig ott voltunk, néha szavaltunk is, ami most inkább vicces, de akkor hatalmas élmény jelentett."
"Viszonylag zökkenőmentes út vezetett a Képzőig, grafikára jártam, aztán két és fél év után átjelentkeztem festőszakra."
Az egyetemi évek alatt érzékeny idegrendszere miatt problémák jöttek felszínre, kikerülhetetlenné vált az orvosi segítség. A gyógyulási folyamatban készítette önreflexiós képeit, ami később a diplomamunkájává vált. Ide tartozott az az önarckép is, ahol magát felbontott koponyával ábrázolta, az agy szénrajz, a kép többi része olajfestékkel készült. Ez lett később a közel egymilliós alkotás.
"Ragaszkodom a képeimhez, nehezen válok meg tőlük."
Aztán jött egy sikeres sorozat, ami akkor mindent vitt. Egy gyönyörű, csupa szeplős modell testrészleteit festette meg. A teljes sorozatot felvásárolták egy magángyűjteménybe, ösztöndíjat is nyert, és elindultak a szakmai külföldi utazások. Egy ilyen nemzetközi workshopon ismerte meg néhány évvel ezelőtt egyiptomi férjét, aki képzőművész, kurátor, művésztanár, csak épp Kairóban.
Jelenleg is épp külföldön van, művésztelepeken vesz részt a következő hónapokban. Azt mondta, annyira felpörgette a napi rendszerességű aktív festés készülve a Godot Galéria kiállítására, hogy most kicsavarja magából az inspirált lendületet. Reméli, kitart ez az ív tavaszig, mert megkereste egykori szeplős modellje, hogy csináljanak tíz év után egy újabb közös sorozatot.
Ez is érdekelhet:
Megugrik az egy négyzetméterre jutó hibridek száma a Müpa környékén.
nagy sztori | művészet | Kairó | festő | verebics kati
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!